 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az Érdekegyeztető Tanács szakértői bizottságának közleménye
"... végre együtt kerüljön
áttekintésre: az árszínvonal alakulása, a bruttó nominálkeresetek, a
társadalombiztosítási ellátások, a szociális juttatások alakulása,
az adórendszer árszínvonalra és nettokeresetekre gyakorolt hatása, a
foglalkoztatási helyzet várható alakulása és mindezek eredőjeként a
reálbérek, reáljövedelmek alakulása, továbbá a privatizáció
legfontosabb alapelvei.
"
BBC, Panoráma:
Mi a kivezető út Czirják Sándor szerint
"A nagy elosztási rendszerek átalakulásával a
többi területen is piacossá tesszük a gazdaságot, és ekkor
teremtődik meg egy olyan feltétel, hogy adómérséklésen és egyében
keresztül dinamizáljuk a gazdaságot, de nem az egész gazdaságot
egységében, hanem csak azokat a területeket, amelyek valóban
hatékonyan képesek fejlődni.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Közgazdász szemmel az áremelésekről
|
-----------------------------------
München, 1990. december 12. (SZER, Magyar híradó) - A mai nap
soros botránya két reggeli lap, a Népszabadság és a Magyar Hírlap
címoldalán már látható volt: titkos tervezet az áremelésekről,
előterjesztés az Érdekegyeztető Tanács mai, zárt ülésére. Ami titok,
nem titok.
A szigorúan titkos, de a sajtóban azért megjelent előterjesztés
szerint jövőre a lakosság számára ijesztően magas áremelkedések
lesznek - lennének. Most viszont nem fogyasztói, hanem közgazdász
szemmel nézve, vajon lehetne-e másképpen? Vadász Jánost kérdezem:
lehetne nem emelni, vagy legalábbis kisebb mértékben emelni az
energiahordozók árát?
- Természetesen mindent lehet. Csak mindennek meg kell adni az
árát, annak is, ha történetesen nem emelik a fogyasztói árat. Egy
biztos: az ország energiabehozatalra szorul és ez az import
megdrágult az ország számára. Lehet takarékoskodni a felhasználással
- és tanácsos is -, de ez azon nem változtat, hogy 1 tonna adott,
külföldön vásárolt nyersolaj lényegesen többe kerül. Éppen ezért
többe kerül a drágább olajból feldolgozott fogyasztási cikk is,
legyen az benzin, tüzelőolaj, vagy bármi. Ezt a plusz költséget
Magyarországon valakinek meg kell fizetnie, nincs mese. A kérdés: ki
fizeti meg?
Lényegében két lehetőség van. Az egyik az, hogy azok fizetik meg
közvetlenül, akik megveszik és felhasználják a kérdéses árucikket és
olyan arányban fizetik meg, amilyen arányban igénybe veszik. Ehhez
fel kell emelni a fogyasztói árat olyan mértékben, hogy a teljes
fedezet így az árban megtérüljön. (folyt.)
1990. december 12., szerda
|
Vissza »
|
|
- Vadász János az áremelésekről - 1. folyt.
|
A másik megoldás az, hogy az ár nem változik, azt szubvencióban
az állam kiegyenlíti, viszont az államnak kell megtérítenie ezt a
pluszköltséget. Ennek több módozata van: fel lehet emelni az adókat:
jövedelm adót, vagy a vállalkozói adót -, vagy lehet deficitet
csinálni a költségvetésben. Ez azt jelenti, hogy az infláció
növekszik, tehát az árak színvonala emelkedik az egész társadalom
számára és ilyen formában az egész társadalom fizeti meg ezt a
pluszköltséget. Megoldásként lehet kombinálni ezeket a módszereket,
és a gyakorlatban lényegében ez a kombinatív módszer érvényesül.
- Tehát a dolog mindenképpen fájdalmas. A három ellenzéki párt
hangsúlyozottan alkalmilag a költségvetés ügyében szövetségre lépett
egymással, mert elfogadhatatlannak tartja a beterjesztett
költségvetési tervet. A probléma az, hogy elfogadhatatlan, de azért
azt is kinyilatkoztatták: tudják, hogy valamiféle költségvetést el
kell fogadni és ezért nyújtották be a módosító indítvány csomagot.
Mi a véleményed ezekről a módosító javaslatokról?
- Úgy látom, hogy a közös vonásuk a támogatások jelentős
lefaragása, a honvédelmi, a belügyi és a tárcák által kért kiadások
radikális csökkentése. Ezzel egyet is lehet érteni, valóban ezt
kellene tenni. Persze számolni kell a következményekkel és ezt
őszintén meg kell mondani, például, hogy az említett kiadások
drasztikus csökkentése jelentősen növeli majd a munkanélküliséget. A
kormány ettől nyilván visszariad és talán az ellenzék is
visszariadna, ha kormányon lenne.
De nem elég csak a támogatások csökkentéséről beszélni, ezt
össze kell kötni a vállalkozások élénkítésével, mert ez a
kibontakozás kulcsa, egyébként ez enyhítheti a munkanélküliséget is
- tehát bizonyos kiadásokat növelni kell. Nem elég egyszerűen csak a
minden kiadást csökkenteni. (folyt.)
1990. december 12., szerda
|
Vissza »
|
|
- Vadász János az áremelésekről - 2. folyt.
|
Lehet, hogy hiányosan ismerem az ellenzék javaslatait, de nem
láttam ilyen a vállalkozások élénkítésére irányuló határozati
indítványokat.
- Végül röviden a személyi kérdésekről is. Miután a
pénzügyminiszter - egyébként eléggé illetlen módon a költségvetés
vitája előtt már bejelentette lemondását - most Matolcsy György
államtitkár is, akit a pénzügyminiszter ellenlábasának tekintettek,
szintén lemondott. A lemondást egyébként még nem fogadták el. Mi
lesz itt, itt mindenki lemond? Ha igazak a híresztelések egyébként a
felkérhető szakemberek sem akarják elvállalni a pénzügyeket, akkor
mi a teendő?
- Kell, hogy legyen egy gazdaságpolitikai koncepciója a
kormánynak, mert ha az van, akkor van költségvetési koncepciója is.
A költségvetés csupán a végrehajtási technikája egy stratégiának -
tehát kell, hogy legyen ilyen stratégia kibontakozás. Ha nincs ez,
akkor őrült baj van, mert akkor más kormányra van szükség.
Ha probléma, hogy nincs szakember, aki elvállalja, vagy nincs
politikus, aki elvállalja, hát az is egy szegénységi bizonyítvány.
Kell, hogy legyen egy koncepció és ha van koncepció, az gondolom
vonzza az embereket, akik ezt szeretnék megvalósítani. Ha nincs erre
ember, akkor ad absurdum még egy külföldi szakembert is fel lehet
kérni ennek a végrehajtására. Erre már volt példa a történelemben,
igaz nem szerencsés példák, de mindenesetre voltak rá példák. +++
1990. december 12., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|