Rendszerváltás és az MTI

	A Szovjetunió szerepe a kelet-európai változásokban
--------------------------------------------------- London, 1990. augusztus 27. (BBC, Panoráma) - A Ceausescu elleni állítólagos összeesküvők közül kettőnek a nyilatkozata - miszerint kapcsolatban álltak a szovjet hatóságokkal a decemberi román forradalom előtt - újból ráterelte a figyelmet arra a kérdésre: tulajdonképpen milyen szerepet játszott Moszkva a gigantikus méretű kelet- és közép-kelet-európai átalakulásban. Lehetséges, hogy Csehszlovákiában, Kelet-Németországban és Bulgáriában is tevékeny szerepet játszottak az oroszok a régi vágású rendszerek megdöntésében? Erre a kérdésre keres választ most következő kommentárjában munkatársunk, Pártos Gábor: Egyesek véleménye szerint a tavaly november 17-iki hatalmas kormányellenes tüntetést, amely gyakorlatilag véget vetett a régi vezetőség uralmának, cseh és szlovák reformpárti kommunisták szervezték meg az ország titkosrendőrségének és a KGB-nek néminemű besegítsével. Ha helytálló ez a nézet, akkor még a tüntetők, tiltakozók ellen alkalmazott erőszak is részét képezte az összeesküvésnek. Hiszen az volt a fő célja, hogy a közvéleményt felháborítsa és Jakesék ellen irányítsa, s egyben ugródeszkát nyújtson a hatalomátvételhez a Gorbacsovval egyetértő reformpárti kommunistáknak. Minderre nincs semmiféle kézzelfogható bizonyíték. Igaz, Krjucskov tábornok, a KGB helyettes vezetője (sic ) történetesen tényleg Prágában tartózkodott, közvetlenül a sorsdöntő tüntetés előtt és alatt is. Felettébb valószínűtlennek tűnik azonban, hogy ilyen bonyolult összeesküvésre lett volna szükség a tüntetők manipulálásának ki tudja, milyen eredményével, Jakesnek és kollégáinak az elmozdításához. (folyt.) 1990. augusztus 27., hétfő
Vissza »

	- A Szovjetunió és a kelet-európai változás - 1. folyt.
Figyelembe véve, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt akkori vezetősége teljesen alárendelte magát Moszkvának, néhány gondosan, körültekintően elejtett célzás is megtette volna. S ha nem, a szovjet hatóságoknak mindössze annyit kellett volna tenniük, hogy elítélik a hatvannyolcas inváziót. Hiszen ez az egy ruházta fel ilyen-olyan létjogosultsággal Csehszlovákia brezsnyevista urait. Alóluk tehát nem lett volna nehéz kihúzni a szőnyeget. Ám a csehszlovák megmozdulás előtt hetekkel tapasztalhattuk már Kelet-Németországban, hogy mennyire nem kíván beavatkozni az eseményekbe Moszkva, akármilyen méreteket ölt az általános elégedetlenség. Gorbacsovnak feltehetőleg nem volt szívügye, hogy Honeckerék hatalmon maradjanak, de a keletnémet állam létrehozásának 40. évfordulóján mégis csak odaállt a díszemelvényen az akkor már hevesen támadott Honecker mellé, amúgy jelképesen, majdnem hogy támogatásáról biztosítva a keletnémet vezetőséget. Igaz, hogy beszédében Gorbacsov Kelet-Németországban is reformokat sürgetett, de csak a lehető legóvatosabban, gondosan tartózkodva a maradiak elítélésétől. Mindent egybevetve úgy tűnik, a Szovjetunió döntő jelentőségű szerepvállalása abból állt, hogy nem vállalt szerepet. Brandt volt nyugatnémet kancellár nyíltan meg is mondta: a helyszínen tartózkodó szovjet katonatisztek október 9-ikén vérfüdőnek vették elejét Lipcsében azzal, hogy leszögezték: nem támogatnák a keletnémet erőket a tüntetés leverésében. Ettől aztán csak még hevesebbé váltak a tüntetések, amelyek egy héttel később Honecker távozását eredményezték. (folyt.) 1990. augusztus 27., hétfő
Vissza »

	- A Szovjetunió és a kelet-európai változás - 2. folyt.
Bulgáriában nem forradalom, hanem palotaforradalom vetett véget a régi vezetőség uralmának. Zsivkov - mint emlékezetes - november 10-ikén mondott le, 5 nappal azután, hogy reformpárti utódja, Mladenov megszakította Peking és Szófia közötti útját - Moszkvában. Elképzelhető, hogy Mladenov - mint ő maga állítja - tényleg nem folytatott magas szintű tárgyalásokat a szovjet fővárosban, valószínű azonban, hogy - legalábbis - tájékoztatatta Gorbacsovékat a várható, küszöbön álló változásokról, ahelyett, hogy parancsra várt volna, ahogy minden kelet-európai vezető tette évtizedeken át. Mindez nem jelenti azt, hogy a Szovjetuniónak semmi szerepe nem volt a kelet- és közép-kelet-európai forradalmakban, de az igazság az, hogy Gorbacsovnak tavaly már túl sok belpolitikai problémával kellett szembenéznie ahhoz, hogy időt szenteljen a kelet-európai kommunista bábkormányok manipulálásának is. Végsősoron persze bizonyos értelemben mégis csak ő volt felelős az óriási kelet-európai átalakulásért, hiszen az általa meghirdetett peresztroja és glasznoszty töltötte el azzal a reményteljes várakozással a kelet-európai népeket, ami aztán a demokrácia megteremtésére irányuló ellenállhatatlan követelésben nyert végleges kifejezést. +++ 1990. augusztus 27., hétfő
Vissza »