 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyilatkozata
"... a kárpátaljai magyarok Ukrajna lojális állampolgárai kívánnak
lenni, és a KMKSZ mint a kárpátaljai magyarság egyetlen törvényes
képviselője barátságra és együttműködésre törekszik az ukrán nép
demokratikus szervezeteivel, támogatja őket a sztalinizmus
maradványai ellen, a valóban demokratikus Ukrajna megteremtéséért
folytatott küzdelmükben."
Amerika Hangja, Esti műsor:
Csengey előadása
"Utalva az ohioi tábor nevére - magyarul a Reménység Tava -,
Csengey hangsúlyozta, hogy a tavalyi "itt-ott találkozó" óta a
Reménység Tavának most már a másik partjára kerültünk. A
történelemnek új korszaka kezdődött. A vereségek több száz éves
időszaka lezárult. Csengey utalt Trianonra, amelynek következtében
az ország elvesztette területének kétharmadát, népességének
egyharmadát.
1945-tel kapcsolatban megemlítette: az orosz tankönyvek találóan
nem írnak felszabadulásról, hanem megszállásról. A bolsevista
kísérlet Magyarországon nagyszerű dolgokat igért, de nem hozott
mást, csak csődöt és elmaradottságot. A Kádár-korszak sok
tekintetben veszélyesebb volt, mint Rákosi Mátyásé - mondta Csengey
-, mivel sikerült elhitetnie, hogy soha nem ér véget. "
|
|
|
|
|
|
 |
A kormány első száz napja - vélemények (1. rész)
|
1990. augusztus 24., péntek - A jövő héten, augusztus 30-án
lesz száz napja, hogy Antall József miniszterelnök kormányának
tagjai letették az esküt. Ezzel a jelképes határnappal a
rendszerváltás megvalósításának első időszaka zárul le. Az MTI
munkatársai a parlamenti pártok egy-egy vezetőjét kérték meg arra:
összegezzék pártjuk véleményét az elmúlt száz napról.
Kónya Imre, az MDF parlamenti frakciójának vezetője szerint az
eltelt száz nap alatt a kormánynak sikerült megteremtenie további
eredményes működésének alapfeltételeit.
- A legfontosabbnak azt tartom, hogy három hónap alatt a
testület számbavette az ország valóságos helyzetét, s ez nem kis
dolog, mert az egypárti diktatúra időszakában nem csupán a hatalmon
kívüli ellenzék nem ismerte a valós helyzetet, hanem maguk a
hatalmon lévők sem voltak tisztában azzal. Egy ilyen szituációban a
tényleges helyzetfelmérés nyilvánvalóan nagyobb feladat, hosszabb
időt igényel, így tulajdonképpen 3-4-5 hónap türelmi idő sem lett
volna sok a kormány számára.
Döntő szempont volt, hogy az alkotmány módosításával a
kormánynak sikerült elérnie: saját programja alapján vezényelje a
rendszerváltozást. A konstruktív bizalmatlansági indítvány
bevezetésével a kormányt alkotmányosan megbuktatni csak akkor lehet,
ha parlamenti többségének bizalmát veszíti el. Véleményem szerint a
három hónap alatt a koalíciós pártok parlamenti frakciói
olymértékben összekovácsolódtak, hogy nincs reális veszélye a
koalíció szétesésének. Ehhez az egységhez nyilvánvalóan hozzájárult
az ellenzék magatartása, hiszen a pártok - minden ígérettel szemben
- különböző tényezők hatására végül is nem adták meg a száz nap
türelmi időt a kormánynak. E száz nap elegendő volt ahhoz, hogy
végre világossá váljék: egy demokratikus, többpárti parlamentben, ki
melyik oldalon áll. Az MDF biztos abban, hogy a kormánykoalíciónak
lesz lehetősége vállalt feladatának teljesítésére, s a
rendelkezésére álló négy év alatt kivezeti az országot mai
helyzetéből, elindítja a felemelkedés útján.
Kónya Imre az elmúlt három hónap negatívumaként említette a
társadalmi elvárások és a kormány valóságos teljesítménye között
feszülő ellentmondást. A frakcióvezető szerint a közvélemény
egyaránt elégedetlen a kormány, a Parlament munkájával, s az
ellenzék tevékenységével. (folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 16:52
|
Vissza »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (2. rész)
|
- Az emberek többsége közömbös, s mindaddig az lesz, amíg nem
érzi saját életkörülményeiben a változást. Akiknek túlzott
elvárásaik voltak, tudomásul kellene venniük, hogy először a
feltételeket kellett megteremteni a konkrét gazdasági lépések előtt.
Elsőként a tűzoltó-intézkedéseket kellett meghozni, hogy az ország
egyáltalán talpon maradjon, s csak most kezdődhet a gazdasági élet,
a tulajdonviszonyok átalakítása.
A kormány jól tette, hogy nem hangsúlyozta túl a nehézségeket,
mert ez nyilvánvalóan sokak szemében hiteltelenné tette volna. Úgy
tünhetett volna, hogy a kormány eleve mentségeket keres, mert nem
tud megoldást. Tény, hogy jobb propagandát is kifejthetett volna egy
olyan tömegkommunikációval, amely a maga szakmai tudásával ott áll a
kormány mögött és ugyanazokért a célokért harcol. Jobb tálalással
elő lehetett volna segíteni, hogy az emberek átérezzék a
rendszerváltás történelmi lehetőségét. Az adott szituációban a
kormány egyszerűen nem tehetett mást, mint amit csinált. Az emberek
többsége mindenképpen közömbös, csalódott lett volna, mert csodákat
várt. Akik viszont átlátják a helyzet egészét, azok tudják, hogy a
kormány és a kormányzó pártok az elmúlt időszakban azt tették, amit
ennyi idő alatt megtehettek - mondta végezetül Kónya Imre.
x x x
Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti
frakciójának vezetője:
- Elöljáróban le kell szögezni, hogy rendkívül nehéz a feladata
annak, aki most kormányt alakít. Az ország mély válságban van, ebből
kimozdítani óriási feladat, főként, ha hozzátesszük, hogy a
kormányalakító tényezők nem rendelkeznek közigazgatási és
kormányzati tapasztalattal. Ugyanakkor azonban van a dolognak egy
másik oldala is, mégpedig az, hogy 40 év óta nem volt még kormánynak
ekkora esélye a válság kezelésére, orvoslására. Negyven év óta - sőt
szinte a magyar történelemben először - ez az első legitim kormány,
amely békés körülmények között, nagyon kedvező nemzetközi feltételek
mellett kezdhette meg tevékenységét. Ráadásul ez az első olyan
kabinet, amely nem foglya különböző érdekcsoportoknak. Ugyanis a
Németh-kormánynak is volt nagyon sok hasznos elképzelése, de foglya
volt azoknak az ipari, mezőgazdasági és egyéb lobbyknak, amelyek
érvényesíteni tudták az akaratukat.
- Adódik a kérdés: mit tudott ebből a helyzetből kihozni az MDF
és a kormány. Először is volt egy kormányprogram, amely vonzó
ígéretek halmazaként értékelhető, de nem volt rangsorolás az
ígéretek, a teendők között. (folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 16:53
|
Vissza »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (3. rész)
|
Azóta viszont konkrét események kapcsán kiderült, hogy nincsen a
gazdasági, társadalmi, politikai válság orvoslására semminemű
cselekvési programja a kormánynak. Nagyon fontos ugyanis különbséget
tenni a politikai program és a konkrét cselekvési program között.
Márpedig ilyen jellegű programja jól láthatóan nincs a kormánynak,
sőt még körvonalaiban sem lehet megragadni. Nekem az a benyomásom,
hogy a kormány nem is rendelkezik azzal a szakembergárdával, amely
ezt meg tudná valósítani.
- Már ott kezdődtek a gondok, hogy a kormány lassan állt fel.
Kelet-Európában nem volt még egy kormány, amely ilyen lassan alakult
volna meg. Azután eltelt másfél hónap, és azon kívül, hogy a hatalmi
posztokat megragadták, nem történt semmi. Voltaképpen nem
rendszerváltás, hanem hatalomváltás zajlott le. Majd lassan
elkezdték csöpögtetni a Németh-kormány féle leporolt
előterjesztéseket. Jött az amnesztiatörvény, majdnem szó szerint a
Németh-kormány féle változatban, az önkormányzati törvény, amely
hasonló formában már februárban megjelent a sajtóban. Mindeközben a
gazdaságról szinte szó sem esett.
A kormány elmulasztotta, hogy őszintén az ország elé tárja:
rendkívül nehéz a gazdasági helyzet. Ehelyett vonzó ígéreteket tett,
holott mindenki a saját bőrén érezhette: egyre rosszabbak a
körülmények, nehezebbek az életfeltételek.
- Amit még el kell mondani a száz nap értékelésekor, és ami
talán a legfontosabb: a kormány - amellett, hogy leporolt régi
előterjesztéseket - ahol csak lehetett, mindenütt centralizált.
Példa lehet erre a közigazgatás, vagy a vagyonügynökség esete. Végül
is, összegezve úgy érzem, hogy óriási esélyt szalasztott el az
Antall-kormány. Magyarországon nem járt együtt a rendszerváltás
valamiféle katartikus érzéssel, és ez a hangulat csak rosszabbodott
az első száz nap elteltével. Elszállt ez a száz nap, elveszett a
magyar történelemben, és úgy veszett el, hogy ezt pótolni már nem
lehet. Emellett félek, hogy túl sok száz napja már nem lesz ennek a
kormánynak. Ha nem áll elő sürgősen olyan átfogó javaslatokkal,
amelyek tényleg lehetővé teszik a gazdasági válság orvoslását, és
továbbra is csak centralizációs intézkedéseket hoz, ha a politikai
hatalom minél teljesebb megragadására törekszik, akkor bizony nagyon
nehéz ősznek és télnek nézünk elébe.
x x x
(folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 16:55
|
Vissza »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (4. rész)
|
Bakos István, a Független Kisgazdapárt ügyvezető alelnöke:
- A kormány első száz napjának értékelésekor előre kell
bocsátanom, hogy a ,,megörökölt,, gazdasági, politikai káosz
közepette nemhogy száz, de többször száz nap is kevés lett volna
ahhoz, hogy normalizálódjék a magyar társadalom élete. A gondokat
tetézte, hogy az előző politikai vezetés mély vermet ásott a
jelenlegi kormánynak. Az utolsó percekben olyan jogszabályokat,
szabályozókat léptettek életbe, amelyek valódi tartalma az volt,
hogy kihúzzák a talajt az új politikai erők lába alól. Ilyen
,,megelőző csapás,, volt például az a szabály, hogy a
termelőszövetkezetek közös vagyona ötven százalékig privatizálható.
Ezzel akartak elébe menni a kisgazdák által követelt igazságos
tulajdonrendezésnek. Ennek az egész gazdasági életet átfogó
átmentési folyamatnak leplezéséül szolgált az úgynevezett spontán
privatizáció.
Mindezek az átmentési kísérletek rendkívül megnehezítették a
kormány startját. Meg kell kondanom azt is, hogy a kezdet kezdetén a
kormány sem tanúsított kellő erélyt. A hivatalba lépés után első
intézkedésként ugyanis valamilyen módon fel kellett volna
függesztenie a kibontakozást gátló, megörökölt jogszabályokat. Ezzel
elejét vehette volna a jelenlegi kusza helyzet kialakulásának; s
megakadályozhatta volna a gusztustalan szabadrablást. Persze nehéz
elítélően szólni egy olyan kormányról, amely lényegében valóságos
gazdasági, pénzügyi hatalom nélkül, a bel- és a külkereskedelem
tényleges uralása nélkül vágott neki feladatának.
Nem történt meg a váltás a gazdasági életben. A magántulajdon
szentségét, még nem sikerült visszaállítani, annak ellenére sem,
hogy a kormány a helyes irányba indult meg az úgynevezett spontán
privatizáció kontroll alá helyezésével, általában élénkebbé váló
privatizációs tevékenységével.
- A privatizációs folyamatban - sajátos politikai jellegénél
fogva - a Kisgazdapárt különös figyelmet fordít a földkérdés
kezelésére. A probléma megközelítésénél a kisgazdák az 1947-es
földviszonyokból indulnak ki. Úgy ítélik meg ugyanis, hogy az akkor
létrehozott tulajdonviszonyok felelnek meg leginkább a magyar
társadalom igényeinek. 1947 fordulópont volt a magyar történelemben:
megtörték a feudális termelési mód uralmát, s teljesült a magyar
parasztság föld utáni évezredes vágya. Az ,50-es, ,60-as években
aztán ettől a tulajdontól fosztották meg a parasztságot különféle
mondvacsinált érvekkel, erőszakos eszközökkel. (folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 17:31
|
Vissza »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (5. rész)
|
Ha mármost a demokratikus úton, szabadon megválasztott magyar
Parlament a jogállamiság megteremtésén fáradozik, akkor az európai
civilizáció évezredes normáira kell alapoznia. Ilyen a rómi jog,
amely világosan megfogalmazza: tolvaj tulajdonjogot nem élvezhet; a
tulajdonjog nem évül el; adásvétel úgy jön létre, ha mind a két fél
kinyilvánítja akaratát; addig kell visszamenni, amikor a
szabálytalanságot elkövették. Ezekből az elvekből következik, hogy
minden tekintetben az 1947-es állapotokat kell alapul venni.
Mondhatnám úgy is: a Kisgazdapárt nem enged, nem engedhet a 47-ből
Történelmi szemszögből nézve: a Kisgazdapárt - baloldali párt
lévén - a nagybirtokrendszer ellen küzd. Ezt tette már a
Horthy-rendszerben is, s most is, amikor a kormány koalíciós
partnereként a szocialista nagybirtok ellen lép fel. A nagybirtok
helyett a farmertípusú fejlődést szorgalmazza.
Ami a farmergazdaságok beruházási szükségleteit illeti - ezt
gyakran hozzák fel érvként a kisgazdakoncepció ellen -, nem szabad
elfelejteni, hogy a jelenlegi nagybirtok-rendszerű termelésnek is
meg kell újítania elavult, hovatovább széteső termelőbázisát. Ehhez
óriási befektetésekre lenne szükség; s amit produkálna: dömpingáru,
amivel tele van a világ. Ezzel szemben egyedül egy farmergazdaság
lenne képes arra, hogy a fizetőképes piacokon is haszonnal
értékesíthető munkaigényes, biokultúrás, félbiokultúrás terményeket
állítson elő. Fontos az is: a magántulajdonba került, immár valós
értékkel rendelkező földön akár külföldi jelzálogkölcsönből is
fedezni lehetne a termelés beindításának szükségleteit.
Alaptalan az a félelem, hogy a föld reprivatizációja
zsellérrendszer kialakulásához vezetne. A jelenlegi konstrukció
ugyanis azon tsz-tagok számára is kedvező lehetőségeket teremtene,
akik annak idején nem vittek földet, termelőeszközöket a közösbe.
Sokan kifogásolják továbbá, hogy a föld reprivatizációja miatt
végigdőlne a dominósor a tulajdonlás más területein, például a
gyáriparban is. Miért ne dőlhetne
A kisüzemek, különféle
kistulajdonok visszaadásával szinte vegytiszta formában hozhatnánk
létre azt a középréteget, amely ma olyannyira hiányzik társadalmi
szerkezetünkből. Mint ahogy a nagybirtok esetében, itt is törvényes
eszközökkel gátat lehetne vetni a nagytőke restaurációjának. Ezzel
szemben a nagyüzemek esetében megfontolandó lenne a munkásság
tulajdonosi érdekeltségének megteremtése valamilyen formában.
x x x
(folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 17:40
|
Vissza »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (6. rész)
|
Horn Gyula, az MSZP elnöke:
- A Szocialista Párt nem elsősorban az eredményességet kéri
számon a kormányon, mert száz nap alatt nem lehet csodákat művelni.
Arra azonban elegendő lett volna ez az idő, hogy a kormány hiteles,
reális kibontakozási programot tárjon a társadalom elé. Tudatában
vagyunk annak, milyen nehéz örökség várt az új kabinetre, ugyanakkor
a tapasztalatok szerint meglehetősen sok időt pazarolt el,
mindenekelőtt azzal, hogy szakmailag nem megfelelően előkészített
törvénytervezeteket nyújtott be az Országgyűlésnek. Szokatlan
gyakorlat az is, hogy a koalíciós pártok egyes képviselői
interpellációkkal fordulnak a kormány tagjaihoz.
- A Németh-kormány is radikális lépéseinek is köszönhető, hogy
az ország fizetési és kereskedelmi mérlege kedvezően alakult. A
piacgazdaság kiépítésének szükségességével tehát az MSZP egyetért.
Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a koalíciós kormány teljesen
figyelmen kívül hagyta a piacgazdaság szociális elemeit. E
tekintetben a koncepció körvonalai sem láthatóak, sőt a társadalmi
feszültségek növekedésével kell számolni. Mint minden átalakulás
idején, ezúttal is elkerülhetetlen az infláció. Ez azonban ma nem
elsősorban radikális gazdasági lépések, hanem jórészt a rossz
irányítás következményeként jelentkezik, felvetve a kormányzat
felelősségét. A pártelnök utalt arra is: amikor a pénzügyminiszter a
Parlament elé terjesztette a zárszámadásról szóló jelentést, Békesi
László és más képviselők részéről komoly és konkrét kifogások, de
egyben javaslatok is felvetődtek, amelyekre még csak nem is reagált
a szakminiszter.
- A humán szféra területén is számos meggondolatlan lépést tett
az Antall-kormány, példaként említhetem többek között a hitoktatás-
sal összefüggő megnyilatkozásokat, amelyekben végül is az illetékes
tárca visszakozásra kényszerült. Ide tartozik a B-listázás kérdése,
s egyébként is észrevehető, hogy felerősödött az a tendencia, amely
szerint nem a szakmai alkalmasság, hanem a párttagság alapján
döntenek egyes posztok betöltéséről. Egyre több riasztó jelzés
érkezik az MSZP-hez is arról, hogy kiváló szakembereket távolítanak
el helyükről ,,megbízhatatlan,, minősítéssel. Ilyennek érétékelhető
az a stílus, amely a politikában eluralkodott, s amelynek
kialakulásához a kormánykoalíció pártjai is hozzájárultak.
- Szó sincs arról, hogy az MSZP a kormány lejáratására
törekedne, ellenkezőleg: azt szeretné, hogy a testület
kormányzóképes legyen. Az ország érdekei azonban megkívánják, hogy
az említett súlyos ellentmondásokra felhívjuk a figyelmet - mondta
befejezésül Horn Gyula.
x x x (folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 17:55
|
Vissza »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (7. rész)
|
Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője:
- A száz nap értékelésekor azért érezhetünk csalódottságot, mert
a kormány azt ígérte, hogy a száz nap elteltével letesz a Parlament
elé egy részletes programot. Hiszen amit Antall József hivatalba
lépésekor meghirdetett, az csak a kormányprogram irányelvei
elnevezést viselő fogalmazvány volt. Most azért nehéz a századik nap
előtt nyilatkozni, mert a kormányok minden országban nagyon
ravaszak, és szeretnek a 98. vagy a 99. napon előállni valamiféle
titokban előkészített részletes programmal. Tehát nem tudhatjuk,
hogy néhány nap múlva nem lesz-e egy ilyen anyag, amit hirtelen
megismertetnek a közvéleménnyel, az előzetes ígéreteknek
megfelelően. Egyelőre azonban még körvonalait sem látom egy ilyen
programnak. Hallok, olvasok nyilatkozatokat, de átfogó programot nem
látok.
- Mindezen túl ha kifejezetten elvi szempontból vizsgáljuk az
eltelt időszak kormányzati működését, és azt boncoljuk, hogy valóban
demokratikus kormányzást és demokratikus parlamenti rendszert
eredményezett-e az első szabad választás, akkor azt kell mondanunk,
hogy alapjaiban valóban demokratikus berendezkedés jött létre. A
parlamenti ellenzék szabadon működhet, nincs elzárva a
tömegkommunikációtól, és általában a házszabályt úgy értelmezik a
kormányzó pártok, hogy az ellenzék tevékenységén ne essék csorba.
Több kormányzati döntés és intézkedés is kifejezetten arról
tanúskodott: a végrehajtó hatalom komolyan gondolja, hogy
demokratikus parlamenti intézményrendszert kell kialakítani.
- Most, a száz nap elteltével egy másik jelenségre is fel kell
hívni a figyelmet, s ez nem más, mint a Kisgazdapárt földprogramja.
Itt ugyanis felvetődik egy nagyon fontos elvi kérdés: nevezetesen,
hogy az MDF meghirdetett egy választási programot, amelynek
földkoncepciója gyökeresen eltért a Kisgazdapárt elgondolásaitól.
Tehát az MDF most a választópolgároknak tett választási ígérete
ellenére a maga koncepciójával szöges ellentétben álló
törvénytervezetet készül a Parlament elé terjeszteni, illetve egy
ilyen törvénytervezetre vonatkozó megállapodást látszik megkötni.
Márpedig ez egy olyan jelenség az új magyar demokráciában, amire ez
idáig nem volt példa: egy nagy párt - ráadásul a kormánykoalíció
gerincét alkotó párt - nyilvánosan megszegi a választóknak tett
egyik legfontosabb ígéretét. Ez súlyos következményekkel járhat a
kormánnyal szembeni bizalmatlanság tekintetében. (folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 17:59
|
Vissza »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (8. rész)
|
- Ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy a Kisgazdapártnak az
utóbbi napokban olyan megnyilvánulásai voltak, amelyeknek semmi köze
egy modern demokráciához. Márpedig aki a Kisgazdapártot felvállalja
kormánykoalíciós partnerként, annak számítania kell arra, hogy a
Kisgazdapárt megnyilvánulásai és elképzelései az egész
kormánykoalícióra vetnek árnyékot. Tehát ma, a századik naphoz
közeledve az a kérdés: lehet-e Magyarországon demokratikus érzelmű
az a kormánykoalíció, amelynek teljesen antidemokratikus elveket
valló párt is részese.
x x x
Birkás János, a Kereszténydemokrata Néppárt társelnöke:
- A koalíciós kormány elmúlt 100 napja kifejezetten sikeres
volt, akkor is, ha a közvélemény ezt nem érzékeli, az ellenzék pedig
megkérdőjelezi. Miközben a kormány - a Parlamenten keresztül, ha
törvényhozási tapasztalat és gyakorlat híján is - biztosította a
rendszerváltást megszilárdító intézkedések jogi feltételeit, az
ellenzék türelmesnek nem nevezhető magatartást tanúsított vele
szemben. Kíméletlenül bírálta a kormányt, és ígéretével ellentétben
nehezítette a törvényalkotói munkát. Ennek ellenére sikerült
megnyitni az utat a közvetlen, helyi néphatalom kibontakozása és
gyakorlása előtt.
A KDNP álláspontja szerint érthető, hogy a kormány tevékenységét
a közhangulat, az ország lakossága nem tudja honorálni, az ellenzék
pedig támadja, illetve kevesli. Ennek fő oka az, hogy a kormány nem
tudta jól ,,eladni,, tényleges eredményeit, de nehézségeit sem
érzékeltette kellőképpen.
A kormányzati munka megkezdése után derült ki, hogy valójában a
Németh-kormány - konstruktív átvezető politikája ellenére - a
vártnál is súlyosabb kormányzati és gazdasági feltételeket hagyott
örökül. Mindenekelőtt olyan deficites költségvetést és nemzetközi
pénzügyi kötöttségeket, amelyek az előreláthatónál is jobban
korlátozták és korlátozzák a kormány intézkedési szabadságát a gyors
cselekvést igénylő gazdasági kérdések egy részében - legalábbis az
év végéig. De már a kormányzati munka átvételének és beindításának
útjába is a reméltnél több akadály tornyosult.
Mindemellett kedvezőtlenül alakultak a külgazdasági feltételek:
nem járt előnyös következményekkel a két Németország váratlanul
gyors egyesítése, nem segítette az új kormány helyzetét a
Szovjetunióval kialakult és kényszerítő erejű gazdasági kapcsolat
sem (például az olajszállítások korlátozása).
(folyt.köv.)
1990. augusztus 24., péntek 18:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kormány első száz napja - vélemények (9. rész)
|
Annak ellenére, hogy a kezdő és kevés tapasztalattal rendelkező
kormánynak sok hasonló, előre nem látható akadállyal kellett
megbirkóznia, az ország javát szolgáló sikereket is elkönyvelhet.
Ilyen például külpolitikai aktivitása. A jelenlegi kabinet
változatlanul profitál a Németh-kormány határnyitó politikájából
fakadó következmények sikereiből, jól sáfárkodva a kedvező
feltételekkel.
Mindezekre figyelemmel - a KDNP megítélése szerint - négy gyötrő
évtized után nem méltányos elvárni a társadalom lelkes elismerését
100 nap viszonylagos eredménye után, de még további hónapok múltán
sem. A történelmileg minden előzmény nélküli kormányzás elindítása
ennél sokkal rosszabbul is sikerülhetett volna.
Igaz, a társadalom nem vádolható türelmetlenségéért. A
közvélemény kedvezőtlen alakulásában azonban kétségtelenül
közrejátszik, hogy a kormánykoalíció vezető ereje, élén a
miniszterelnökkel, nem tudott megfelelően koordinált együttműködést
kialakítani partnereivel. Így a közvélemény csak a koalíció
elmosódott képét látja, ugyanakkor az ellenzék indokolatlan és
türelmetlen hangvételű politikája erőteljesebben befolyásolja a
véleményformálásban. Ily módon az állampolgár nem tudja reálisan
értékelni a belpolitikai fejlődés eredményeit és gyengéit, ez pedig
a polarizáció és a növekvő türelmetlenség veszélyét rejti magában.
Holott ez a kormány jobb, mint a híre - szögezte le a KDNP
társelnöke. (MTI)
1990. augusztus 24., péntek 18:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|