|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy év után
"Ceausescu egy utolsó nyilvános beszédében huligánoknak és
fasisztáknak bélyegezte a fegyvertelen temesvári tüntetőket, és
lövetett rájuk.
Idén nyáron hasonlóképpen ,,csavargóknak,, (golán), felelőtlen
elemeknek minősültek a bukaresti tüntetők, és erre a célra behívott
,,bányász,, kommandók verték szét őket.
"
SZER, A mai nap:
Vészjelzés II:
Sevardnadze lemondott
" A 62 éves Sevardnadze 1985-ben grúziai pártkarrierje csúcsán,
Gorbacsov szövetségeseként lett külügyminiszter. Kinevezését annak
idején nyugaton kétkedő várakozással fogadták, hiszen semmiféle
külügyi tapasztalata nem volt. Az eltelt évek során azonban
bebizonyította, hogy a Gromiko alatt megmerevedett szovjet
diplomácia képes a megújulásra. Tisztségéből következően pedig
fontos szerepe volt az amerikai-szovjet közeledésben és áttételes
módon a kelet-európai változásokban is.
A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott rövid lemondó
beszédében Sevardnadze kertelés nélkül jelezte, hogy ellenzi
Gorbacsov központosító hatalmi szándékait."
|
|
|
|
|
|
|
Sevardnadze lemondott 1.
|
Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. december 2O. csütörtök (MTI-tud.) - Lemondott
külügyminiszteri bársonyszékéről Eduard Sevardnadze, akinek neve az
átalakítás hőskorszakának új típusú szovjet külpolitikáját
fémjelezte. Ezt maga a szovjet külügyminiszter jelentette be
csütörtökön a szovjet Népi Küldöttek Kongresszusán, az ,,ezredesi
csillagos,, szélsőségesek személyeskedő kampányával magyarázva
döntését, s egyben sötét diktatúra veszélyeire figyelmeztetve a
szovjet törvényhozást.
Sevardnadze döntése bizonyos szempontból várható volt, hiszen a Rizskov-kormány amúgy is csak rövid ideig létezik még, a végrehajtó és elnöki hatalom tervbe vett kiszélesítésének megfelelően. Sevardnadzét sokat emlegették a létrehozandó alelnöki poszt várományosaként, s helyére Jevgenyij Primakov akadémikust, elnöki tanácsadót tartották a legesélyesebb jelöltnek. A bejelentés azonban - forma és az időpont, hiszen a kongresszus jelenleg az új szövetségi szerződésről folytat vitát - mindenképpen váratlan volt, s összefüggésben van Vagyim Bakatyin belügyminiszter közelmúltban történt menesztésével, amelyre a konzervatív erők követelésére kényszerült a szovjet elnök. Kongresszusi körökben meglepetést keltett a szovjet külügyminiszter lemondása, s több szovjet külügyminiszter-helyettes úgy nyilatkozott, hogy e kérdést előzőleg nem vitatták meg a külügyminisztérium kollégiumain, ami valószínűsíti, hogy Sevardnadze érzelmeinek és indulatainak engedve szánta rá magát erre a lépésre.
A grúz származású 63 esztendős politikus - aki 1985 júliusa óta töltötte be a Szovjetunió külügyminiszterének tisztét - a kongresszusi palotában mondott beszédében azzal az indoklással kérte felmentését, hogy a reakciós erők személyeskedő kampányt folytatnak ellene: említést tett ,,két ezredesi rangú,, küldöttről, akik úgy nyilatkoztak, hogy ,,miután sikerült félreállítani a belügyminisztert, most már eljött a külügyminiszterel való leszámolás ideje is,,. - Úgy vélem, ideje komolyan elgondolkodni, kik állnak ezen elvtársak háta mögött, s miért nem hazudtolja meg őket senki? Esetleg vannak valamiféle terveik? - mondta Sevardnadze. (folyt.)
1990. december 20., csütörtök 12:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Sevardnadze lemondott (2. rész)
|
A reformerők és a reakció párharcát elemezve Eduard Sevardnadze parlamenti beszédében szenvedélyesen szemére vetette a demokratikus erőknek, hogy ,,szerteszét szaladtak, elbújtak a bokrokban, s diktatúra fenyeget - s ezt felelősségem teljes tudatában jelentem ki. Senki sem tudja, milyen lesz ez a diktatúra, és ki lesz a diktátor, milyen rend lesz itt - mondta.
A külügyminiszter lemondását a ,,közelgő diktatúra elleni tiltakozásnak,, minősítette, s ezzel párhuzamosan kifejezte háláját Mihail Gorbacsovnak, hangsúlyozva: mindig is támogatni fogja az átalakítás, a megújhodás és a demokrácia eszméit. Magánemberként, állampolgárként és párttagként azonban nem tudok megbékélni az országban jelenleg zajló eseményekkel, azokkal a megpróbáltatásokkal, amelyek népünkre várnak. Mindazonáltal hiszek abban, hogy nem alakulhat ki diktatúra, a jövő a demokráciáé és a szabadságé - hangsúlyozta.
Sevardnadze emellett védelmébe vette az Öbölben kialakult válság kapcsán folytatott szovjet külpolitikát, amiért különben számos bírálat érte a külügyminisztert. Utalt arra, hogy a Szovjetunió és Irak baráti kapcsolatokat ápolt egymással, de ,,nincs semmiféle erkölcsi jogunk arra, hogy megbékéljünk az agresszióval, egy kis ország bekebelezésével,,. Ez esetben az elmúlt évek minden, az új politikai gondolkodásmódban elért eredményét fel kell adnunk. Újólag hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetés nem kíván csapatokat irányítani a térségbe, és visszautasította azokat a vádakat, hogy a szovjet külügyminiszternek más elképzelései lennének. Végezetül megerősítette, hogy a szovjet kormány mindig is védelmezni fogja a szovjet állampolgárok érdekeit, legyenek bárhol a világon, nemcsak Irakban. +++
1990. december 20., csütörtök 12:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|