 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy év után
"Ceausescu egy utolsó nyilvános beszédében huligánoknak és
fasisztáknak bélyegezte a fegyvertelen temesvári tüntetőket, és
lövetett rájuk.
Idén nyáron hasonlóképpen ,,csavargóknak,, (golán), felelőtlen
elemeknek minősültek a bukaresti tüntetők, és erre a célra behívott
,,bányász,, kommandók verték szét őket.
"
SZER, A mai nap:
Vészjelzés II:
Sevardnadze lemondott
" A 62 éves Sevardnadze 1985-ben grúziai pártkarrierje csúcsán,
Gorbacsov szövetségeseként lett külügyminiszter. Kinevezését annak
idején nyugaton kétkedő várakozással fogadták, hiszen semmiféle
külügyi tapasztalata nem volt. Az eltelt évek során azonban
bebizonyította, hogy a Gromiko alatt megmerevedett szovjet
diplomácia képes a megújulásra. Tisztségéből következően pedig
fontos szerepe volt az amerikai-szovjet közeledésben és áttételes
módon a kelet-európai változásokban is.
A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott rövid lemondó
beszédében Sevardnadze kertelés nélkül jelezte, hogy ellenzi
Gorbacsov központosító hatalmi szándékait."
|
|
|
|
|
|
 |
Sevardnadze-lemondás - TASZSZ-vélemény
|
Moszkva, 1990. december 20. csütörtök (MTI-TASZSZ) - Mihail
Gorbacsov nemcsak tudott róla, de előzetesen jóvá is hagyta Eduard
Sevardnadze lemondását, hogy meg tudja szerezni a
küldöttkongresszuson az elnöki kormányzás bevezetéséhez szükséges
kétharmados szavazattöbséget. Ezt a TASZSZ parlamenti szemleírója a
szovjet hírügynökség gyakorlatában példátlan módon személyes
véleményeként adta közre.
A szemleíró szerint Sevardnadze bejelentése a kongresszusi
palotában mindenkit teljességgel váratlanult ért. A fő kérdés, hogy
tudott-e Sevardnadze szándékáról Gorbacsov. Ammennyiben nem, az
Sevardnadze árulásával érne fel patrónusával, Gorbacsovval szemben,
s erre a szemleíró szerint a külügyminiszter aligha képes.
Amennyiben feltételezzük, hogy Gorbacsov tudott legközelebbi
munkatársa és barátja szándékáról, alighanem megkérte volna, hogy
várja meg a küldöttkongresszus végét. Annál is inkább figyelemre
méltó ez, mert Gorbacsov a kongresszus előtt két alkalommal is arról
beszélt, hogy a 70-es évek óta szoros, bizalmas viszony fűzi
Sevardnadzéhez.
Gorbacsov tudott Sevardnadze tervéről, és jóvá is hagyta azt.
Miért ment bele a szovjet elnök Sevardnadze lemondásába? A szemleíró
szigorúan személyes véleménye szerint azért, mert az elnöki
kormányzás bevezetését célzó alkotmánymódosításhoz kétharmados
többségre van szükség a kongresszuson, s az első erőpróbák azt
mutatták, hogy néhány száz szavazat hiányzik Gorbacsovnak a
szükséges 1501-hez. A kommentár szerint ezek a szavazatok csak
jobbról jöhetnek. Sevardnadze távozása, amelyet a konzervatívok
régóta követeltek, egyrészt lehetővé teszi Gorbacsovnak a
konzervativ tábor megtörését, másrészt ráíjeszt a baloldalra, mivel
megmutatja nekik, hogy a játszadozás ideje lejárt, s jobb lenne, ha
az elnököt támogatnák, ahelyett hogy tovább ingerelnék.
A szemleíró emlékeztet: az elnöki kormányzás bevezetését
lehetővé tévő alkotmánymódosítás elfogadása után kerül sor csak a
kulcsposztok, az alelnökök és a miniszterelnök posztjának, valamint
a most megüresedett külügyminiszteri poszt betöltésére.
Sevardnadzének a távozó Rizskov- kormánnyal együtt ugyis mennie
kellett volna. A TASZSZ szemelírója szerint amennyiben Gorbacsov
keresztülviszi elképzeléseit, akkor ismét találkozhatunk még a
politikában Eduard Sevardnadzével, Alekszandr Jakovlevvel és a
korábban leváltott Vagyim Bakatyin belügyminiszterrel is. +++
1990. december 20., csütörtök 15:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|