|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Közlemény a bevonulókhoz
"Az ,,Alba Kör,, Katonai
Szolgálatmegtagadók Szövetsége felhívja a figyelmét minden behívott
fiatalnak, hogy bevonuláskor a laktanyában, sőt egészen a katonai
eskü letételéig törvény adta jogával élve - lelkiismereti okra
hivatkozva -, kérheti a sorkatonai szolgálat helyett a polgári
szolgálat teljesítését.
Ebben az esetben a hadkötelest azonnal hazaküldik, és kérelme
végleges elbírálásáig újból nem hívható be.
Az Alba Kör, a katonai szolgálatot megtagadók hivatalos
érdekvédelmi szervezete bővebb információt nyújt: ifj. Kocsis Imre,
1119 Budapest, Mohai köz 6., telefon: 1812-540."
BBC, Panoráma:
A Szovjetunió óvatos az arab világot illetően
"Amint a jelenlegi közel-keleti válságban is megmutatkozott, a
Szovjetunió külpolitikája tetemesen megváltozott az elmúlt években.
Moszkva kerül minden összekülönbözést a Nyugattal, és Szaddám
Huszeint bizonyára nagy csalódás érte, amikor nem kapott segítséget
volt szövetségesétől. Gorbacsov állítólag 90 percet adott neki, hogy
megigérje a kivonulást Kuvaitból. Amikor a 90 perc letelt, a
Szovjetunió megszavazta az ENSZ 665-ös határozatát, amely megengedi
hadihajók fellépését az adott körülményekhez illő mértékben.
"
|
|
|
|
|
|
|
Magyar gazdasági átmenet
|
London, 1989. december 20. (BBC, Késő esti panoráma) - Most van kialakulóban Magyarország gazdasági jövőjének következő évtizede, vagy talán még hosszabb korszaka. És ezért fontos az átalakulás folyamata. Ezekkel az átmeneti kérdésekkel foglalkozik Kornai János professzor könyve: Indulatos röpirat a gazdasági átmentet ügyében. A címből kicseng, hogy erősen átérzett, régen érlődő, egyéni nézetekről van szó. Elolvasása után nyugodtan állíthatom, hogy gondolatok, megfigyelések, értékitéletek valódi kincsestára. Egy negyedórás beszélgetés csak 3-4 nyomtatott oldalnak felel meg, és ezért csak érinteni tudtuk a kérdések nagy részét, amikor ma délután felhívtam Kornai Jánost Bostonban, ahol a Harward Egyetem gazdasági professzora. Könyvében azt írja, hogy Magyarország helyzete nem olyan rossz, mint a hivatalos számok mutatják, és azt kérdeztem tőle először, hogy mi erre a magyarázat? - A fő magyarázat az, hogy a magánszektor és ezen belül leginkább az informális magánszektor - azt amit gyakran második gazdaságnak, vagy árnyékgazdaságnak neveznek - nincs kellőképpen nyilvántartva hivatalos statisztikával. Márpedig ez a magánszektor igen számottevően hozzájárul a magyar nemzeti jövedelemhez, és azok, akik abban résztvesznek, ebből jövedelmet szereznek. És az életszínvonaluk valószínűleg magasabb, mint amit ebből a hivatalos statisztika tükröz. - Csak durva becslésről lehet szó, de milyen százalékát teheti ki a nemzeti jövedelemnek? - Itt a legkülönbözőbb kombinációk vagy becslések terjedtek el közgazdász körökben valahol a 10 százalék és a 30 százalék között.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 1.folyt.
|
Egy alapos felmérés mindenesetre azt mutatta, hogy ha nem a megszerzett jövedelmet, hanem a ráfordított munkaidőt nézzük, akkor a magyar felnőtt társadalom az aktív munkaidejének egyharmadát tölti a magánszektorban, második gazdaságban, árnyékgazdaságban végzett munkával. - A magánszektor tulajdonképpen a semmiből növekedett fel egy viszonylag tekintélyes hányaddá. Ez lehet az egyik legdinamikusabb része a gazdasági rendszernek. Milyen szerepet szán ennek az átalakulásnak az átmenetben? - Alapvető kulcsszerepe van. Magyarországnak szerencséje az az elmúlt egy-két évtizedet tekintve, hogy ez a szektor ma már a nagy átalakulás idején nem a nullpontról indul. Ennek a továbbfejlődése az egész magyar gazdasági fejlődés egyik kulcsa. Úgy gondolom, hogy itt igen fontos az, hogy ennek, a szektornak a fejlődése útjából eltakarítsák a bürokratikus akadályokat, korlátozásokat. Itt egy mélyreható liberalizálásra kerüljön sor. Olyan tevékenységeket, amelyeket eddig szürkén vagy feketén kellett elvégezni, azt teljes mértékben legalizálják, kellő biztonságot garantáljanak ennek a szektornak a működéséhez. - Milyen akadályokra gondol? - Nagyon sok olyan tevékenységhez, amelyet nyugodtan szabadon lehetne folytatni továbbra is, hivatalos engedélyek kellenek. A magánszektor nem fér kellően hozzá a hitellehetőségekhez. Nincs kellően ellátva hitellel. Súlyos és rosszul kiszámítható adóteher sújtja. Nem eléggé biztosítják a magánszerződéseknek az érvényesítését jogi, bírósógi úton. Csak néhány példa.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet- 2.folyt.
|
- Mindezeket el kellene távolítani? - Mindezeket el kellene távolítani, és lehetővé tenni, hogy a gazdálkodás bármely területén a magánszektor eredményesebben és szabadabban működhessék. Mostanáig a fő tevékenységi terület - és ez nyilván továbbra is fontos terület marad - a szolgáltatási szféra. Tehát számottevő szerepe van már az építkezésekben, de ezen túlmenően minden szektorba utat kell engedni a számára. Hogy csak kettőt emeljek ki: rendkívül fontos szerep vár rá a külkereskedelemben, széles körű lehetőséget kell kapni a magánszektornak importálásra és exportálásra. Szerephez kell, hogy jusson a bankrendszerben. Szükség van magánbankokra, magán beruházási intézetekre és így tovább. - A könyvében a másik fontos tétel az, hogy az állami vállalatokat szigorúan ellenőrizni kell, a vezetésüket, a béreiket, a továbbadásukat. Az állami vállalatok eddig is erősen ellenőrizték. Másfajta ellenőrzésre lenne szükség, vagy mire gondol pontosan? - Mielőtt közvetlenül felelek erre a kérdésre, valamint ennek az álláspontnak az elvi alapjáról. Magyarországon nagyon lazán használják ezt a kifejezést, hogy vállalkozó. Szinte mindenki megkaphatja könnyűszerrel ezt az elnevezést. Én éles megkülönböztetést teszek kétféle dolog között. Az egyik, aki saját zsebére , a saját vagyonának és pénzének a kockázatára vállalkozik, illetve más magántulajdonos meghívásából, más magántulajdonos alkalmazásában, de van aki a magán-pénztárcáját kockáztatja. Én ezekre tartanám fenn a vállakozás elnevezést.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 3.folyt.
|
A másik - egyébként ugyancsak fontos - szerepkör az, amikor valaki az állam pénzével gazdálkodik, nem valakinek a magán-zsebére, hanem az állampolgár zsebére, aki végső soron mondjuk a veszteséget kénytelen megtéríteni. Őket nem tekintem a szó igazi értelmében vállalkozóknak, hanem a köz tisztviselőinek, akik számadással tartoznak a köznek, az állampolgárnak, akinek a pénzével gazdálkodnak. Ez az alapelv, amiből ki kell indulni. Nem azonos mértékkel akarok mérni, mert nem azonos az, akinek a számlát végül is benyújtják. Hogy ezek után konkrétabban feleljek a kérdésre, itt az állami vállalat esetében mindaddig, ameddig az állami tulajdonban marad és nem kerül sor a privatizálásra, a vállalti önállóság és a felülről jövő ellenőrzésnek meghatározott kombinációját kell alkalmazni. Tehát én továbbra is - sőt az eddiginél sokkal nagyobb mértékben - amellet lennék, hogy a vállalat maga dönthessen a termelés összetételéről, maga választhassa meg vevőjét, maga választhassa meg szállítóit, sőt az árak meghatározásában is nagyfokú önállóságot adnék nagyon szűk kivételektől eltekintve. Ugyanakkor bizonyos pontokon meg kell ragadni vagy kézben kell tartani az állami vállalatot, meg kell akadályozni azt, hogy a kezéből a pénz kifolyjon. Mert az a pénz, amivel gazdálkodik, az az állampolgár pénze. Itt két dolgot emelnék ki különös nyomatékkal. Az egyik, hogy meg kell fogni a vállalatok számára adott hitelt. Tehát pénzügyi vonalon kell megfogni a vállalatot. Nem szabad, hogy oda befolyjék nyakló nélkül a pénz, és a vállalat nyakló nélkül költhesse.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 4.folyt.
|
A másik a bérszabályozás. Ebben semmiképpen sem tartanám helyesnek, ha a vállalatnak önállósága lenne, és ebben itt úszom szemben az árral, mert Magyarországon egyre erőteljesebbek azok a hangok, hogy a vállalat kapjon teljesen korlátlan szabad kezet a bérgazdaságban. Ez rendkívül veszélyes, és egy bér-ár spirál teljes felpörgéséhez és inflációs folyamat meggyorsulásához vezet. - Ezt az infláció miatt tartja veszélyesnek? - Közvetlenül elsősorban, az infláció miatt tartom veszélyesnek. Ez állandóan újratermeli az infláció veszélyét. Még hogyha sikerülne az a stabilizáció is, amiről itt a könyvben szó van, ha utána az állami vállalat szabad kezet kap a béremelésben, akkor ez újra beindíthat egy inflációt. A meggondolás az, hogy amikor egy magántulajdonos kezében van a vállalat, annak van egy természetes ellenérdekeltsége. Az úgy érzi - joggal -, hogy minden forint, amit bérre kifizet, az az ő zsebére megy. Azonban az állami vállalatnál ez a tulajdonosi érdekeltség hiányzik, és elkerülhetetlenül hiányozni fog. Ezzel kapcsolatban újra és újra illuziók jelentkeznek, és én ezekkel az illúziókkal próbálok szembeszállni. Azt hiszem, hogy a magántulajdonosi érdekeltségeket nem lehet szimulálni. Nem lehet úgy tenni, mintha magántulajdon lenne, miközben az nem magántulajdon. - A magyar problémának komplikáló tényezője az, hogy van egy nehéz, adott helyzet. Ezzel is foglalkozik a könyvem. És azt mondja hogy a stabilizálódási műtét az legyen gyors és legyen egyszerre végrehajtva. - Milyen előfeltételeket szeretne teremteni ezzel a stabilizálással?
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- Magyar gazdasági átmenet - 5.folyt.
|
- A könyv nyomatékosan próbál különbséget tenni olyan folymatok között, amelyek szükségképpen egy hosszabb időszakot vesznek igénybe, és szerves történelmi folyamat keretében mehetnek végbe. Ilyennek tekintem én a tulajdonviszonyok átalakítását. Ezt nem lehet huszárrohammal megcsinálni. Államosítani lehet hetek alatt, vagy a kulákság felszámolása történhet hetek alatt, de az ellenkező folyamathoz idő kell. Más jellegűek azok a problémák, amelyeket a közgazdászok a makroalkalmazkodás problémáinak, a makro-szintű stabilizáció problémánainak neveznek. Itt ellenzem azt, vagy ellene szólok annak, hogy ezt vég nélkül elnyújtsák, éveken, sőt szinte évtizedeken át, és itt azt gondolom, hogy ez az a terület, amit egy adott pillanatban gondos előkészítés után alapjában véve egycsapásra kell végrehajtani. Egy csapásra nem lehet, hanem egy gondos előkészítés után, egy meghatározott, nagyon tömör, rövid időszakban kell megvalósítani. Ezt nevezem stabilizációs műtétnek. Hadd foglaljam nagyon röviden össze, hogy mi a része egy ilyen stabilizációs műtétnek. Az infláció leállítása. Nem egyszerűen lelassítása, hanem leállítása. A költségvetési deficit megszüntetése. Nem egyszerűen csökkentése, hanem megszüntetése. A veszteséges vállalatok támogatásának a megszüntetése. Ismét hangsúlyozom, nem csökkentése, hanem megszüntetése. Az árak liberalizálása. A konvertibilitás biztosítása, és ezzel együtt a műtét idejére a béreknek a befagyasztása, egyfajta bérstop, vagy egyfajta olyan nominálbér emelés, amelyik egy bizonyos meghatározott szintnél nem mehet tovább.
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
Magyar gazdasági átmenet 6.folyt.
|
Ebben most nem foglalnék állást, hogy ez a meglevő szinten való befagyasztás, vagy valamilyen megemelt szinten való befagyasztást jelentené-e, mindenesetre a béreknek a szigorú kézben tartása. Ez együtt véve egy csomag. Az álláspontom az, hogy ennek a csomagnak az elemeit egyszerre kell megvalósítani, és nem frekvenciálisan, nem sorozatosan, nem egymás után. - Miért kell ezt egyszerre csinálni? - Azért nélkülözhetetlen nézetem szerint az, hogy egyszerre valósítsák meg, mert ha külön-külön valósítják meg, a többi nélkül, akkor esetleg több bajt csinálnak, mint hasznot. Bármelyik része ennek önmagában, a többi nélkül veszélyes. Mondjuk bevezetni a konvertibilitást, miközben az összes többi feltételt nem biztosítottuk, komoly veszélyekkel jár, és folytatnám a sort. Azonkívül azért is egyszerre kell csinálni, mert azt hiszem, hogy ez politikailag is jobban elviselhető. Az emberek ezt a vég nélkül nyújtott és kilátástalan nyűglődést nagyon nehezen tudják elviselni. Ha egy kormányzat megígérné, hogy most végrahajt egy nehéz, nagy megrázkódtatást, utána rend lesz, az emberek ezt a programot azt hiszem nagyobb bizalommal fogadnák, mint egymást követő, sokszor kapkodó, egymásnak ellentmondó, de biztos perspektívát nem nyújtó intézkedéseknek a sorozatát. +++
1989. december 20., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|