|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy év után
"Ceausescu egy utolsó nyilvános beszédében huligánoknak és
fasisztáknak bélyegezte a fegyvertelen temesvári tüntetőket, és
lövetett rájuk.
Idén nyáron hasonlóképpen ,,csavargóknak,, (golán), felelőtlen
elemeknek minősültek a bukaresti tüntetők, és erre a célra behívott
,,bányász,, kommandók verték szét őket.
"
SZER, A mai nap:
Vészjelzés II:
Sevardnadze lemondott
" A 62 éves Sevardnadze 1985-ben grúziai pártkarrierje csúcsán,
Gorbacsov szövetségeseként lett külügyminiszter. Kinevezését annak
idején nyugaton kétkedő várakozással fogadták, hiszen semmiféle
külügyi tapasztalata nem volt. Az eltelt évek során azonban
bebizonyította, hogy a Gromiko alatt megmerevedett szovjet
diplomácia képes a megújulásra. Tisztségéből következően pedig
fontos szerepe volt az amerikai-szovjet közeledésben és áttételes
módon a kelet-európai változásokban is.
A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott rövid lemondó
beszédében Sevardnadze kertelés nélkül jelezte, hogy ellenzi
Gorbacsov központosító hatalmi szándékait."
|
|
|
|
|
|
|
Sevardnadze lemondott (2. rész)
|
A reformerők és a reakció párharcát elemezve Eduard Sevardnadze parlamenti beszédében szenvedélyesen szemére vetette a demokratikus erőknek, hogy ,,szerteszét szaladtak, elbújtak a bokrokban, s diktatúra fenyeget - s ezt felelősségem teljes tudatában jelentem ki. Senki sem tudja, milyen lesz ez a diktatúra, és ki lesz a diktátor, milyen rend lesz itt - mondta.
A külügyminiszter lemondását a ,,közelgő diktatúra elleni tiltakozásnak,, minősítette, s ezzel párhuzamosan kifejezte háláját Mihail Gorbacsovnak, hangsúlyozva: mindig is támogatni fogja az átalakítás, a megújhodás és a demokrácia eszméit. Magánemberként, állampolgárként és párttagként azonban nem tudok megbékélni az országban jelenleg zajló eseményekkel, azokkal a megpróbáltatásokkal, amelyek népünkre várnak. Mindazonáltal hiszek abban, hogy nem alakulhat ki diktatúra, a jövő a demokráciáé és a szabadságé - hangsúlyozta.
Sevardnadze emellett védelmébe vette az Öbölben kialakult válság kapcsán folytatott szovjet külpolitikát, amiért különben számos bírálat érte a külügyminisztert. Utalt arra, hogy a Szovjetunió és Irak baráti kapcsolatokat ápolt egymással, de ,,nincs semmiféle erkölcsi jogunk arra, hogy megbékéljünk az agresszióval, egy kis ország bekebelezésével,,. Ez esetben az elmúlt évek minden, az új politikai gondolkodásmódban elért eredményét fel kell adnunk. Újólag hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetés nem kíván csapatokat irányítani a térségbe, és visszautasította azokat a vádakat, hogy a szovjet külügyminiszternek más elképzelései lennének. Végezetül megerősítette, hogy a szovjet kormány mindig is védelmezni fogja a szovjet állampolgárok érdekeit, legyenek bárhol a világon, nemcsak Irakban. +++
1990. december 20., csütörtök 12:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|