|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
1956 népfelkelés volt
|
(Lőcsey Pál) München, 1989. január 29. (SZER, Világhíradó) - Történelmi pillanatoknak lehettek tanúi, azok a korán ébredők, akik január 28- án, szombaton hajnalban bekapcsolták a Kossuth Rádiót. Pozsgay Imre egy vele készült interjúban közölte: az MSZMP nemrég életre hívott történelmi albizottsága a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek mondja azt, ami 1956-ban történt. Jól hallották kedves hallgatóim! 32 év elteltével végre az uralkodó párt vezérkarában is akadt egy ember, aki mindazt, ami a magyar függetlenség és a népképviseleti demokrácia kivívása érdekében 1956. október 23-a, és november 4-e között hazánkban végbement, többé nem a becsmérlő ellenforradalom minősítéssel, illeti, nem is próbálja megkerülni a politikai értékítéletet olyasféle semleges fogalmazással, mint "sajnálatos" vagy "tragikus" események, hanem világosan, és félreérthetetlenül a nép cselekvéséről, a nép felkeléséről beszél, a magát néphatalomnak nevező önkényuralom ellen. Jól tudjuk, hogy az uralkodó párt egy tudományos fórumon kialakított véleménye nem azonos e párt legbelsőbb szerveinek döntésével. Senki se gondolja, hogy egy tekintélyes politikai bizottsági tag nyilatkozata rózsaszirmokkal szegélyezett utat nyithat bajba jutott országunk megújulásához. Ettől még nem fog mérséklődni az infláció, nem szűnik meg a nyugdíjasok és a sokgyermekesek elszegényedése. Nem enyhülnek az egyszerű emberek megélhetési gondjai, és nem válik korszerűvé, jövedelmezővé a nemzetgazdaság. De megkezdődhet a múlttal való becsületes szembenézés, és ezzel együtt a magyar társadalompolitikai, szellemi és erkölcsi megtisztulása. 1956 hivatalos értékelésének valósághű, történelmileg igazolt megváltoztatása lépés lenne a nemzet széles tömegeinek kiengesztelése felé. Az 1956 után börtönt, internálást, megveretést, emigrációt, kényszerű foglalkozás- és lakhelyváltoztatást, rendőri felügyeletet, nyugdíjcsökkentést, utazási tilalmat és a diszkrimináció egyéb formáit elviselni kénytelen közép- és idős generáció, valamint az 56-os eszmék vonzásában élő fiatalok hatalmas tábora, elégtétellel fogadná 1956 hivatalos átértékelését. Nem azért, mintha az elmúlt évtizedekben okunk lett volna 56 eszméinek igazságában és jövőjében kételkedni. De mindenekelőtt azért, mert a hatalom néhány képviselőjének megváltozott álláspontjában az annyira áhított nemzeti összefogás, a magyar testvériség múltbelinél magasabb fokú megvalósulásának távlati eszméjét látjuk és üdvözöljük. A történelmi pillanatot tehát megéltük. Az átértékelés történelmi folyamatának kérdőjelei ezután kell, hogy eltűnjenek. Bízunk benne, hogy ez nagyobb megrázkódtatások nélkül be fog következni. Lőcsei Pál Budapesten élő közíró, szociológus kommentárja hangzott el. +++
1989. január 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|