 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a román kormányfőhöz
"Aggasztó, már-már botrányos katonai atrocitások borzolják az
erdélyi magyarság nyugalmát. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén,
húsvétkor öt harci helikopter pásztázta végig Erdély magyarlakta
településeit, mindezt az istentisztelet alatt. A provokációról saját
szemünkkel is meggyőződhettünk. "
SZER, Magyar híradó:
Az MDF-SZDSZ-megegyezés fogadtatásáról
" - Itt semmi nem változott - csapta zsebre jegyzetfüzetét egy
kollega tegnap délután Antall József és Tölgyessy Péter
sajtókonferenciája után. Itt éppen úgy a színfalak mögött intézik el
a dolgokat, mint az egypártrendszer idején, s a képviselő csak
szentesíti szavazatával, amit a vezetők elhatároztak - mondta.
Úgy gondolom nincs igaza, ellenkezőleg: itt minden megváltozott,
megváltozott még akkor is, ha azzal a bizonyos MDF-SZDSZ
megegyezéssel szemben többeknek, mindenekelőtt a sajtó
munkatársainak van kifogása. Minden megváltozott a Tisztelt Házban,
mert tagjait szabadon választották. Ez önmagában olyan különbség,
amely összehasonlíthatatlanná teszi a 43 esztendő után végre
leváltott elődjével."
|
|
|
|
|
|
 |
- A magyar kormány összetételéről - 2. folyt.
|
Marad a rádió és a televízió, ez a furcsa helyzetben lévő két
médium, amelyről ugyan szó esik a kétpárti paktumban, megállapítják,
hogy nem vonható pártirányítás alá, mégsem eldöntött milyen irányban
haladnak majd; magyarán mit jelent a nemzeti intézmény fogalma,
amelyet az újságírók eredetileg hangoztattak, mit jelent a
közszolgálati intézmény fogalma, amelyről most szó esik, és nem
történik-e majd mégis elcsúszás a korábbi állami rádió státusa felé.
Mindebből nyilvánvaló küzdelmek következnek. Annyi bizonyos,
hogy nemrégiben mind a televízió, mind a rádió berkeiben szakmai
kamarák alakultak meg és úgy tűnik az újságírók készek független
statusuk védelmezésére.
Hogy miért érzik a harc kényszerét az MDF-SZDSZ megállapodás
ellenére, amely utólagos valamennyi jelentős erő, köztük az
újságírók képviseletét is biztosító bizottság felállítását írja elő?
Azért mert a sajtó monopólizálását, vagy ahogyan fogalmaznak
felosztását követelő hangok nem szűnnek. Elsősorban Csurka Istváné,
aki a Nyilvánosság Klub legutóbbi vitáján újfennt követelte, hogy a
parlamenti győzelem arányában osszák fel a pártok befolyási
övezeteit a rádióban és a televízióban.
Könnyű kiszámítani, hogy ebből micsoda káosz, háborúság, de
főleg micsoda tájékoztatás-politika lenne. Nem is beszélve arról,
hogy a választások második fordulójában az ország fele sem ment el
szavazni. Ennek megfelelően tehát a félrádiót a pártok kapnák, a
másik felét meg a Nyugdíjasok Szövetségétől kezdve a
Macskatenyésztők Országos Egyesületéig mindenki.
A nem magánkézben működő sajtó tehát láthatóan komoly tét lesz
az elkövetkező hónapokban. A kormánynak bizonyítania kell, bizalmat
kell szereznie. Ám ha elfogadja, hogy a sajtó nem eleve kormány és
ellenzéke ellentétében látja a valóságot, hanem ügyek jó vagy rossz
kezeléséről akar írni, ha belátja, hogy a nyilvánosság normális
kezelése akár segíthet is a mostani vezetésnek, talán a
bizalomteremtés egyik területe lehet a sajtó is; csak hát
mindenkinek meg kell ebben tanulnia a saját szerepét. Ez pedig
ennyiben áll: a demokrácia nem új caesarizmus, az újságíró nem régi
szolga. +++
1990. május 21., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|