|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar politikai fejlemények
|
Washington, 1989. január 27. (Amerika Hangja, Esti híradó) - A legtöbb kelet-európai országban politikai és gazdasági reformok bevezetése van folyamatban, és ezek között élenjár Magyarország. Néhány héttel ezelőtt a magyar Országgyűlés törvényjavaslatokat hagyott jóvá politikai, társadalmi szervezetek és szakszervezetek alakításáról, egyben jóváhagyta a gyülekezési és tüntetési jogot. A törvények még nem intézkednek az említett szervezetek hivatalos bejegyzéséről és működéséről. Erre augusztusban kerül sor. A törvények előírják azonban, hogy az új csoportok nem veszélyeztethetik Magyarország nemzetbiztonságát. A kommunista hatóságok viszont fenntartják a jogot, hogy eldöntsék, fennáll-e ilyen veszély. Magyarországon ezért sokan joggal teszik fel a kérdést, jelentenek-e valami újat ezek a törvények. A szakértők, nem is beszélve az utca emberéről, óvatosan fogadják a hatóságok lépéseit. Ennek egyszerű oka pedig az, hogy Magyarország kommunista urai nem azért lazítanak a gyeplőn, mert nagyszerűnek tartják a többpártrendszert, hanem mert kénytelenek változtatásokat eszközölni. Az új törvények a kormányzat pragmatikus gesztusának is tekinthetők, hogy valamiképpen orvosolják az ország egyre mélyülő gazdasági válságát. Magyarországon alacsony a termelékenység, és az ország külföldi adóssága 13 milliárd 400 millió dollár körül van, ami hatalmas összeg egy 10,5 millió lakosú országnak. A bevezetett gazdasági reformokat, tehát az ártámogatás leépítését, a veszteséges vállalatok bezárását vagy az áremeléseket nem kísérte figyelemreméltó politikai liberalizálás. A közvélemény ezért nem is nagyon lelkesedett értük. Két héttel ezelőtt a kormány ismét hallatta hangját. Átlagban 24 százalékkal felemelte az élelmiszerárakat és 90 százalékkal a közlekedési költségeket. Pozsgay Imre államminisztert liberálisnak tartják a magyar kommunista vezetésben, és lehetséges, hogy egy szép napon ő lesz majd az óvatos politikát követő Grósz Károly utóda. Munkatársunknak Budapesten kijelentette: a kormány rájött, hogy a gazdasági változásokat politikai változásoknak kell kísérniök, bár egyes megfigyelők úgy vélik, az említett új törvények nem elég mélyrehatóak. Pozsgay azzal érvel, hogy ezek a lehető legmesszebbre mennek az új pártok megalakítása kérdésében, tekintetbe véve a túlfűtött politikai légkört. Úgy véli, hogy a kormány középutas álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Ha nem ezt az utat választotta volna, nagyobb viták lennének és nagyobb volna a párt javaslatok ellenzéke. Hozzátette: így tehát sokkal élesebb vitának lettünk volna tanúi ebben a kérdésben, a reformellenes elemeknek nem lenne ilyen gyenge hangjuk az Országgyűlésben. Pozsgay végül annak a nézetének adott hangot, hogy a kommunista párt elkötelezte magát a liberalizálás mellett, és követni fogja a szervezkedési és gyülekezési törvény előírásait. Az Egyesült Államok keleti partvidékén, Connecticut állam egyetemén tanít politológiát Tőkés Rudolf, aki rámutatott, hogy az elfogadott törvények ellenére a hatalom még mindig a kommunista párt kezében van. Tőkés kifejtette: amíg a kommunista párt vétójoggal rendelkezik a kulcsfontosságú gazdasági kérdésekben, a külpolitikában és a honvédelemben, addig eltűri majd az úgynevezett ellenzéki pártok működését. Magyarországon már ma is működnek ellenzékinek tűnő szervezetek, közöttük a Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt és a Szabad Demokraták Szövetsége. Tőkés professzor szerint az új törvények szétforgácsolhatják és gyengíthetik az ellenzéket. A kommunista párt érdeke, hogy minél több kis ellenzéki párt legyen, amelyek atomelemei a széles, de nem egybeforrott ellenzéknek. Briliáns trükk, mert azt a látszatot kelti, hogy többpártrendszer van, de ténylegesen ez csak ravaszul irányított, tág értelemben vett pluralizmus, nem igazi többpártrendszer. Ha a kommunista hatóságok engedélyeznek bizonyos fokú igazi politikai liberalizálást, a magyar nép nyilván készen áll az alkalom megragadására és szervezetek létrehozására. Ezek között vannak az új szakszervezetek képviselői, akik most lehetőséget látnak arra, hogy elszakadjanak a kommunista irányítás alatt álló szakszervezeti szövetségtől. Amerikai szakszervezeti vezetők becslése szerint az elmúlt évben több mint 150 ezer tag lépett ki Magyarországon az állami irányítás alatt álló szakszervezetekből. +++
1989. január 27., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|