|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy év után
"Ceausescu egy utolsó nyilvános beszédében huligánoknak és
fasisztáknak bélyegezte a fegyvertelen temesvári tüntetőket, és
lövetett rájuk.
Idén nyáron hasonlóképpen ,,csavargóknak,, (golán), felelőtlen
elemeknek minősültek a bukaresti tüntetők, és erre a célra behívott
,,bányász,, kommandók verték szét őket.
"
SZER, A mai nap:
Vészjelzés II:
Sevardnadze lemondott
" A 62 éves Sevardnadze 1985-ben grúziai pártkarrierje csúcsán,
Gorbacsov szövetségeseként lett külügyminiszter. Kinevezését annak
idején nyugaton kétkedő várakozással fogadták, hiszen semmiféle
külügyi tapasztalata nem volt. Az eltelt évek során azonban
bebizonyította, hogy a Gromiko alatt megmerevedett szovjet
diplomácia képes a megújulásra. Tisztségéből következően pedig
fontos szerepe volt az amerikai-szovjet közeledésben és áttételes
módon a kelet-európai változásokban is.
A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott rövid lemondó
beszédében Sevardnadze kertelés nélkül jelezte, hogy ellenzi
Gorbacsov központosító hatalmi szándékait."
|
|
|
|
|
|
|
Sevardnadze-visszhang - Franciaország (1.rész)
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. december 20. csütörtök (MTI-tud) - Riasztó
jelnek nevezte Roland Dumas francia külügyminiszter Eduard
Sevardnadze lemondását, s hasonlóképpen vélekedett több más vezető
francia politikus is. A szovjet külügyminiszter távozása s különösen
annak indoklása hatalmas visszhangot keltett Franciaországban is: a
rádiók és a televíziók a déli óráktól minden híradásukban
foglalkoztak ezzel, s a tekintélyes Le Monde Párizsban már csütörtök
délután kapható pénteki kiadása is első oldalon közölte, a lap
használatában legnagyobb címbetűkkel az első jelentéseket.
Dumas szerint a Szovjetunióban olyan helyzet alakult ki, amelyben minden bekövetkezhet: az erőszak, az anarchián a visszarendeződés a tekintélyi államhoz. A francia külügyminiszter üdvözölte szovjet kollégája bátorságát, s kijelentette: reméli, hogy a lemondással adott jelzését ,,meghallják,, a Szovjetunióban. Mint mondotta, legutóbbi személyes találkozóikon Sevardnadze már jelezte: aggódik a peresztrojka sorsa miatt, tart attól, hogy a Szovjetunióban diktatúra jöhet létre. ,,Most nyilvánosan is elmondta ezt,, - hangoztatta Roland Dumas, rámutatva: a Szovjetunióban bírálták ugyan Sevardnadzének az Öböl-válságban elfoglalt álláspontját, de lemondásának mégsem ez az oka, hanem minden bizonnyal az, hogy valóban tart a diktatúra bevezetésétől annak következtében, hogy a Szovjetunióban rohamosan romlik a helyzet.
Jean-Francois Poncet és Herve de Charette, a giscardista mozgalom két ismert képviselője egyaránt úgy vélekedett, hogy a Gorbacsov legközelebbi munkatársaként ismert Sevardnadze távozása ,,a vég kezdetet,, élezheti. Michel Tatu, az egyik legismertebb francia szakértő kifejtette: bár a lemondás kiváltó okáról nincsenek közvetlen ismeretek, minden bizonnyal az a felhívás adhatta meg a végső lökést, amelyben ismert szovjet személyiségek, köztük vezető tábornokok, a rendkívüli állapot bevezetését követelték.
Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára nem volt hajlandó kommentálni Sevardnadze lemondását, arra hivatkozva, hogy nincsenek kellő információi. Kijelentette azonban, hogy bár ezt ,,rendkívül súlyos válság jelének,, tartja, a francia kommunisták továbbra is szolidárisak Mihail Gorbacsovval.(folyt.)
1990. december 20., csütörtök 17:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|