|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Szakszervezeti tiltakozó demonstráció a Parlament előtt (2.rész)
|
Hazánkban alapvetően nem a bérek emelése az oka az inflációnak - mondta -, hanem sokkal inkább a még mindig pazarló költségvetés és államigazgatás, a kapkodás. A reálbérek csökkennek. Az állam jóformán mindenhonnan kivonul, mindent a piac törvényei szerint kíván működtetni, csak éppen a béreket nem. Ugyanakkor az úgynevezett szerkezetváltás jegyében évek óta folytatott korlátozó, visszafejlesztő gazdaságpolitika nem hozta meg a kívánt eredményeket, de magával hozta a munkanélküliséget. Nem igaz, hogy csak leépíteni, felszámolni, megszüntetni lehet, és nem lehet hasznos, a nemzetgazdaság gondjait is segítő munkahelyteremtő megoldásokat is találni - hangsúlyozta a vasasok elnöke. A bérből és fizetésből élők széles tömegei számára az a lehetőség nem adott, hogy vállalkozásokba kezdjenek, társuljanak, mert nemhogy tőkéjük nincs, de mindennapos megélhetési gondokkal küzdenek. Mindeközben pedig a vállalatoknál zajlik a tulajdonváltás, a privatizáció, amelyből a dolgozók ugyancsak kirekesztődtek, s amelyek jobbára csak egy szűk menedzserréteg céljait szolgálják.
Paszternák László szólt azokról a vasas szakszervezeti szövetségen belüli vitákról, amelyek megelőzték a hétfői tiltakozó megmozdulást. Mint mondta: a tagság többsége a demonstrációt választotta annak keretéül, hogy jogos elégedetlenségének, követeléseinek hangot adjon, ezzel is jelezve, nem akarják még a végső fegyverüket, a sztrájkot alkalmazni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a lehetőséget a későbbiekre nézve is elvetnék. Végezetül a munkásszolidaritás jelentőségéről beszélt a jelenlegi helyzetben, arról az erőről, amely nem engedi, hogy szembeállítsák egymással a dolgozók különböző rétegeit. Ennek jegyében fejezte ki szolidaritását a közlekedési dolgozók közelmúltbeli sztrájkjával. Mondanivalóját azzal a gondolattal zárta: ,,aki harcol az veszíthet is, de aki nem harcol, az máris veszített,,.
A fiatal szakszervezeti dolgozók nevében Moldván János kért szót, aki ,,az első szakszervezeti ifjusági kongresszus végsőkig elkeresedett kétszáz küldöttének,, támogatásáról biztosította a tiltakozó nagygyűlés résztvevőit. Mint mondta: a fiatalok nem elégedetlenkedni jöttek el a Parlamenthez, hanem most már követelnek. Követelik a munkához való jogot, az életkezdéshez elegendő bért.
A szervezők a nagygyűlés résztvevőinek egyöntetű helyeslése közepette ismételten kinyilvánították a Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának követeléseit. (folyt.köv.)
1990. január 29., hétfő 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|