|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Van-e félelem Magyarországon?
|
(Román István) Több mint százezren vettek részt a március 15-i nem hivatalos felvonulásokon Budapestéin és vidéken. Több tízezerre becsülhető azok száma, akik a különféle ellenzéki, vagy félellenzéki csoportosulások, mozgaliűak összejövetelein megjelentek. A sajtó teli van bátorhangú cikkekkel. Léteznek még tabuk, de erősen fogyatkoznak a tiltott témák. Ordító az őszinteség. És az emberek mégis félnek. A milliók. A nagy tömegek. A Magyar Demokrata Fórum március 15-i megemlékezésén a Nemzeti Sportcsarnokban a négyezer főnyi hallgatóság előtt Csurka István író, az MDF elnökségi tagja azt mondotta: valamivel jobb lett, beszélni már szabad, de az emberek még mindig félnek. A félelem és a létbizonytalanság a magyar demokrácia legnagyobb ellensége. A jelen volt újságíró ehhez hozzátette: az összejövetel nem szűkölködött a hasonlóképpen drámai kijelentésekben. Március végén a Nők Lapja interjút készített Gyulai Endre szeged-csanádi püspökkel. A főpap ezeket mondotta: - Az emberek még mindig félnek. Nagyon nagy tekintélyű embereknek kellene kimondaniuk, hogy nem újabb taktikázásról van csupán szó, nem arról, hogy kiugratják a nyulat a bokorból, az kellemetlen. Még eleven a félelem. Ha most előlépünk, utána a fejünkre koppintanak. Ugyancsak március végén jelent meg a Reform című hetilapban riport az egykori tiszalöki internálótáborról. A cikk egyik alcíme: A túlélők még ma sem mernek nyilatkozni. Két mondat Kiss Gy. Csaba történésznek, a Magyar Demokrata Fórum választmányi tagjának az Ötlet című lapnak minap adott nyilatkozatából: - Pedig bennünk magyarokban nagyon mélyre ivódott a félelem és a bizalmatlanság. Talán ezen kellene először segíteni. A Magyar Hírlap című napilap április eleji számában a munkásokkal készített rádióriportot ismertető és bíráló cikkének ezt a címet adta: Még mindig hallgat a mély. Vagyis azt tudatja, hogy a munkásság még mindig nem hallatja hangját. Miért? A Magyar Nemzet című újság az országgyűlési képviselők többségét így jellemzi fő címében: Változatlanul az alattvalói tudat motivál. Itt is megkérdezhetjük: miért? Az országban halállisták keringenek a reformot támogató politikusok neveivel, miként erről a Mai Nap című napilap hírt ad. Vajon félnek-e a reformot elősegítő közéleti emberek? Egyrészük feltételezhetően igen. Keserű Imre, a Csongrád megyei MSZMP Pártbizottság tagja reformtörekvései miatt fenyegetve érzi magát. A Magyar Nemzet című lap munkatársa ezt kérdezte tőle: kitől fél? A megyei pártfunkcionárius így felelt: mindenkinek van félnivalója általában. Hosszú filozófiai értekezést érdemelne, hogy a hétköznapok emberéből milyen szorongást vált ki egy-egy felszólalás, vélemény. A továbbiakban arról beszélt: nem szabad alábecsülni az erőszakra buzdító csoportok veszélyét. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja április 6-án a budapesti köztemető 301-es sírparcellájában Nagy Imre és társai exhumálása színhelyén tartott sajtóértekezleten azt mondotta: - Nem véletlen, hogy az a hivatalnok, aki nyomra vezetett, hol vannak a kivégzettekről a listák, nem meri megnevezni magát. Kommunista és ellenzéki vezető, meg katolikus főpap egyaránt tapasztalja, hogy Magyarországon az emberek idegeiben még ott bujkál a félelem. Van azonban, aki nem látja ezt. A Magyar Kozvéleménykutató Intézet igazgatója legutóbbi interjújában kizárja annak a lehetőségét, hogy az intézetének nyilatkozók bármitől is tartanának. Ilyen irányú panasz még nem érkezett hozzá - mondja. Kinek higgyek, kiknek higgyünk? +++
1989. április 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|