|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
- Interjú Kónya Imrével - 5. folyt.
|
Én azt mondtam, hogy akkor erre nem tartok igényt, hanem átadom a nyilatkozatot és távozom, úgy hogy 9.05-kor boldogan már kint voltam az utcán és nem kellett részt vennem az egésznapos ülésen. Egyébként hát megmondom őszintén, hogy Fejti György nem lehetett valami boldog és biztos, ezért nem szeret se engem, se az ellenzéki szervezeteket, mert ott volt szegény kénytelen szabadszombatján ülni a Partizán Szövetséggel és a Nőszövetséggel és nem biztos, hogy nagyon érdekelte az, amit ott mondanak neki. - Mondod, hogy megalapítottátok nyolc szervezettel az Ellenzéki Kerekasztalt. Hogy történt ez gyakorlatilag? Meghívtatok pártokat, vagy jelentkeztek? - Igen, hát egy felhívást bocsátottunk ki, mint amit te is hallottál, és a Szabad Demokraták közgyűlésén felolvastam. De ezt a felhívást március 15-ikén bocsátottuk ki, és elküldtük annak a nyolc szervezetnek, amelyről mi úgy gondoltuk, hogy akkor olyan jellegű szervezetek a legfontosabbak és politikai jellegű szervezetek, amelyekre gondoltunk az Ellenzéki Kerekasztal létrehozásánál. Tehát nekik címezve elküldtük. Ettől független, fontosnak tartottuk, hogy széles nyilvánosságot kapjon ez a felhívás. Ezért olvastam fel a Szabad Demokratáknál, ez éppen kapóra jött ez a kongresszus. Azért tartottuk fontosnak, mert tulajdonképpen a széles nyilvánosság előtt szerettük volna közölni, hogy ezekben az ellenzéki szervezetekben van-e annyi felelősségtudat, hogy félreteszik a saját egyéni szervezeti érdekeiket és hajlandók összeállni. És hogy egy ilyen igény a társadalomban van, abban bizonyosak voltunk és tulajdonképpen én gondoltam már korábban arra, hogy nagyon jó lenne, hogy ha helyben, a különböző vidéki városokban és fővárosi kerületekben is megvalósulhatna valamiféle ellenzéki egység és ezt célozta, hogy március 21-ikén a Magyar Nemzetben is lehoztuk ezt, vagy lehozattuk ezt a felhívást, és ennek nyomán valóban az Ellenzéki Kerekasztalok sokasága alakult meg vidéken, ezt érzem egyébként a legfontosabbnak. (folyt.)
1989. július 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|