![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
A Független Kisgazdapárt közleménye
"Ez mutatkozik csak, míg az említettek elődei 1945-ben is a
parasztság érdekeit képviselték, addig a Nemzeti Parasztpárt a
kommunisták utasítása szerint tevékenykedett. Úgy látszik a
történelem mit sem változott.
Torgyán József a törvényes államrend ellen nem izgatott, éppen
ellenkezőleg, Ő maga harcolt és harcol ma is - mert még mindig kell
- a törvényes államrendért. Ha kell, ilyen maroknyi csoportosulással
szemben is, amit Nemzeti Parasztpártnak hívnak."
BBC, Panoráma:
A bősi vízi erőmű sorsa
"A magyar területen, a nagymarosi vízlépcső hatásterületén
néhány mellékvízfolyásnak a bevédése, illetve árvízvédelmi kapujának
az építése folyik, valamint a jelenlegi főmederben a tervezett
vízszintcsökkenés ellensúlyozására a vízpótlórendszer építése. Bős
térségben az alvízcsatorna gyakorlatilag elkészült, a felvízcsatorna
szintén. Az erőmű turbináinak szerelése folyik. Gyakorlatilag
egyetlen turbina nincs még kész.
- Ezek szerint a csehszlovákok nagyon jelentősen előrehaladtak a
vízlépcső építésében, de úgy tűnik, hogy a magyar és a csehszlovák
kormány elképzelései között nagyon jelentős eltérés van. Hogyan
oldhatók meg ezek? "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Korszakváltás, tanulságokkal
|
![](../img/spacer.gif)
Budapest, 1990. június 13. szerda (MTI-Press)
A történelmi korszakváltást jelentő június 16-i Nagy Imre-temetés évfordulója kapcsán megkérdeztük Király Bélát, Vásárhelyi Miklóst és Zimányi Tibort, miként látják az azóta eltelt időszakot személyes sorsukban, az ország életében.
Alcím: Nagy Imréről nem szabad elfeledkeznűnk
- Mindenképpen örülök annak, hogy törvényerőre emeltük: 1956-ban nem népfelkelés, hanem forradalom volt. Az, hogy mi történt velem, nagyon kevéssé jelentős. Nekem az Egyesült Államokban abszolut biztos egzisztenciám volt, s azt otthagytam. Ez az én bizalmi szavazatom is egyben. Mindezt azért tettem, mert éreztem, tudtam, hogy az ország jó irányba halad, érdemes hazatelepülni. A távollét mindig fájó volt. - A tavalyi temetés nagy nemzeti fellobbanás volt. Mindenki elismeri, hogy az esemény nagy elismerés a vértanuk, mindenekelőtt Nagy Imre számára. Az akkori nap valaminek a vége, egyszersmind valaminek a kezdete is volt. Nos, ebbe a kezdetbe teljes szívvel és lélekkel vetettem bele magamat. Azonban meg kell, hogy mondjam: egyre jobban kiábrándultam. A demokrácia felé való haladásnak ugyanis békésnek, törvényesnek kell lennie, s örülök annak, hogy nincs bosszúállás, közvetlen üldözés. Az viszont fájt, hogy 1956 jelszóvá válik, az emberek mind kevésbé törődnek annak tartalmával, lényegével. Mintha elfelejtenék, hogy 1946 és 1990 között volt 1956. Fájlalom például, hogy noha törvényerőre emeltük 1956, október 23-ának forradalmi jelentőségét, kihagyták belőle Nagy Imre nevét. 1956 nélkül nem lennénk ott, ahol most tartunk. Éppen ezért minden alkalmat megragadok majd arra, hogy felhívjam képviselőtársaim figyelmét a Parlamentben: 1956-ot ne degradáljuk egyszerű jelszóvá és Nagy Imréről semmiképp sem szabad elfeledkeznünk.
Alcím: Remélem, hogy a társadalom megérti a nehézségeket
Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ képviselője: - Úgy gondolom, hogy először az ország sorsának alakulásáról kell beszélnünk. A lényeg az, hogy mindaz bekövetkezett, amit tavaly ilyenkor beszédeinkben mondtunk. Valóban sorsdöntő fordulat ment végbe Magyarország fejlődésében. (folyt.)
1990. június 13., szerda 15:02
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|