 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
 |
A vasárnapi népszavazás árt a demokráciának?
|
--------------------------------------------
München, 1990. július 26. (SZER, Magyar híradó) - Népszavazás a
nyár és az iskolai vakáció kellős közepén, amikor sokan nyaralnak.
Nem dönti ez el előre az eredményt? Különösen olyan kérdésben, mint
ez, amiről Kasza László gondolkodik hangosan:
- Vasárnap népszavazás lesz, országunk történetében másodszor.
Napjaink pezsgő politikai életének az a "moszatikus lehetőségekkel"
való élni tudásnak bizonyítéka, hogy alig nyolc hónap alatt kerül
sor mindkettőre.
Furcsa, de így van, az elnökválasztás mindkét esetben téma.
Tavaly novemberben négy közül egyik kérdésként, most vasárnap
kizárólagosan.
Annyira fontos lenne ez az ügy, hogy ilyen sűrűn kell faggatni
róla az egész társadalmat? Tudjuk, hogy nem. És a népszavazás
kezdeményezői sem mindenekelőtt azért tűzték napirendre a kérdést,
mert tisztázni szeretnék az államelnök hatáskörét, hanem mert más
politikai célt szeretnének segítségével elérni. Novemberben az SZDSZ
azért vette fel a listára az államelnök megválasztásának ügyét, mert
meg akarta akadályozni, hogy Pozsgay Imre legyen az államelnök. Az
MSZP pedig most visszafizet: megkérdőjelezi az SZDSZ-jelölt Göncz
Árpádot, és mintegy mellesleg kiosztja az MDF-t is, amely egységet
kötött elnökválasztási ügyben az SZDSZ-el.
A két indíték ugyan más és más fajsúlyú, de ez nem változtat a
tényen, hogy az elnökválasztás ürügyén rendezett népszavazás csak
eszköz. (folyt.)
1990. július 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Népszavazás - 1. folyt.
|
Talán ez a felismerés is szerepet játszik abban, hogy
meglehetősen kevés társadalmi érdeklődés előzi meg a vasárnapi
eseményt. De nemcsak társadalmi. A pártok sem lelkesednek érte,
hiszen sérti politikai céljaikat. Kivétel a kezdeményező MSZP és
néhány kisebb parlamenti képviseletet nem nyert párt. Így aztán
reális a veszély, hogy inkább fürdeni megy vasárnap a választásra
jogosultak többsége, mint szavazni. A parlamenti pártok - az MSZP
kivételével - ezt szeretnék, hiszen, ha nem lesz 50 százalékos
választási részvétel, érvénytelen a szavazás, marad minden a
régiben, a parlament választja a köztársasági elnököt.
Csupán a Kisgazdapárt szólította fel bojkottra a híveit, de a
többi párt is érezteti: a távolmaradás felel meg legjobban
érdekeinek, hiszen ha a szavazás érvényes lesz, akkor vesztenek,
mert a közvéleménykutatás szerint azok többsége, akik elmennek
szavazni, az MSZP javaslatát támogatják - igennel fognak voksolni.
Persze felmerül a kérdés: ha ilyen nagy az ellenérzés, akkor
miért jött össze a népszavazás kiírását követelő több százezer
aláírás? Erre azt lehetne válaszolni, hogy azért, mert több
százezren valóban maguk akarják megválasztani az államelnököt, de
hol van ez a közel 8 milliós választásra jogosultak többségétől?
De nem hiszem, hogy ez lenne a helyes megközelítés. Sokkal
inkább az a helyzet, hogy manapság nálunk százezer aláírást majdnem
mindenhez össze lehet gyűjteni. Az emberek aláírnak, mert nem kell
félni a megtorlástól, mert ez a demokratikus.
Megfontolandó, hogy nem kell-e felemelni a szükséges aláírások
számát így védekezve a visszaélések ellen. Végső fokon a
demokráciának árt az, aki olyan ügyben gyűjt aláírást, ami aztán nem
mozgósítja a társadalom többségét -, ha ugyan igaz, hogy az MSZP
kivételével valamennyi parlamenti párt érdeke, hogy a választók ne
éljenek jogaikkal vasárnap és ne menjenek el szavazni.
De nem ez a demokrácia. Olyan ügyekben kell felvetni a
kérdéseket, amelyek valós problémák, amelyek esetében nem a
passzívitás a legjobb megoldás, hanem amely lehetőséget ad az aktív
döntésre. +++
1990. július 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|