|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Irak - francia készenlét, egységes politika - (1.)
|
Garzó Ferenc, az MTI kiküldött tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. augusztus 24. péntek (MTI-tud) - A Clemanceau
francia repülőgéphordozó bevetésre készen áll, felkészülve ,,minden
eshetőségre,,. Ezzel a címmel jelent meg pénteken a Le Monde
hasábjain az a helyszíni tudósítás, amelyet a francia lap kiküldött
tudósítója Dzsibutiból, a francia flottalakulat jelenlegi
tartózkodási helyéről adott. Ez a mondat jól tükrözi a francia
külpolitika egyre határozottabb fellépését az öbölbeli válság
ügyében.
Ugyanez a lap egyébként annak a ténynek is nagy teret szentel, hogy Francois Mitterrand elnök néhány nappal ezelőtt markánsan megfogalmazott eltökéltségét a francia politikai körök általában egységesen támogatják. Ezt azért is tartotta fontosnak az újság kiemelni, mivel az utóbbi napokban éppen a sajtóban láttak napvilágot olyan híresztelések, amelyek szerint a kormányon belül valamiféle ellentétek volnának ezen a téren. Különösen a védelmi miniszterről keltek lábra olyan értesülések, miszerint állítólag nem ért egyet saját kormányának politikájával. Úgy tűnik azonban, hogy az öbölbeli válság egységesítő hatást gyakorol a - korábbi években az arab-politika terén valóban kissé megosztott - kormányon belül. Az ellenzék részéről sincs alapvető kifogás, a szélsőségesen jobboldali Le Pen az egyetlen, aki azt kívánja: Párizs ismerje el Kuvait bekebelezését, és ily módon próbálja megmenteni saját állampolgárait (e politikus már korábban kifejtette, hogy Franciaországnak ,,semmi köze,, az iraki ügyhöz, ne ártsa tehát bele magát).
A lakosság véleményét a Le Figaro szondázta meg egy friss közvéleménykutatás révén: annak eredményeit pénteken hozta nyilvánosságra. Eszerint a franciák 66 százaléka helyesli George Bush amerikai elnök eddigi lépéseit, 48 százalék viszont ellenezné, ha washington konkrét katonai akciót hajtana végre irak ellen. A megkérdezettek 51 százaléka hosszan elnyúló válságra számít, a diplomáciai eszközök esetleges sikerében a megszondázottak 48 százaléka hisz. (folyt.)
1990. augusztus 24., péntek 14:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Irak - francia készenlét, egységes politika - (2.)
|
A Le Quotidien című lap - utalva arra a bagdadi bejelentésre, hogy a franciák egy része elhagyhatja Kuvaitot - úgy látja: Szaddám Huszein aligha tud rést ütni ezzel a gesztussal az Irakkal szemben felsorakozott szövetségen. Párizs világosan kifejezésre juttatta már szolidaritását az állampolgárait ugyancsak féltő többi érintett állammal. Franciaország - ha valóban adna ,,cserében,, valamit Iraknak ezért az engedékenységéért - nemcsak méltóságát veszítené el, hanem gyengeségéről is tanúbizonyságot tenne Irak és a többi arab ország előtt - olvasható az újságban.
A Les Echos kételkedik abban, hogy az egységes nemzetközi szembenállás meghajlásra késztetheti jelen pillanatban Irakot. Szaddám Huszeinnek ugyanis most még túl sok ütőkártya van a kezében: túszokat tart fogva, ráérősen elengedi a külföldiek egy-egy csoportját, az egész konfliktust Izrael irányába terelheti, és sokáig elhúzhatja még a kuvaiti diplomáciai képviseletekkel kapcsolatos idegháborút. Az Egyesült Államok nagy diplomáciai sikerének tartja azonban a lap, hogy jelenleg huszonkét hadihajó néz szembe Irakkal, lövésre készen. Az igazi siker azonban az volna, ha Szaddám Huszeint az erő alkalmazása nélkül lehetne meghátrálásra kényszeríteni. ,,Ezt a győzelmet viszont ezután kell kivívni,, - írja a Les Echos.
A Le Figaro fő kommentárja a világpolitika szempontjából három tanulságot lát kirajzolódni a mostani konfliktusból. Először: az Egyesült Államok minden eddigieknél jobban bizonyította, hogy ő az egyetlen nagyhatalom a világon. Másodszor: a világháború két vesztese, az NSZK és Japán mára ugyan a gazdaság nagy nyertesévé nőtte ki magát, de politikailag törpe maradt a világszínpadon. Harmadszor: Szaddám Huszeinnek nem sikerült az arab világ karizmatikus vezetőjévé válnia, a ,,baathizmus,,, mint nemzeti ideológia nem vált a nagy arab nemzet eszméjévé.
A Le Parisienne egyik kommentátora Nyugat-Európában kissé szokatlan gondolatmenetet tárt olvasói elé. Emlékeztet rá, hogy e pillanatban nemcsak az öbölben, hanem Libériában is viszály dúl. ,,Kit érdekel Irak? Mindenkit. És Libéria? Senkit. Libéria nagy bűne, hogy nincs olaja. A tőzsdén az emberi életek kevesebbet nyomnak a latban, mint az olajhordók árai,, - fejtegeti a szerző, aki azzal zárja sorait: ,,Világunk tragikusan cinikus,,. +++
1990. augusztus 24., péntek 14:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|