|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
A csehszlovák-magyar kapcsolatok
|
(Varga György) München, 1989. április 27. (SZER, Magyar híradó) - A Csehszlovákiához fűződő 40 éves testvéri viszonyunkon, mint tudjuk, 1968-ban sem esett csorba, hiszen kérésükre nyújtottunk nekik testvéri segítséget. Nos, ez a makulátlan kapcsolat, amely akkor a tankok próbáját is kiállta, most furcsa módon egy tévékamera miatt veszélybe került. Csehszlovákia budapesti nagykövete a belügyekbe való beavatkozás elleni tiltakozásként jelentkezett tegnap Nyers Rezsőnél - ki tudja miért éppen nála, hiszen ő gazdasági ügyekben illetékes - és a kormány ma kénytelen volt Budapesten napirendre tűzni a magyar tévé Alexander Dubcekkel készített interjúja miatt megromlott viszony ügyét. Feltétlenül igaza van Chrudinák Alajosnak amikor azt mondja, hogy egy igazi európai sajtószenzációval rukkolt ki a Magyar Televízió, és persze Alexander Dubcek, amikor elkészítették az oly nagy vihart kavart, a csehszlovák-magyar kapcsolatokban leplezetlen nyílt feszültségeket okozó, közel három órás interjút, ebből körülbelül háromnegyed órát láthatott a magyar néző. Fel kell tennünk a kérdést, hogy rendjén van-e ez így, hogy vajon ok-e az acsarkodásra, a tiltakozásra egy pozsonyi nyugdíjassal készített beszélgetés. Természetesen, nincs. Nincs rendjén először is azért, mert a jelen legtermészetesebb dolga az, hogy az egykori történelmi események kulcsszereplői, akik ma már hazájukban semmiféle politikai szerepet nem játszanak és nem is játszhatnának, megtegyék fontos tanúvallomásaikat már csak a történelmi tisztánlátás, a jövő érdekében is. Úgy érzem, a Magyar Televízió munkatársát - akinek újságírói múltját most ne firtassuk -, elsősorban ez a tisztázó szándék vezette. Persze őt is és a pártértelmiség egy jó részét is valami más is motiválhatja ezen kívül ebben a prágai tavasz felé fordulásban. Nevezetesen az, hogy a magyar kommunisták egy részének reformtörekvései mintegy húszéves tragikus szünet után, kapcsolódási pontokat keresnek a történelemben, igyekeznek meglelni identitásukat. De nemcsak ez a közvetlenül kiérezhető szándék vezethette őket, amikor Dubceket választották riportalanyul és egyfajta azonosulási pontul, hanem bizonyára az is, hogy elhatárolják magukat a jelenlegi sztálinista prágai vezetés számukra is kompromittáló és rövidlátó politikájától. Megfelelő alkalomnak kínálkozik- mindez az eddig is meglevő, de mindkét részről gondosan elkent ellentétek, melyek elsősorban ideológiai, másodsorban pedig nemzetiségi természetűek, áttételes felszínre emelésére. A fentiek alapján fel kell tenni azt a kérdést is, vajon tényleg alkalmas-e Dubcek személye a valóban oly fontos történelmi tanúságtételen kívül arra, hogy megfelelő kommunista elődként szolgáljon. A válasz: igen is, meg nem is. Igen, mert Dubcek szimbolikus alakjává nőtt egy megbuktatott reformtörekvésnek, mert hasonlóan cseng a csehek és a szlovákok fülének, mint nálunk Nagy Imre neve. Tehát mint szimbólum alkalmas és elfogadható. De mindazok a reformtörekvések, melyeket oly sűrűn és dicsérőleg emleget Dubcek a Sugár Andrással készült interjúban, nemhogy a mai magyar reform-kommunista mércét nem ütik meg, de ezek a különböző koncepciókra beállított, ízig-vérig, kommunista dokumentumok - elsősorban az áprilisi akció-programokra gondolok -, már akkor is alkalmatlanok voltak arra, hogy igazi alternatívát jelentsenek és valójában igencsak szűk korlátok közé szorították a politikai reformokat. Mindenesetre Dubceknek azért abban igaza van, hogy a hirtelen és váratlanul, és emberi módon megnyilatkozó, és valóban jobbító szándéktól vezérelt akkori csehszlovák vezetők maguk mögött tudhatták népeik és a nemzetiségek döntő többségének támogatását. Húsz év elteltével a mai Magyarországon ez már elképzelhetetlen. Ez is egyike az alapvető különbségeknek 1968-al szemben. Összefoglalva a leglényeget: Dubcek tanúságtétele rendkívül izgalmas és nagyon fontos, de mindaz, amit ő szimbolizál, tehát a prágai tavasz és a prágai tavaszról az elnyomás és agyonhallgatások hatására keletkezett illúziók tömege, ma már nem szolgálhat példaként. +++
1989. április 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|