|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Független Kisgazdapárt közleménye
"Ez mutatkozik csak, míg az említettek elődei 1945-ben is a
parasztság érdekeit képviselték, addig a Nemzeti Parasztpárt a
kommunisták utasítása szerint tevékenykedett. Úgy látszik a
történelem mit sem változott.
Torgyán József a törvényes államrend ellen nem izgatott, éppen
ellenkezőleg, Ő maga harcolt és harcol ma is - mert még mindig kell
- a törvényes államrendért. Ha kell, ilyen maroknyi csoportosulással
szemben is, amit Nemzeti Parasztpártnak hívnak."
BBC, Panoráma:
A bősi vízi erőmű sorsa
"A magyar területen, a nagymarosi vízlépcső hatásterületén
néhány mellékvízfolyásnak a bevédése, illetve árvízvédelmi kapujának
az építése folyik, valamint a jelenlegi főmederben a tervezett
vízszintcsökkenés ellensúlyozására a vízpótlórendszer építése. Bős
térségben az alvízcsatorna gyakorlatilag elkészült, a felvízcsatorna
szintén. Az erőmű turbináinak szerelése folyik. Gyakorlatilag
egyetlen turbina nincs még kész.
- Ezek szerint a csehszlovákok nagyon jelentősen előrehaladtak a
vízlépcső építésében, de úgy tűnik, hogy a magyar és a csehszlovák
kormány elképzelései között nagyon jelentős eltérés van. Hogyan
oldhatók meg ezek? "
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZP választási műsora
|
-------------------------
München, 1990. március 7. (SZER, Kommentár nélkül) - A mikrofonnál Kasza László.
- Ennek a műsornak adásidejét hetek óta a választáson induló pártok rendelkezésére bocsájtjuk. Lehetőséget adunk arra, hogy a Szabad Európa Rádió hullámhosszain ismertessék választási programjukat.
A többi között a Magyar Szocialista Párt is kíván élni ezzel a lehetőséggel. Az adás címének megfelelően kommentár nélkül teszünk eleget a kívánságnak, a budapesti stúdiónkban készített program műsorvezetője Szilágyi János. Vendégeit ő mutatja be.
- A hallgatókat és önöket, a stúdió vendégeit, Bossányi Katalint, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettesét, Annus Józsefet, a Tiszatáj főszerkesztőjét, és Kovács László külügyminiszteri államtitkárt úgy köszöntöm, ahogy ezt még soha sem volt módomban megtenni. Tehát üdvözlöm önöket a Szabad Európa Rádió budapesti stúdiójában. Valóban nem volt módom megtenni, mert én a Szabad Európát legfeljebb hallgattam, és el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha eljön az az idő, amikor a Magyar Szocialista Párt képviselőit, tagjait, illetve nem tagjait - ez majd később kiderül - itt üdvözölhetem ebben a stúdióban. Én komolyan mondom, sokat spekuláltam ezen, mikor ezt elvállaltam, hogy milyen furcsa ez az érzés, milyen furcsa helyzet ez. Mert tudtam, hogy van ez az iroda, van ez a stúdió, hogy a Szabad Európának itt tudósítói vannak, dehát más dolog tudni valamit - más dolog tudni, hogy a pofon fáj, s más dolog egy pofont kapni.
Szóval írtó furcsán éreztem magam itt egy-két napig. Nem tudom, hogy önök hogyan élik át ezt a helyzetet?
- Mikor beléptem az épületbe, az jutott eszembe, hogy számomra a Szabad Európa Rádió az ötvenes években mit jelentett. Valamit, amit a szüleim, főleg apám hallgatott. Borzasztó rosszak voltak a vételi körülmények, zavarták az adást, és én mint kisgyerek ebből azt éltem meg, hogy csendben kellett lenni, mert különben nem lehetett hallani semmit. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP műsora - 1. folyt.
|
Azután 1985-ben, amikor Budapest adott otthont a helsinki folyamat egyik eseményének, az Európai Kulturális Fórumnak, akkor az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának egyik tisztségviselőjeként azért harcoltam, hogy a Szabad Európa Rádió is kapjon akkreditálási lehetőséget. Mert az volt véleményem más külügyi vezetőkkel együtt, hogyha egyszer vállalunk a helsinki folyamatban egy rendezvényt, annak ugyanolyan nyilvánosságot és ugyanolyan feltételeket kell biztosítani, mintha ez a rendezvény Madridban vagy Ottavában, vagy Bernben vagy bárhol máshol lenne. Végül már külügyminisztériumi vezetőként pedig annak érdekében dolgoztam, hogy a Szabad Eurápa Rádió irodát nyithasson Budapesten, mert meggyőződésem, hogy az objektív, tisztességes tájékoztatás feltételeit minden fórumnak biztosítanunk kell. Nagyon furcsa itt ülni ennek ellenére.
- Bossányi Katalin?
- Nekem az jutott eszembe, hogy én idáig mindig akkor szerepeltem a Szabad Európa Rádióban, mikor valami rosszat csináltam a fennálló rendszer szempontjából. Vagy írtam valami olyasmit, ami nem tetszett, vagy például - idézőjelben - legbotrányosabb szereplésem a bűnözések kapcsán volt. Persze az első reakcióm az, hogy akkor most vajon mi rosszat csináltam, és melyik rendszer szempontjából.
- Annus József?
- Nekem is van élményem. Nem túl régi a történet. 4-5 éve lehetett, amikor az Írószövetség egyik választmányi ülésén egyik írótársunk szilenciumát, éppen soros szilenciumát tette szóvá valaki, és a jelenlévő ideológiai perzekútor - fedje homály a nevét ezúttal - azt mondta: már önmagában az, hogy nyilatkozott a Szabad Európának, elegendő lenne a szilenciumhoz. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 2. folyt.
|
Ez nem régen volt. Ugyanakkor a kongresszuson, a legutóbbi, nem is tudom milyen kongresszuson az előző párt megszűnése és az új párt alakulásával jellemezhető kongresszuson az egyik szünetben Szűrös Mátyással beszélgettünk. Odaint egy alacsony embert, és azt mondja, hogy ti talán nem is ismeritek egymást. Bemutatkozunk, ő Kasza László volt, akit én szintén az éterből ismertem. Ennek a történetnek az abszurditása jelzi talán legpontosabban, hogy hol ülünk most.
- Bemutattam önöket, hogy mi a foglalkozásuk, hol dolgoznak, de most - hogy is mondjam - párt szempontból is be kellene önöket mutatni. Bossányi Katalin nem párttag, de a párt országos listáján indul. Annus József párttag és az MSZP egyéni választókerületében indul, az egyik kerületben; Kovács László pedig párttag és a Vas megyei listát vezeti, és az országos listán is rajta van.
Egy kérdést feltennék: Önök miért tagjai a pártnak, illetve miért nem? Kezdjük talán a "nem"-mel.
Bossányi Katalin:
Az elmúlt 2-3 évben úgy gondoltam, hogy én egyhamar nem leszek semmilyen pártnak a tagja. Az MSZMP-nek is csak nagyon rövid ideig voltam, 1983-ban léptem be, mint a Népszabadság főmunkatársa, és voltaképpen azt hiszem, hogy abból a naivitásból kiindulva, hogy én akkor elhittem, hogy akkor most a reformnak egy újabb hulláma lesz, aminek én, a gazdasági részének eléggé elkötelezetten - ha szabad és nem megkoptatott ez a kifejezés - híve voltam. És aztán úgy 1985 tájékán láttam, hogy ez bizony eléggé visszafordult, pontosabban a visszájára fordult. Úgyhogy 1987-ben ki is léptem a pártból. Ez nagyjából egybeesett a Népszabadságtól való elkerülésemmel. Ezt azért is tartom szükségesnek megjegyezni, mert tagadhatatlan, hogy annyi bátorság azért nem volt bennem, hogy amikor ott voltam, akkor léptem volna ki, igaz, hogy ott elég formális volt a pártélet, tehát nem ilyen alapszervi összefüggésű. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 3. folyt.
|
- Én úgy gondolom, hogy az a rendszereváltozás, aminek a folyamatának a kellős közepében benne vagyunk, és az a rendszer, amelyik úgy körvonalazódik, abban vannak a középtől eltérő és erőteljesen jobbra tolódó tendenciák is.
Én egy olyan rendszerben szeretnék élni, ahol a baloldal ugyanúgy része a politikai arculatnak, a politikai küzdőtéren jelen van. De a múlt öröksége révén és a jelenlegi helyzetből kiindulva tisztában vagyunk azzal - legalábbis én úgy gondolom -, hogy a Szocialista Párt az valószínűleg ellenzékben lesz. Talán fura lenne, hogyha azt mondanám, hogy megszoktam, hogy ellenzékben vagyok? Ez talán egy kicsit nagyképű is lenne.
Én azért vállaltam ezt a nagyon megtisztelő kérést, amikor hozzám fordultak a párt vezetői, mert úgy érzem, hogy ez egy morális kötelezettség, morális tett ma Magyarországon. Nagyon nem tetszik nekem ez az átigazolási sebesség, ami a politikai életben - és szűkebben a saját szakmámban is tapasztalható - hát egy újságíró mindig politizál. Nekem egyébként nagyjából az a véleményem, hogy egy újságíró, ha teheti ne legyen párttag. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne legyen véleménye, de amikor újságír akkor mindenképpen a tényeknek feleljen meg, az objektív valóságot írja meg, s ütköztessen különböző politikai nézeteket.
- Ezek szerint Annus Józseffel nem ért egyet Bossányi Katalin, aki újságíró, lap főszerkesztője és mégis párttag. Ráadásul egy olyan múlttal, amiről mindenki tud. Mint a Tiszatáj főszerkesztőjét annak idején rettentő nagy port felverve leváltották, majd kisebb port felverve visszahelyezték. Tehát az ember abból indulhat ki, hogy végül is sértett volt ennek a pártnak az elődjére, és furcsa mód mégis ezt a kivált vagy újjáalakult - sok módon fogalmazhatnék - ennek a pártnak lett a tagja. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 4. folyt.
|
- Igen. Talán azért vagyok itt ebben a pártban, mert 1986 nyarán megtörtént velünk az a gyalázat, ami megtörténhetett. Ennek a mélységeit nagyon sokan nem ismerik. A hír ment, de nem volt erről hivatalos közlemény csak néhány soros. De csak azt a pillanatot idézem fel, amikor az egyéni fegyelmim volt, ahol egy vállalati, egy nyugalmazott vállalati igazgató, egy nyugalmazott, függetlenített pártitkár, és még nem tudom, ki volt a harmadik tiszteletre méltó öregúr, akinek meg kellett volna magyaráznom, hogy mi a metafóra.
Szóval valami döbbenetes élmény volt a magyar bunkósággal így szembetalálkozni, hogy nem tudom megmagyarázni. És akkor elhatároztam, hogy maradok, lépjenek ki ők. Lépjenek ki ők, és ez mára bekövetkezett. Úgyhogy én ezért vagyok itt.
Egyébként a pártkereteket azt hiszem, valamiféle szükséges rossznak tekintem magam is. Bizonyára nem véglegesek ezek a keretek a mai magyar politikai életben. Ezek módosulni fognak, pártok megszűnnek, elhalnak, összemosódnak, hiszen most is vannak olyan alakulatok, ahol olyan emberek vannak, akivel szívesen lennék egy pártban, és vannak az enyémben olyanok, akikkel nem vagyok szívesen egy pártban.
- A titkár úr? Pontosabban nem is tudom, jól szólítom-e, ebben a pártban megmaradt az elvtárs megszólítás?
- A párton belül megmaradt, igen. A minisztériumban urazzuk egymást, és a nemzetközi érintkezésben pedig természetesen.
Én a hatvanas években lettem az MSZMP tagja, és ami talán ennél is súlyosabban fog majd esni a latba a választások után: 1975-től 1986-ig pedig a Központi Bizottság apparátusában dolgoztam a külügyi osztályon konzultásként, alosztályvezetőként, majd osztályvezető-helyettesként. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 5. folyt.
|
Én abban hittem - és ezt utólag is vallom -, hogy belülről többet lehet tenni, mint kívülről. Van aki ennek az ellenkezőjét állítja. Azt hiszem, majd ezt csak a történelem fogja megmutatni, hogy vajon a szembenállás valamelyik formája, vagy a belülről próbáló változtatni akarás használ-e többet az adott társadalomnak.
Amikor az MSZMP megtartotta a XIV., és egyben - az én felfogásom szerint - utolsó kongresszusát abban a formában, akkor én azok közé tartoztam, akik azon dolgoztak, hogy ez a párt szűnjön meg, és jöjjön létre egy új, szocialista párt.
Megjegyzem: nekem lelkiismereti konfliktust nem okozott az apparátusi munka, mégpedig azért nem, mert külügyi területen dolgoztam, és ez volt az a terület, ahol a reformerek a leginkább tudták érvényesíteni az elképzeléseiket. Nem kellett olyat tennem, amit ma szégyelnem kellene.
Nos, amikor létrejött az új párt, én azonnal regisztráltattam magam. És egyszer egy parlamenti ülésszak alkalmával a televízió egyik munkatársnője megszólított a folyóson. Elkezdtünk beszélgetni, és azt kérdezte, hogy: én beléptem a pártba? Mondom: természetesen. Azt mondja: miért lépett be? Hát maga egy jó szakember - ő mondta, nem én mondom -, maga egy jó szakember, magának érdemes lenne átmentenie magát. Erre én azt válaszoltam, hogy én nem tudtam ebből kimaradni a következő miatt: ha nekem jó volt a régi párt, és én abban dolgozva próbáltam a reform érdekében cselekedni, amikor most amikor van egy új lehetőség, amikor létrejött egy olyan párt, amelyik céljaiban, stílusában megújul, amelynek esélye van arra, hogy egy európai stílusú baloldali szocialista párt legyen, akkor ebből hogy lehetne kimaradnom? Azt mondja: miért nem várja meg, hogy előbb bizonyítson ez a párt, és aztán lépne be? Mondom: és ki az a párt, ki bizonyítson? Ha mindenki kívülről nézi, hogy ez hogy fog bizonyítani, akkor kik lesznek belül, kik lesznek azok, akiktől várjuk majd, hogy ez a párt más legyen, mint az elődje? (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 6. folyt.
|
- Ez a párt megalakulása óta nem képes tisztázni magát az alól a vád alól, hogy a kommunisták gyülekezete, vagy finomabban fogalmazva: csak átfestették a cégtáblát.
Próbáljuk ezt egyénekre lebontani. Például Annus József már elmondta, hogy hogyan lehet párttag, de hogyan lett kommunistából - ha egyáltalán az volt - szocialista? Merthogy az teljesen világosan elképzelhető, hogy valakinek megváltozik a véleménye, a világnézete az évek folyamán. De itt volt egy kongresszus, és egyszercsak egyik napról a másikra alakult egy új párt, új világnézettel. Ez nem okozott Önnek konfliktust?
- Nem, én azt hiszem, hogy a - bár nem voltam regisztrálva a reformkörökben, és nem nyüzsögtem ezekben a reformkörökben, akkor éppen elég bajom volt a lap újraindításával -, de mindig szimpatizáltam azzal a reformszárnnyal, amely szerintem már akkor is egy európai szocialista párt megvalósításán gondolkodott, és én nem jártam a damaszkuszi úton. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam, nem kellett semmiféle cégtáblát, sem jelvényt cserélnem, mert ahogyan Katalin is mondta, ellenzéki múltam talán majd predestinál arra, hogy az ellenzékbe szoruló pártnak hasznos tagja lehessek, lehet, hogy erre kerül a sor.
Itt jegyezném meg egyébként, hogy mélyen egyetértek Kovács Lászlóval, hogy ez a párt egy európai szocialista párt jellemzőit fogja magára venni. Valószínűleg ehhez nagyban hozzásegítené ez a felettünk lebegő választási vereség. Más kérdés azonban, hogy a nemzet szempontjából ez jó lenne-e. Itt is Katalinnal értek egyet, hogy talán jobb lenne, ha koalícióképes pártként résztvehetne ennek a nehéz átmeneti időszaknak a szervezésében. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 7. folyt.
|
- Katalin, Ön mint újságíró sok emberrel találkozik, nyilván sok MSZP-taggal is, olyanokkal, akiket régebben ismert, és a barátság vagy az ismeretség folyamatos. Ön hogyan ítéli meg ezt a kérdést, hogy azok az emberek, akik most a Szocialista Párt tagjai, azok már akkor sem voltak kommunisták, amikor az MSZMP-ben voltak, vagy még most is azok?
- Nem tudom. Azt hiszem, hogy ezt majdhogynem egyénekre lebontva lehetne elemezni, általánosságban nagyon torz lenne véleményt alkotni. Talán ha megengedi, egy kicsit másként közelíteném ezt meg, nagyon szubjektíven, ezért elnézést is kérek a többi kollégától.
Tehát én elégedetlen voltam a Szocialista Párt induló kongresszusával, én nem éreztem eléggé erőteljesnek az elhatárolódást. Úgy érzem, hogy történt egy csomó műhiba magának ennak a kongresszusnak az elrendezésénél is, és ennek a ballasztját eléggé hurcolja magával a párt.
Azt, hogy abban az értelemben - ahogy itt a kollégák is említették -, hogy ez egy valóban nyugat-európai értelemben vett szocialista párt legyen, ehhez még kell itt tisztulás, aztán kell az, hogy lekopjon néhány olyan ember erről a pártról, aki még benne van, hogy lekopjon néhány karrierista.
- Ebben a pártban vannak karrieristák, úgy gondolja? Ez az a párt, amibe mindenki beletörölheti a lábát, és bele is törli.
- Igen, de hiszem, a dolgok tehetetlensége folytán - és remélem, hogy ezt az államtitkár elvtárs nem fogja önmagára vagy a szűkebb környezetére értelmezni - abból adódóan, hogy az államapparátus egy része azért benne van ebben a pártban, ezért nem lehet azt mondani ebben az átmeneti időszakban: itt egzisztenciális érdekek nem fűződtek ahhoz, hogy valaki ennek a pártnak tagja, vagy nem tagja. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 8. folyt.
|
Egyébként meg kell mondanom Önnek, hogy nekem éppen itt tűnt néhány gusztustalan átigazolási, illetve tisztázatlan politikai megnyilvánulás, ami sem ide, sem oda - az én megítélésem szerint - nem besorolható.
Tehát visszatérve az alapkérdésre: én úgy gondolom, hogy egy nagy tisztító tűzön át fog menni a választások után ez a párt, és egy-két éven belül viszont remélhetőleg megerősödve egy kemény baloldalt integrálva magába, amibe én úgy gondolom, hogy nagyjából a szabaddemokraták, szociáldemokraták szocialista irányzata is, ha nem is tagként, de szövetségesként mindenképpen bekapcsolható. Valószínűleg ez a rendkívül zavaros szociáldemokrata konglomerátum, ami Magyarországon kialakul. Azok, akik egy európai értelemben vett szociáldemokráciát képviselnek, valamilyen kontaktusba kerülnek. Ebből a pártból, és ebből a hármasból fog kialakulni az az új baloldali párt, aminek én nagyon remélem, hogy lesz bázisa Magyarországon.
- Kovács László az előbb azt említette, hogy ő gondolta - és társai is voltak ebben -, hogy belülről lehet valamit csinálni. Ezek szerint Ön nem kommunista volt, hanem fellazító?
- Nem, én idealista voltam. A szónak abban az értelmében, hogy azok közé sorolom magam, akik hittek abban, hogy valamit lehet tenni az ország érdekében, és ezt a valamit egy egypártrendszerű országban csak ezen az egy párton belülről lehet.
És visszatérve az előbbi kérdésre, ami itt elhangzott, hogy kik is voltak ennek a pártnak a tagjai? Szerintem volt egy csoport, nem túl nagy létszámú, egy másik, valószínűleg nagyobb létszámú, aki egyszerűen a hatalmat szerette, és akinek teljesen mindegy, hogy milyen színű ez a párt, ha ez hatalmat jelent, privilégiumokat jelent, egzisztenciális anyagi előnyöket jelent, akkor ő ehhez csatlakozik, és ezek azok, akik villámgyorsan át is tudnak igazolni. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 9. folyt.
|
És a harmadik - és ez volt a legtöbb -, aki igazodásból lett tagja a pártnak. Nem hitt igazán abban, hogy előnyt jelent a párttagság, de attól tartott, hogy a nem párttagság hátrányt jelent, tehát jobb bent lenni, mint kint lenni. Ezek biztos, hogy sok százezren voltak, na ezek most eltűntek.
És tulajdonképpen a Szocialista Pártba most ez a második és harmadik csoport valószínűleg nem nagyon van bent. Biztos, hogy persze maradtak bent olyanok, akik nosztalgiából, korábbi kötődésből bennmaradtak. A karrieristák, én nem nagyon hiszem.
Bossányi Katalin említette, hogy például az államapparátusban. Nálunk a Külügyminisztériumban, ahol meglehetősen nagy volt a párttagok aránya, 80 százaléknál biztos több volt. Én nem tudom, hogy most milyen arányú lehet az MSZP-tagok száma, nem is kérdezzük.
Volt a parlament külügyi bizottságában egy meghallgatás, ahol egy nagykövet-jelöltünktől, a Tel-Avivba készülő dr. Görög Jánostól Király Zoltán képviselő úr megkérdezte, hogy melyik pártnak a tagja. Én is kíváncsian vártam a választ, amit valószínűleg nem sokan hittek el, mert noha ez a reláció az én felügyeletem alá tartozik, és Görög Jánost nagyon jól ismertem, ismerem, de fogalmam nem volt, hogy ő regisztráltatta-e magát a Szocialista Pártba, és hogy őszinte legyek nem is érdekelt. Korábban a Külügyben ez azért nem érdekelt engem, mert tudtam, hogy nagyjából mindenki az, most meg azért nem érdekel, mert a szakmai kvalitásokat figyelem, és én tudtam, hogy Görög János egy kíváló nagykövet lesz, és nem érdekelt, hogy tagja-e a pártnak.
Hogy mennyire nem jellemző most már a karrieristák bentléte, néhány konkrét esetet tudok, aki a korábbi pártban vezető tisztséget is betöltött, és most nem igazolt át az új pártba. Éppen azért nem igazolt, mert attól félt, hogy a karrierjét veszélyezteti. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 10. folyt.
|
- Tulajdonképpen mit jelent ma MSZP-tagnak lenni? Úgy is kérdezhetem: mi a kötelessége ma egy párttagnak? Annak idején én emlékszem arra, hogy házi aggitációra mentek, ez régen volt, az ötvenes években. Aztán az utóbbi tíz, öt-tíz évben - én sosem voltam párttag, de - figyeltem a kollégáimat a rádióban, akik párttagok voltak, és mindig azzal húztam őket, hogy tudjátok, egy értelme van, hogy ti párttagok vagyok, hogy előbb tudjátok meg, hogy mennyivel emelik fel az uborka árát egy fél órával, mint én. Mert ilyenkor mindig összehívták a párttagokat felvilágosítani, amiről már az egész ország beszélt egyébként.
De, miután a párt kiment a munkahelyekről, azon kívül, hogy Ön azt mondja, hogy párttag vagyok, mit csinál, mit tud tenni, milyen munkája van ezzel kapcsolatban?
- Most nagyon konkrét munkám van, mert mint a Vas megyei lista vezetője, nekem Vas megyében azon kell dolgozni, hogy ott az MSZP minél több szavazatot kapjon.
- Utána mi lesz?
- Hogy utána mi lesz, ez majd a választási eredménytől függ. Hogy ez a párt ellenzékbe kerül, vagy részese lesz a koalíciónak, ezt majd meglátjuk, én nem akarok jósolni, megvan a magam véleménye, de nem tartom jónak ilyenkor, ugyanis egy párt nem hangoztathatja azt, hogy ellenzékbe készül.
- Ez világos.
- És az egyszemélyes pártoknak is azt kell mondaniuk, hogy ők részesei lesznek a koalíciónak. Viszont ugyanakkor a valóságosnál rózsaszínűbbnek festeni a képet pedig nem tisztességes.
Úgyhogy a választások után majd meglátjuk, hogy ellenzéki pártként nyilván egész más lesz az egész párttagság feladata, és főleg tisztségviselők vagy a parlamenti képviselők feladata, mint esetleg a kormánykoalíció részeseként. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 11. folyt.
|
- Ha már a választásoknál tartunk - bár nem akartam ilyen aktuálpolitikai kérdésekbe belemenni, de azért hadd tegyek fel egy gyors körkérdést. Most kezdjük Annus Józsefnél Hogy ez a párt, vagy Ön személy szerint ennek a pártnak a tagja, kinek a szavazatára számít, milyen típusú emberek, milyen csoportok szavazatára számít ez a párt?
- Én a magam kerületében - ez Szeged 3. számú választókerülete - azokra a városlakókra számítók, akik hozzám hasonlóan panelházban laknak. Itt elég sok ilyen találkozón vettem részt az utóbbi időben. Ennek egy része értelmiségi - természetszerűleg -, más része alkalmazotti réteg. Ezek nagyjából ismerik talán az én előző életemet, és ez is jele annak ...
- Ezek Önre fognak szavazni, de nem a pártra?
- Ez valószínűleg nagyon sok helyen így lesz most, hogy emberekre, személyiségekre fognak szavazni, és nem a pártokra.
- Így látja ezt Ön is?
- Én azt hiszem, hogy a személyiség szerepe ma sokkal nagyobb lesz, éppen azért, mert eléggé megosztott ez a politikai paletta.
- Igen, a pártok és az MSZP is benne van ebben. Valóban kihorgásztak ismert személyiségeket, színészeket, magánembereket, akik gyakran látszódnak a televízióban.
- Az Ön neve egy újságolvasó előtt ismert, de ha Önt bemutatnám, itt kiállna az erkélyre, nem nagyon kapnák fel a fejüket, hogy jé, itt a Kovács.
Tehát Ön, Kovács László - még a név is egy elég köznapi név -, gondolja, hogy fogják tudni, hogy kire szavaznak?
- Hát persze dolgozom azon, hogy tudják, de egyébként a listán való indulásnak a logikája az, hogy ott nem a személyre, hanem elsősorban a pártra szavaznak. Az világos, hogy az jó, ha lista élén egy húzóember van, és az, hogy én a Vas megyei listát vezetem, az azért van, mert úgy gondolta az MSZP, hogy Vas megye, mint Ausztriával és Jugoszláviával, pontosabban Szlovéniával határos megye, lakossága érzékenyebb a külpolitikai kérdésekre az átlagnál. És mivel a külpolitika az elismerten sikerágazat, ott egy külügyi államtitkár neve a lista élén, az hatásos lesz. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MSZP műsora - 12. folyt.
|
Én egyébként abban hiszek, hogy erre a pártra azok fognak szavazni, akik a múltat és az MSZP-nek a múlthoz való viszonyát nem sablonosan és nem sematikusan ítélik meg. Mit értek ezalatt? Akik figyelembe veszik, hogy ezt a modellt, ami itt zsákutcába jutott, tulajdonképpen nem mi választottuk, nem Magyarország választotta, ez egy kívülről rákényszerített modell volt. Egy adott történelmi helyzetben egy vesztes országra egy győztes nagyhatalom által rákényszerített modell.
Kettő: akik úgy ítélik meg, hogy azért az elmúlt negyvenegynéhány évben nem kizárólag hibák történtek, hanem azért volt más is ebben az országban, akik tudják azt, hogy ennek a pártnak és a korábbi pártnak a tagsága nagy része nem igaz, hogy haszonélvezője volt az elmúlt rendszernek. Volt néhány ember, néhány száz vagy ezer ember, de nem jellemző az, hogy a párttagság nagy tömegei azok privilégiumokat élveztek, inkább dolgoztak. A hibákat nem ez a kormány követte el, és nem ez az MSZP követte el, és a nagy része még személy szerint sem azonosítható a hibák elkövetőivel, hiszen jó részük még nem is élt akkor, vagy gyerekként élte meg.
És akik tudják azt, hogy a tiszta múlt az nagy dolog, de az a tiszta múlt, amire néhány ellenzéki párt ma hivatkozik, az egy múlt nélküli tiszta múlt. Könnyű úgy tisztának lenni egy pártnak, ha nem volt múltja. Viszont szerintem - és gondolom, hogy lesznek ilyenek, és azok fognak az MSZP-re szavazni, akik tudják azt, hogy - a tiszta múltnál többet ér az a megszenvedett múlt, ami tapasztalatot adott, és ami tanulságot adott, hiszen semmiből nem lehet úgy tanulni, mint az elkövetett hibából. Ez az MSZP most a bőrén érzi, hogy mit jelentett a korábbi párt, a korábbi vezetés által elkövetett hibák, a törvénytelenségek, a visszaélések. És ezt még egyszer ez a párt nem fogja elkövetni. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 13. folyt.
|
Tartok attól, hogy némelyik ellenzéki párt még ezelőtt az út előtt áll, hogy még előbb el kell követnie a hibákat - sajnos az ország kárára -, hogy aztán levonhassa belőle a tanulságokat.
- Én ahogy hallottam az államtitkár elvtársat, azt hiszem, hogy ez egy nagyon belülről jövő logikának a tükröződése volt, amit Ön mondott. Kívülről szemlélve - én azt remélem -, hogyha ez a párt kap némi szavazatot, annak más motívumai is lehetnek.
Ahogy én beszélgetek az emberekkel, például az értelmiség egy része azt mondja, hogy ez egy megelőlegezett bizalom lett. Tehát semmiképpen nem a jelennek, és abszolút nem a múltnak szól. És talán abból a történelmi felismerésből származik, hogy, amit úgy szoktak mondani, hogy a kapitalizmust gyakorlatilag a szociáldemokrácia léte szelidítette meg, attól lett kicsit emberarcúbb.
És ami viszont nem az értelmiség megközelítése, hanem a gyárakban dolgozó embereké, vagy ahogy szokták mondani az átlagemberé, az pedig a félelem attól, hogyha ránk szabadul tényleg a piac, ami elkerülhetetlen, ennek a szociális védőrendszerét azért mégiscsak egy szociális párt tudja igazán kivívni, kiharcolni, akár ellenzékből is.
- Másfél perc van hátra műsorunkból, és én még szerettem volna kérdéseket feltenni. Kettőt megpróbálok és valóban rövid, szinte csak egy-egy mondatos választ kérek rá:
Önök szerint ez a párt mióta létezik, néhány hónapja, milyen hibákat követett el?
- Elfeledkezett az emberekről, nagyon szűk körben mozgott.
- Még jobban elfeledkezett az ifjúságról. (folyt.)
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
- MSZP műsora - 14. folyt.
|
- Az egyik hiba, hogy a vezetése túl sokszínűre sikerült abban az értelemben, hogy vannak benne hivatásos politikusok, vannak olyanok, akiknek ez nem hivatásuk, a kormányzati tisztségeket betöltők nem tudnak igazán foglalkozni a párt ügyeivel, kicsit szétvált a párt és a kormány, és ez okozott zavarokat, ellentétes megnyilatkozások is okoztak zavarokat, az apparátus nem figyelt oda. De most ez kezd megváltozni, és most már kezd olyan lenni - és ezt a választási rendezvények már mutatják - mint egy igazi párt.
- Befejező kérdés - nagyon rövid válasz -: milyen vágyaik vannak politikai szempontból? Úgy is kérdezhetném, hogy milyen országban szeretnének élni az elkövetkezendő időben?
- Én egy éppeszűen rendezett humanista társadalomban hiszek, mióta az emberiség él erre vágyik, remélem, sikerül egyszer.
- Én azt hiszem, hogy itt egy demokratikus Magyarország készül, és én ebben szeretnék élni.
- Én egy olyan demokratikus Magyarországon szeretnék élni, amely lehető legkevésbé függ, és főleg nem függ egyoldalúan egyes országoktól, vagy ország csoportoktól.
- Kedves vendégeink Köszönöm, hogy elfáradtak ide, Önöknek pedig köszönöm a figyelmet. +++
1990. március 7., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|