|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar-román értelmiségi csúcstalálkozó (1. rész)
|
1990. március 20., kedd - A marosvásárhelyi atrocitások híre tartotta izgalomban kedd délelőtt a Budapesten zajló magyar-román értelmiségi csúcstalálkozó résztvevőit. A magyarországi, az erdélyi magyar és a román szellemi élet vezető képviselőinek tanácskozása elhatározta, hogy programját némileg módosítva nyilatkozatban fogalmazza meg álláspontját az eseményekkel kapcsolatban. A tervezet megszövegezésére egy hat főből álló bizottságot választottak meg a résztvevők köréből.
Az előzetes vitában Domokos Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke arra kérte a résztvevőket, hogy külön nyilatkozatban fejezzék ki szolidaritásukat Sütő Andrással, Európa egyik legkiemelkedőbb jelentőségű írójával. A Marosvásárhelyen történtek keserű fejleménye, hogy éppen azt a Sütő Andrást érte támadás, aki egész életét a párbeszédnek, az együttműködésnek szentelte.
Konrád György író tágabb összefüggésekbe helyezte az eseményeket. Rámutatott, hogy egész Közép-Kelet-Európában kibontakozófélben van a nacionalizmusnak egy agresszív vállfaja, amely már-már a fasizmusba csúszik át. Az ilyen tendenciákkal szemben a kormányoknak határozottan fel kell venniük a harcot. Az a kormány, amely engedékenységet tanúsít a pogromokkal szemben felrúgja a nemzetközi normákat. A fasizmusnak semmiképpen sem szabad teret engedni Európában. Konrád György egy szélesebb kitekintésű javaslattal is élt: ajánlotta, hogy az európai országok értelmisége dolgozza ki a demokrácia chartáját, amely rögzítené az érintett országok legfőbb magatartási normáit.
Demény Lajos oktatási miniszterhelyettes arra emlékeztetett, hogy a Marosvásárhelyre átszállított, felheccelt emberek Romániának arról a szegény vidékéről érkeztek, amely a II. világháború idején már a Vasgárdának is bázisul szolgált. Később innen toborozta legdurvább tagjait a Securitate. Demény Lajos javasolta, hogy a román és a magyar értelmiség fejezze ki szolidaritását a marosvásárhelyi események minden áldozatával, ítéljék el a tetteseket, a kezdeményező szélsőséges nacionalista csoportokat, de azokat is, akik megtűrték őket. Elengedhetetlen az is, hogy rámutassanak a román kormány és a parlament felelősségére, amiért nem tudott, vagy nem volt ereje szembenézni a közelgő veszéllyel. Követelte, hogy a kormány sürgősen küldjön ki teljhatalmú kormánybizottságot, a történtek kivizsgálására, a tettesek felelősségre vonására. Ugyanakkor felszólította a magyar kisebbséget, hogy őrizze meg nyugalmát, józanságát. A román kormány felelősségére többen is rámutattak. (folyt.köv.)
1990. március 20., kedd 13:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|