|
|
|
|
Indulatos röpirat - a Kornai tanulmány
|
-------------------------------------- München, 1989. november 12. (SZER, Világhíradó) - Indulatos röpirat az átmenet ügyében - ezt a címet viseli a neves magyar közgazdász, Kornai János legújabb munkája, amely a napokban jelenik meg. Ez a munka a gazdasági stratégia mai sürgűs feladatairól szól, ezért nagy a politikai jelentősége. - Hallgassák meg Kemény Istvánt Budapestről: - Néhány nap múlva jelenik meg Kornai János "Indulatos röpirat az átmenet ügyében" című műve. Kornai világhírű közgazdász, a Közgazdaságtudományi Intézet osztályvezetője, és a Harward Egyetem professzora. Idejét fele-fele részben osztja meg Budapest és Boston között. Az indulatos röpiratból egy részletet közölt a Figyelő gazdaságpolitikai hetilap november 2-iki száma, és egy másik részletet a november 9-iki szám. Interjút közölt a röpiratról a Heti Világgazdaság november 11-iki száma, és ugyanebben a számban olvashatjuk Tamás Gáspár Miklós "A Kornai bomba" című írását. A régi párt által készített HVG-interjú bevezető mondata szerint "lehetséges, hogy megszületett a következő három sorsdöntő év magyar gazdaságpolitikájának elméleti váza". Kornai saját állítása szerint könyvének két alapgondolata van. Az egyik elveti a szektorok közötti esélyegyenlőség elvét, a másikat pedig a stabilizációs-műtét szóval illeti. Etikai, politikai és közgazdasági érvekkel támasztja alá Kornai azt az álláspontját, hogy nem szabad egyenlő esélyt adni a magánszektornak és az állami szektornak. A két szektor között ugyanis az a fő különbség, hogy a magánszektorban az emberek a saját pénzüket költik, az állami szektorban viszont a különböző vezetők a mások pénzét, az ország pénzét költik. Éppen ezért a magánszektornak teljes szabadságot követel Kornai, az állami szektorban viszont a legszigorúbb rendet akarja bevezetni. Idézem szavait: (folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kornai tanulmány - 1. folyt.
|
"Valósuljon meg a magánszektor igazi, teljes liberalizálása, amibe beletartozik a szabad üzemalapítás, a szabad ár, a szabad foglalkoztatás, bármilyen értéktárgy - például nemesfém, deviza - szabad felhalmozása, a hazai pénz és a deviza szabad kivitele és behozatala, a szabad külkereskedelmi tevékenység, a szabad pénzkölcsönzés, a hitelező és az adós szabad megegyezésén alapuló kamat mellett. Annak viszont, aki nem a saját zsebéből fizet, hanem az államéból, a körmére kell nézni - nevezzék az illetőt miniszternek, vállalatvezetőnek, bankigazgatónak, menedzsernek, állami részvénytulajdonosnak, vagy állami részvénykezelőnek." - idézet vége. A magánszektor teljes liberalizálásának követelésében tehát Kornai még az SZDSZ Rendszerváltás című programjában foglaltaknál is radikálisabb. Az állami szektor megrendszabályozásának követelésével viszont szembe helyezkedik valamennyi eddig közzétett reformjavaslattal, és szembe helyezkedik a fennálló gyakorlattal is. Különösen három ponton kíván korlátozásokat bevezetni. Idézem: "Korlátoznám az állami vállalatok költési hajlamát, nem engedném nyakló nélkül beruházni, bért emelni és importálni őket. A második korlát a tulajdonjog elidegenítése: az én szememben nincs felhatalmazva az állami vállalat vezetése arra, hogy áruba bocsássa a vállalatot - valaki a sajátját eladhatja, a másét nem. Ez a nép vagyona, és nagyon gondosan ki kell dolgozni annak összes jogi és etikai garanciáit, hogy csak tisztességes feltételekkel lehessen eladni". A harmadik korlát: ahol egy vállalat monopolhelyzetben van, ott az áraiba bele kell szólni." - idézet vége. (folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kornai tanulmány - 2. folyt.
|
Említettem, hogy a könyv másik alapgondolata a stabilizációs műtét, s ennek egyik része az infláció megállítása. Kornai idevonatkozó gondolatai a Figyelő eheti számában olvashatók: "Azért van infláció" - írja Kornai -, "mert a jelenlegi pénzügyminiszter és elődei úgy határoztak, hogy legyen infláció. Az infláció csak akkor szünhet meg, ha a jelenlegi pénzügyminiszter vagy utódai úgy határoznak, hogy ne legyen infláció." Arra is felhívja a figyelmet Kornai, hogy az infláció legjobban a szegényeket sújtja: a kis fizetésűeket, a nyugdíjasokat, a gyereküket nevelőket - azokat tehát, akik nyílt, vagy burkolt sztrájkfenyegetéssel nem tudnak béremelést kikényszeríteni. Éppen ezért minden szociálpolitikai programnak az infláció megfékezésével kellene kezdődnie. Az infláció megállítása azonban nemcsak a szegények érdekében szükséges, hanem a gazdasági rendszerváltáshoz is. Inflációban ugyanis megszünik a racionális gazdasági kalkuláció. Három terület van, ahol gyorsan lehet kézzelfogható eredményeket elérni - mondta a HVG-interjú végén Kornai. E három terület: az infláció lefékezése, a nyomasztó hiányjelenségek megszüntetése és a magánvállalkozások fellendítése. +++
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|