|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP XIV. kongresszus II. fórdulója után
|
-------------------------------------------- München, 1990. január 29. (SZER, Magyar híradó) - Amikor mi voltunk uralmon, legalább disznó-pörköltre jutott - mondta az egyik küldött szombaton, az MSZMP XIV. kongresszusának II. fordulóján. Elfelejtette hozzátenni, hogy hála azoknak a nyugati kölcsönöknek, amelyeket most kell visszaadni.
Persze nem ez a hiányérzés volt az egyetlen, amely felülkerekedik azokban, akik figyelemmel kísérik a rossz emlékű eseményekhez szokott Építők Rózsa Ferenc Székháza szombati felszólalásait.
Sokan szégyellik, szomorúnak tartják, hogy 30 éven át olyan emberek lehetettek élet-halál urai hazájukban, akik ma ilyen kijelentéseket tesznek - idézem -:
"A szocializmus kényszerítette a tőkéseket rá, hogy profitjuk egy részét a munkások javára fordítsák. A nyugati dolgozók magas életszínvonalukat nekünk köszönhetik".
Ugyanez az ember másutt: "A mi válságunk oka a kapitalizmus. A fejlett tőkés országok ránk zúdították saját nehézségeiket".
Aki ezeket mondta - Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke - Grósz Károly egykori tanácsadója. Hadd ne minősítsük ezeket a kijelentéseket, valamint azt a nem egészen önzetlen ígéretét sem, hogy pártja nem követeli a számonkérést a múlt hibáinak elkövetőitől.
A szomorúságot derű válthatja fel, amikor arról értesülünk, hogy Marosán György - akin egykor "Buci Gyuri" néven nevetett az egész ország - következetesen Duna-gátat emlegett Duna-gate helyett. Így hallgatói azt hihették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőről beszél, és nem a lehallgatási botrányról. Vagy talán ők sem vették észre? (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|