|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Független Kisgazdapárt közleménye
"Ez mutatkozik csak, míg az említettek elődei 1945-ben is a
parasztság érdekeit képviselték, addig a Nemzeti Parasztpárt a
kommunisták utasítása szerint tevékenykedett. Úgy látszik a
történelem mit sem változott.
Torgyán József a törvényes államrend ellen nem izgatott, éppen
ellenkezőleg, Ő maga harcolt és harcol ma is - mert még mindig kell
- a törvényes államrendért. Ha kell, ilyen maroknyi csoportosulással
szemben is, amit Nemzeti Parasztpártnak hívnak."
BBC, Panoráma:
A bősi vízi erőmű sorsa
"A magyar területen, a nagymarosi vízlépcső hatásterületén
néhány mellékvízfolyásnak a bevédése, illetve árvízvédelmi kapujának
az építése folyik, valamint a jelenlegi főmederben a tervezett
vízszintcsökkenés ellensúlyozására a vízpótlórendszer építése. Bős
térségben az alvízcsatorna gyakorlatilag elkészült, a felvízcsatorna
szintén. Az erőmű turbináinak szerelése folyik. Gyakorlatilag
egyetlen turbina nincs még kész.
- Ezek szerint a csehszlovákok nagyon jelentősen előrehaladtak a
vízlépcső építésében, de úgy tűnik, hogy a magyar és a csehszlovák
kormány elképzelései között nagyon jelentős eltérés van. Hogyan
oldhatók meg ezek? "
|
|
|
|
|
|
|
Göncz Árpád nyilatkozata
|
------------------------
Köln, 1990. július 25. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - Hogyan vélekedik Magyarország és a többi európai ország viszonyáról, a két Németország egyesüléséről, az emigrációról és az írónak a társadalmon belüli feladatairól Göncz Árpád, a Magyar KÖztársaság ideiglenes államfője? Munkatársunk, Kiszely Gábor budapesti otthonában beszélgetett Göncz Árpáddal:
- Elnök Úr Ön az ötvenhatos forradalom után, amelyből kivette a részét, nem ment el az országból, holott tudta: letartóztatják. Az ekkor kapott életfogytiglani börtönből ugyancsak 6 évet töltött le. De ezek után diszkrimináció várta: látnia kellett a társadalom szolidaritásának széthullását, az általános demoralizációt. Nem bánta meg soha, hogy itthon maradt?
- Én 1944-ben tettem egy fogadalmat, hogy ezt az országot sem jobbra, sem balra nem hagyom el. Ez az ország van annyi, mint bárki másé. 1956 után monduk azt, hogy "nem illett" kimenni - úgy éreztem: az ember akkor menjen ki, amikor nem a kényszer szorítja. Akkor kimehet -, de egy országot bajban otthagyni megint csak nem illett - ez volt a véleményem.
Azóta elég sokat jártam külföldön, és ma már minden további nélkül elfogadom, hogy mindenkinek egyéni élete van, tehát erkölcsileg ne méricskéljük, hogy miért ment ki valaki, és miért nem. De ez nem változtat azon, hogy magamra nézve azt a normát, amit akkor vallottam - azt ma is kötelezőnek ismerem. Az öreg fát nehezebb átültetni, mint a csemetét.
- Melyek azok a traumák, amelyek elsősorban gyógyítandók a magyar társadalomban? (folyt.)
1990. július 25., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|