|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a román kormányfőhöz
"Aggasztó, már-már botrányos katonai atrocitások borzolják az
erdélyi magyarság nyugalmát. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén,
húsvétkor öt harci helikopter pásztázta végig Erdély magyarlakta
településeit, mindezt az istentisztelet alatt. A provokációról saját
szemünkkel is meggyőződhettünk. "
SZER, Magyar híradó:
Az MDF-SZDSZ-megegyezés fogadtatásáról
" - Itt semmi nem változott - csapta zsebre jegyzetfüzetét egy
kollega tegnap délután Antall József és Tölgyessy Péter
sajtókonferenciája után. Itt éppen úgy a színfalak mögött intézik el
a dolgokat, mint az egypártrendszer idején, s a képviselő csak
szentesíti szavazatával, amit a vezetők elhatároztak - mondta.
Úgy gondolom nincs igaza, ellenkezőleg: itt minden megváltozott,
megváltozott még akkor is, ha azzal a bizonyos MDF-SZDSZ
megegyezéssel szemben többeknek, mindenekelőtt a sajtó
munkatársainak van kifogása. Minden megváltozott a Tisztelt Házban,
mert tagjait szabadon választották. Ez önmagában olyan különbség,
amely összehasonlíthatatlanná teszi a 43 esztendő után végre
leváltott elődjével."
|
|
|
|
|
|
|
A litván Jalta - 1.
|
1990. május 3. csütörtök (MTI-PRESS) - A Nyugat döntött: nem
tesz semmit Livániáért, nem óhajtja fokozni Gorbacsov fejfájását,
mert vannak fontosabb dolgok is, mint egy balti köztársaság. George
Bush elnök, annak az Egyesült Államoknak az egyes számú embere,
amelynek már a neve is a szabadsághoz kötődik, azt mondja: most nem
tud semmiféle ,,megtorló,, intézkedést tenni, mert nemhogy a
szovjet-amerikai viszony forog kockán, de a kelet-európai
demokratizálás folyamata is.
Visszás helyzet, mert ,,megtorló intézkedést,, senki nem akar. Azt pedig végképp nem - különösen Kelet-Európában nem -, hogy a fontos dolgokat megelőzzék a fontosabbak: ha Washington és Moszkva valamit fontosnak tart, akkor az mindenek fölött való. Nemde?
George Bush szerint aggodalmaiban osztoznak szövetségesei is. Igaz, ami igaz: a Tizenkettek külügyminiszterei a minap Dublinban megelégedtek azzal, hogy párbeszédet sürgettek Moszkva és Vilnius között, de konkrét intézkedésekről nem döntöttek. Még Mitterrand elnök is úgy hagyta ott Floridában Bush elnököt, hogy kettejük véleménye szerint a ,,párbeszéd,, élvez elsőbbséget. A kanadai külügyminisztérium jelezte, hogy elutasította a litván hatóságok segélykérő felhívását. Tokió közölte, hogy ,,figyelmeztette,, Moszkvát: megtorló lépéseket tehet - nem tett semmit. A Fehér Ház szóvivője azt álítja, hogy Amerika ,,bármikor,, komoly lépésre szánhatja el magát.
Itt tartunk hát, Litvániában elzárva a szovjet olaj-, földgáz- és egyéb csapot, míg a régebbi szovjet alkotmány is lehetővé tette a kiválást a bizonyos unióból. Igaz, gyanús sietséggel szabályozták a kiválás feltételeit - de abban minden külső megfigyelő egyetért, hogy ezek a feltételek legfőképpen a kiválást akarják megakadályozni.
Miközben a Szovjetunió bojkottálja saját köztársaságát (erre mit mond az alkotmány?), nem árt feltenni néhány kérdést, és tenni néhány megállapítást.
Mitől fontosabb a szovjet-amerikai párbeszéd, mint egy apró balti nép önrendelkezése, amelytől különben katonai erővel, egy hitvány és titkos szerződéssel fosztották meg. Egyáltalán, ezen a szinten vannak-e fontos és fontosabb dologok? Vagy az önrendelkezés lakosság, terület, katonai erő és stratégia függvénye? Egynéhány hírmagyarázó habozás nélkül ,56-hoz hasonlítja Litvániát: Vilnius büszke - és magányos. (folyt.)
1990. május 3., csütörtök 11:53
|
Vissza »
|
|
A litván Jalta (2.)
|
Gorbacsovnak segíteni kell. De vajon mindenáron kell-e csillapítani Gorbacsov fejfájását? Ha Litvániát a szőnyeg alá söprik, nem bukik-e el megint rajta Gorbacsov és üti meg a fejét, növelvén ezzel fejfájását?
Litvániát sok helyről figyelmeztették: nem Gorbacsov bűne a történelem, ezért helyénvaló a türelem, a belátás és a fokozatosság igénye.
Mikor és ki fogja figyelmeztetni Moszkvát - Gorbacsovot - arra, hogy az általa kinyilvánított elvek talán ,,otthon,, is érvényesek. Ha ugyanis nem, akkor nem kell segíteni Gorbacsovot. Litvániának jogos követelései vannak, amelyekről tárgyalni kell - nem pedig követelni és blokádot alkalmazni.
De fontos kérdés az is, hogy a XX. század vége felé miért megint nagyhatalmak döntenek a fontossági sorrendről? Litvánia óhajai e logika szerint a szovjet-amerikai párbeszéd után sorolnak. Ebben a logikában, ha netán Magyarországon esne sérelem, akkor az sokadrangú kérdés megint a szovjet-amerikai viszony mögött.
Mindez pedig elég baljós képeket idéz: 56-ot, 68-at, Afganisztánt, stb.
Litvánia nemcsak precedens, hanem fordulópont is. Ezért nem érthető, ha ,,kisebbségi véleményt,, megint sorszámozzák a nagyhatalmak - a többiek pedig hagyják.
Mihail Gorbacsov fejfájására nincs orvosság például Magyarországon - ami pedig Bush elnök gondjait illeti, azok az övéi, sajátosan amerikai fejfájások.
Litvánia ezért éppen annyi figyelmet igényel, mint a fegyverzetkorlátozás, a ,,Nyitott égbolt,, - vagy az erdélyi magyar kisebbség. Vilnius igényeinek joggosságát akkor is el kell ismerni, ha ez talán fokozza az adott pillanatban akárkinek a fejfájását.
Ellenkező esetben jön Jalta. +++
Fodor György, MTI-PRESS
1990. május 3., csütörtök 11:54
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|