 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
 |
A hét kérdése: miért fásultak bele a lengyelek a választásokba?
|
1990. június 1. péntek (MTI-Panoráma) - Minden idők
legalacsonyabb részvételi arányát hozták múlt vasárnap a
lengyelországi helyhatósági választások. A jogosultak mindössze 42,1
százaléka ment el a szavazni, s ezt az érdektelenséget meglehetősen
súlyos politikai figyelmeztetésnek tekintik Lengyelországban.
A 42,1 százalék mellett a kommentárok leggyakrabban egy másik
számot emlegetnek: az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a
lakosság vásárlóereje. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a
munkanélküliek száma már 400 ezerre tehető, akkor ez a ,,számmágia,,
már önmagában is komoly következtetések levonására ad lehetőséget.
A lengyelországi új hatalomnak azért is okozott kellemetlen
csalódást a kongó szavazóhelyiségek látványa, mert valójában most
tartották az első, teljesen szabad és demokratikus választást. A
tavaly júniusi parlamenti választásokon előre megegyeztek a
képviselői helyek megoszlásáról - ennek ellenére a lengyelek 62
százaléka élt akkor alapvető jogával. A Szolidaritás, amelyet
ugyancsak nyugtalanít tagságának lemorzsolódása, megtett minden tőle
telhetőt: a bukott rendszer teljes felszámolására, a vidéken
továbbélő ,,nomenklatúra,, szétveresére hivatkozva sürgette, kérte a
lengyeleket, hogy menjenek el szavazni.
A Szolidaritás számára a régi rendszer végleges lebontásán túl
egy másik tétje is volt a választásnak. Május második felében a
helyhatósági szavazás kérdését teljesen háttérbe szorította a
tengermelléki vasutasok ,,vadsztrájkja,,. A kormánypozicióban lévő,
szakszervezetnek már aligha nevezhető Szolidaritás elítélte az
akciót, de a régi állampárti, most ellenzéki OPZZ szakszervezeti
szövetség felkarolta azt. (A számok a két szervezet esetében is
beszédesek: a Szolidaritás kezdeti 10 milliós tagságából mára csak
1,5 millióan maradtak, az 1980-ban padlóra került OPZZ pedig ma már
7 millió tagot számlál.)
A sztrájk végül - Lech Walesa személyes közbenjárására - a
kormány számára megnyugtatóan zárult. A kilenc hónapja hivatalban
lévő Mazowiecki-kormány azonban mégsem örülhetett, hiszen a
vasutasok helyett a szavazók léptek ,,sztrájkba,,. A több mint 10
millió választópolgár távolmaradása egyértelműen arra utal, hogy a
lengyel társadalom többségét nem sikerült meggyőzni a beteg gazdaság
sokkterápiás kezelésének helyességéről.+++
MTI-Panoráma
1990. június 1., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|