|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
A fegyveres szolgálatot megtagadók
|
London, 1989. március 25. (BBC, Késő esti panoráma) - A fegyveres szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók soha sem voltak népszerűek semmilyen politikai rendszerben. Háború idején rendszerint bezárták és elítélték őket, mint hazaárulókat. Helyzetük azonban békeidőben sem könnyű. Kelet-Európáról van szó. 1988 előtt egyetlen Varsói Szerződéshez tartozó ország sem ismerte el törvényesen a lelkiismereti okokból történő szolgálatmegtagadás jogát, így Kelet-Németország kivételével a katonai szolgálat semmilyen formájával kapcsolatban nem tettek engedményeket. A sorkatonai szolgálat a Varsói Szerződés minden országában kötelező jellegű. Ennek következtében a pacifisták, akik közül sokan háborúellenes szektáknak - mint például a Jehova tanúi nevű egyháznak - tagjai, gyakran súlyos börtönbüntetéseket szenvedtek el, mert megtagadták a katonai szolgálatban való részvételt. Az ellenzéki csoportok azonban az elmúlt néhány év során foglalkozni kezdtek a katonai szolgálat és a tudatos szolgálat megtagadásának kérdésével. Az ügyet legtöbb esetben fiatalok csoportjai vetették fel, akiket közvetlenül érintettek az érvényben lévő szabályok. Azonban más csoportok is egyre szélesebb körben támogatták a lelkiismeretből szolgálatot megtagadók követeléseit. Az ügyet alapvető emberi jogi kérdésnek tekintették, és különösen Lengyelországban szorgalmazták nagy lelkesedéssel. Lengyelországban négy évvel ezelőtt - Szabadság és béke néven - fiatalokból álló csoport alakult, melyet kifejezetten a szolgálatmegtagadás jogának elismertetéséért vívott harc céljából hoztak létre. Kelet-Európa politikai antimilitarizmusa mutatkozott meg a csoport által közzétett felhívásban, melyben változtatásokat követeltek a katonai eskütétel szövegében, amit a lengyel hadsereg sorkatonájának le kellett tennie. Az esküben egészen mostanáig azt fogadták meg a katonák, hogy amint a szöveg mondja: a Szovjetunió és a többi Varsói Szerződéshez tartozó szövetséges ország hadseregeivel testvéri szövetségben biztosítják a béke fenntartását. A lengyel hatóságok aggódtak a Szabadság és béke mozgalom antimilitarista tevékenységének egyre növekvő népszerűsége miatt, és kemény fellépést tanúsítottak velük szemben. Azokat az aktivistákat, akik nem voltak hajlandók a katonai esküt letenni, és akiket pacifistáknak neveztek, valamint azokat, akik teljes mértékben megtagadták a katonai szolgálattételt, súlyos börtönbüntetésre ítélték, figyelmeztetésül mások számára. A csoportot pedig elítélték Lengyelország védelmének gyengítéséért és a keleti egyoldalú leszerelés támogatásáért. Tavaly januárban azonban a lengyel kormány megváltoztatta magatartását, és bejelentette, hivatalosan felülvizsgálják a katonai eskütétel szövegét és az alternatív katonai szolgálat jogi lehetőségeit azok számára, akiket lelkiismereti meggyőződésük megakadályoz a fegyverviselésben. Júniusban hivatalosan is megerősítették a mindkét területen bevezetésre kerülő változtatásokat. A katonai fogadalomtétel szövegéből kihagyták a szövetséges hadseregekre való utalást, szabadon bocsátották azokat, akik lelkiismereti okokból tagadták meg a katonai szolgálatot, és bevezették az alternatív katonai szolgálat új formáját. Annak ellenére, hogy hivatalosan ennek ellenkezőjét állítják, semmi kétség nem fér hozzá, hogy a változtatások bevezetéséhez nagyban hozzájárult a lengyel fiatalság körében egyre növekvő antimilitarista érzület. Magyarországon is hasonló a helyzet, bár a mozgalom nem olyan erős, mint Lengyelországban, de az elmúlt néhány évben kétségkívül megnőtt a lelkiismeretiszolgálat-megtagadók száma, és az ügyet itt is a fő ellenzéki csoportok szorgalmazták. A magyar hatóságok, szemben a korábbi bebörtönzési gyakorlattal, nemrégiben szabadon engedtek minden lelkiismeretiszolgálat-megtagadót, és bejelentették azon szándékukat, hogy új törvényt vezetnek be 1989 végére a katonai szolgálatra vonatkozóan. Csehszlovákiában ezzel szemben kevéssé biztató a helyzet. Egy újonnan alakult antimilitarista csoport - "Független Béke Szövetség" - és a Charta-77 emberi jogi csoport számos alkalommal emelte fel szavát a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megatagadók védelmében. Más területeken azonban a hatóságok a régi szokásoknak megfelelően semmi jelét nem mutatják annak, hogy követik a lengyelek és magyarok példáját, és megváltoztatnák a katonai szolgálatra vonatkozó törvényeket. +++
1989. március 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|