Rendszerváltás és az MTI

	Felcím: Előnyben a tömegközlekedés Főcím: Hogyan utazunk tíz év múlva?
Budapest, 1990. december 20. Csütörtök (MTI-Press) Új közlekedéspolitikai koncepció készül a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban. Az MTI-Press Kálnoki Kis Sándortól, a minisztérium helyettes államtitkárától kért tájékoztatást a közérdeklődésre számot tartó tervezet részleteiről. - Elvek, célok, eszközök meghatározása, nem pedig konkrét, részletekbe menő tervek készítése a feladatunk - mondta Kálnoki Kis Sándor. - A részterületekre, alágazatokra történő bontás a koncepció elfogadása után, annak szellemében fog megtörténni, ha már a kormány, s javaslatunk szerint a parlament is jóváhagyta az elképzeléseket. Tehát munkaanyagról van szó, amelynek szükség szerinti módosítása nyilván elkerülhetetlen lesz. - Az ország közlekedésének az ezredfordulóig való korszerűsítését tartalmazzák az elgondolások. Miért van szükség épp most új koncepció kidolgozására? - Már Széchenyi is gazdasági és politikai eszköznek tartotta a közlekedést, amikor Bécs ellenpólusaként kívánta fejleszteni a magyar főváros közlekedését. Munkáját Baross Gábor folytatta, s Trianon fejezte le látványosan, amikor a közlekedés fontos csomópontjai egy tollvonással az országhatáron túlra kerültek. Innen kezdődik Magyarország oly sokat bírált Budapest-centrikus közlekedése. Az elmúlt rendszerben több kisérlet is történt korszerű közlekedéspolitikai koncepció kialakítására. Az 1968-as döntés során köztudottan túlértékelték a közút szerepét a közlekedésben, bár talán helyesebb lenne úgy fogalmazni: a vasút és a viziút szerepét értékelték alul. Ezt a szemléletet 1979-ben, az újabb elképzelések kidolgozói sem változtatták meg. Most megpróbálunk lépést tartani a jelen és közeli jövő várható igényeivel, amennyire gazdasági lehetőségeink előreláthatóan megengedik ezt nekünk. - Mi az új koncepció alappillére? - A korábbi legfőbb hiba - a környezetvédelem elhanyagolásának - kiküszöbölése vagyis az egész politika környezetvédelmi alapokra való helyezése. (folyt.) 1990. december 20., csütörtök 13:16
Vissza »

	Közlekedés 2. rész
Tehát: ahol fontos környezetvédelmi szempontok is szóba jönnek, ott azoké az elsőbbség minden egyéb érvvel szemben. De természetesen a koncepciónak vannak fontos alapelemei, mint például a munkamegosztás újraszervezése az egyes alágazatok között, s a tulajdonviszonyok átrendezéséből adódó feladatok. - Az emberek nagy többségét elsősorban a személyforgalomban várható változások érdeklik. - Egyértelműen valljuk, hogy a tömegközlekedésnek kell megadni a prioritást Mindenekelőtt a napi rendszeres utazásokra értem ezt, a munkába, iskolába járásra, a bevásárláshoz szükséges utazásokra. Az autóval közlekedők szokásainak át kell alakulniuk, hogy ne minden esetben használják a kocsit, önmaguknak is megnehezítve ezzel a gyors célbaérkezést, hanem csupán akkor, amikor feltétlenül szükség van a saját járműre. - A teherszállítás milyen irányban fejlődik majd? - A tömegárú- és a nagyobb távolságra történő fuvarozásban a kellő feltételek megteremtésével a vasút és a viziút igénybevételére ösztönzünk. Ebbe a kombinált fuvarozás feltételeit is beleértem. - Miként számolnak a megindult privatizáció hatásával? - A tulajdonviszonyok újrarendeződése az állam, az önkormányzatok, a vállalkozók és az állampolgárok közti munka-, feladat- és költségmegosztás pontos meghatározását igényli. Világos, hogy az eddig döntő súlyú állami tulajdon felől az önkormányzatok és a magánszféra felé billen a mérleg. A célunk a tulajdoni arányok olyan átalakítása, hogy az állam kezében csak az maradjon, amit nem célszerű privatizálni. A vasút esetében például a pályáért és a létesítmények rendszeréért továbbra is az államnak kell - tulajdonosként is - viselni a felelősséget, de a vasúti fuvarozás már piaci szféra, annak ellenére, hogy abból a személyszállításban az állam szerepe a tarifapolitikán keresztül meghatározó kell legyen. - A közutakra áttérve - folytatta a helyettes államtitkár - a helyzetet jól szemléltetik a mai tulajdon-arányok. Állami tulajdonban van 30 ezer kilométer útpálya, 70 ezer kilométert az önkormányzatok kezelnek és mintegy 50 ezer kilométer út vállalkozói jogkörben van. Nem vitás, hogy úthálózatunk fejlesztésére minden szinten égető szükség lenne, az állami szférában viszont ehhez az egyetlen pénzügyi forrás a mindinkább csökkenő reálértékű útalap. (folyt.) 1990. december 20., csütörtök 13:16
Vissza »

	Közlekedés 3. rész
Ennek mai összege már a fenntartást és a folyamatos üzemeltetés költségeit sem fedezi. Az utak korszerűsítésére e szférában csak akkor lehet mód, ha az útalap az inflációs hatást meghaladó mértékben gyarapszik A környezetvédelmi szemléletnek a tömegközlekedés már említett privatizálása mellett éppen az úthálózat fejlesztésében kell érvényesülnie. Ezért is igyekszünk minden rendelkezésünkre álló pénzzel az úgynevezett "elkerülő" utak építését folytatni, s újakat is tervezni. Vác, Sopron, Érd, Mezőkövesd és Szolnok lakói érezhetik majd leghamarább a megépült elkerülő szakaszok áldásos hatását. A készülő 10 évre szóló közúthálózat-fejlesztési programban mintegy 60-80 település elkerülése van tervbe véve. - Miből épülnek új autópályák? - Ilyen beruházások finanszírozása csak kedvezményes nemzetközi hitelből és koncessziós szerződések révén képzelhető el. Ez természetesen autópálya-díj szedésével is fog járni az új szakaszokon. A program 4-500 kilométernyi autópálya megépítésével számol, vagyis a mai hossz háromszorosára nő. Ezután már tényleg beszélhetnénk autópálya-hálózatról Magyarországon. - Viszont még az összekötő-úthálózat hiányosságairól és a földutak irdatlan mennyiségéről kell beszélni. - Ma valóban ez a realitás, de a koncepció éppen abban mutat irányt, hogy milyen alapelvek szerint tervezzünk a következő évtizedre. Közlekedésről lévén szó, a hajózásban és a repülésben is megállapítja a tanulmány a fejlődés várható és kívánatos irányait. A viziút és a nagy kikötők állami tulajdonban maradnak, de minden egyéb a piaci szférában működik majd. A nemzetközi érdekeltségű repülőterek állami tulajdonban maradnak és a működtetésükért az állam vállal felelősséget. A légiszállítást viszont egyértelműen a vállalkozók kezébe adjuk, mint ahogy a belföldi és a kisebb repülőterek is átkerülnek az önkormányzatok, netán magánvállalkozók kezébe. (MTI-Press) 1990. december 20., csütörtök 13:17
Vissza »