Rendszerváltás és az MTI

	A szovjet külpolitika - angol szemmel
------------------------------------- München, 1990. május 4. (SZER, Világhíradó) - A Szovjetunióval kapcsolatos brit értesüléseket és véleményeket londoni munkatársunk, Rentoul Ferenc foglalja össze. - A zavaros szovjet belpolitikai helyzetkép körvonalai kezdenek kissé világosabban kialakulni. Az angol diplomáciai tudósítók már korábban rámutattak, hogy a szovjet külpolitika három síkon igyekszik akadályokat gördíteni a német egység ügyében, a holnap Bonnban kezdődő tárgyalások útjába. A bécsi értekezlet - a hagyományos fegyverek korlátázásáról - megrekedt. A nyilt légtér ügyében folytatott budapesti megbeszélések abbamaradtak, és a Szovjetunió az egész Európára kiterjedő békés biztonság általános problémáját is be akarja vonni a bonni négy plusz kettő tárgyalások keretébe. Ha ez a szovjet obstrukció három teljesen különálló fronton folyik, akkor ez a hozzáértők szemében arra mutat, hogy központilag egybehangolt és elrendelt lépésekről van szó. Ugyancsak londoni forrásokból származott a hét elején az a hír, hogy Bush elnököt az angol hírszerző szolgálat egy helyzetjelentése befolyásolta a Litvánia ügyében elfoglalt aránylag hangfogós magatartásra, mert az angolok kiértékelése szerint egy felkelés vagy polgárháború eshetősége koránt sincs kizárva a Szovjetunióban. Így tehát Bush, és általában a Nyugat minden lépést el akar kerülni, mely Gorbacsov helyzetét még jobban megnehezítené. (folyt.) 1990. május 4., péntek
Vissza »

	- A szovjet külpolitika ... - 1. folyt.
Mindez persze lehet találgatás, de az ilyenfajta helyzetkép mindig apró mozaikdarabokból tevődik össze. És ha a NATO egyik legbeavatottabb katonai szakértője, dr. Christopher Donelly megismételte, amit hetek óta mond, hogy a szovjet hadsereg törzstisztjei között, sőt még az alacsony rangfokozatokban is egyre jobban észlelhető az elégedetlenség, akkor arra nem lehet nem felfigyelni. A Daily Telegraph katonai szakértője szerint a Vörös Csillagban, a szovjet hadsereg napilapjában, egyre-másra jelentek meg az utóbbi hetekben a panaszos levelek, hogy alacsony a javadalmazás. Például: egy alezredes kisebb fizetést kap mint egy villamosvezető; hogy a Kelet-Európából kivont haderők sok tisztjét kényszernyugdíjba küldik; hogy a fegyveres erők tekintélye és respektusa általában lehanyatlott a szovjet társadalomban, és sokan visszasírják a brezsnyevi szép időket, mikor csak úgy hullottak a kitüntetések, a tiszti étkezdékben bőven volt hús és bőven volt vodka. Most aztán a katonák állítólag félreérthetetlenül értésére akarják adni Gorbacsovnak, hogy ez így nem mehet tovább, és hogy milyen súlyos következményekkel járna, ha Kelet-Németországot a nagy deszant jegyében feladná és odadobná a Nyugatnak. Ehhez járult azután tegnap egy újabb mozaikdarab. Douglas Hurd, angol külügyminiszter, aki nemrég járt Moszkvában és Leningrádban ezt mondotta: "Meggyőződésem, hogy Gorbacsov a szovjet vezérkar tisztjének nyomására fordult szembe keményebben a litván függetlenségi törekvésekkel, és ugyanez késztette arra, hogy újabb nehézségeket támasszon a bécsi fegyverkorlátozási tárgyalásokon. Nemigen hiszem, hogy a szovjet rendszer júliusnál tovább fenn tudna maradni jelenlegi formájában. Az egypártrendszeren alapuló állam egyre gyorsabb ütemben bomlik szét." (folyt.) 1990. május 4., péntek
Vissza »

	- A szovjet külpolitika... - 2. folyt.
Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy Douglas Hurd nem afféle tapasztalatlan politikus, akit pártérdekből állítottak a külügyminisztérium élére. Hurd 15 évig diplomata volt, és különféle fontos állomáshelyeken szolgált. Ezen kívül egy angol külügyminiszter nem szokott légből kapott értesülések alapján ilyenféle kijelentéseket tenni. Ezek mögött tehát sok minden húzódhatik meg, mert a külpolitika olyan mint egy jéghegy a tengerben, csak az egy tizede látszik ki a felszín fölött. +++ 1990. május 4., péntek
Vissza »