|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
A vasasszakszervezet központi vezetőségének ülése (1. rész)
|
1989. június 15., csütörtök - A vasasszakszervezet elkötelezett és cselekvő támogatója a megújulást célzó társadalmi, politikai és gazdasági átalakulásnak, de felhívja a figyelmet a szaporodó, a félmilliós tagság alapvető érdekeit is veszélyeztető jelenségekre. Egyebek között ezt tartalmazza a központi vezetőség csütörtöki ülésén elfogadott nyilatkozat. A testületi állásfoglalás a továbbiakban arról szól, hogy a vasasok tartanak a nemzeti katasztrófához vezető társadalmi összeomlástól, mert szerintük az egyre gyorsuló politikai változásokat nem kísérik célravezető gazdasági és életszínvonalpolitikai intézkedések. A tagság körében rohamosan csökken az életszínvonal, növekszik a bizonytalanná váló munkahelyek száma, mind a kohászatban, mind a gépiparban.
A nyilatkozatban kifejtik: a testület bízik a most kezdődött politikai egyeztető tárgyalások sikerében. Remélik, hogy június 16., a nemzeti gyász és megbékélés napja, megteremti a nép számára a kibontakozás erkölcsi és politikai alapjait. Előlegezett bizalommal várják a kormány csomagtervének részleteit is, remélve, hogy a sok kudarc után végre előtérbe kerül a gazdaság, és megalapozott, végrehajtható, továbbá elviselhető terhekkel járó program születik a szerkezetátalakításra, a stabilizáció megalapozására és az életszínvonal csökkenésének megállítására. A nyilatkozat leszögezi, hogy a vasastagság nem hajlandó ismét súlyos árat fizetni a helyes elvek és a rossz végrehajtás ellentmondásaiért. Követelik, hogy a támogatások visszavonásával felszabaduló pénzből jusson a megszünő munkahelyek pótlására. Csak olyan szerkezetátalakítást támogatnak, amelynek nem lesznek tömegesen munka nélkül maradó, erkölcsileg és anyagilag kiszolgáltatott, ártatlan áldozatai. A központi vezetőség ülésének napirendjén a szakszervezethez tartozó több mint 100 ezer nyugdíjas helyzetének elemzése, továbbá a szakszervezeti választások menete és az őszre tervezett kongresszus előkészületei is szerepeltek. Megállapították, hogy a nyugdíjasok 38 százaléka jelenleg a létminimumhoz közelálló szinten él. Ugyanakkor örvendetesnek tartották, hogy az iparvállalatok még a nehéz gazdasági körülmények között is igyekeznek megtalálni az anyagi támogatás lehetőségét. A folyamatos áremelések ellensúlyozására a kormányzat is tett könnyítő szociális intézkedéseket is, ám a testületnek az volt a véleménye, hogy azokat inkább jellemezte a kapkodás, mint a tudatosság. (folyt.köv.)
1989. június 15., csütörtök 15:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|