|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar agrárpolitika
|
(Rajki László) München, 1989. február 26. (SZER, Földközelben) - Hogyan került ismét a csizma az asztalra? Miért éppen a néhány hónapja még budapesti tanácselnök Iványi Pál terjesztette elő az úgynevezett új agrárpolitikai téziseket? Nincs az MSZMP-nek egy tisztességes agrárpolitikusa, vagy annyira nem tartják fontosnak a mezőgazdaságot, hogy azt minden fővárosi funkcionárius felügyelheti? Ez a formai hiba eleve megkérdőjelezi a beharangozott gyökeres reformot. Másrészt viszont a folyamatosság is ott trónolt az ülésteremben. Ugyanaz a Kádár elnökölt az 1989-es agrártézisek ismertetésénél, aki az eddig szentírásnak számító 1957-eseket elfogadtatta, betartatta. Ez a 32 év az átmeneti látszateredmények ellenére, súlyos csődbe sodorta a mezőgazdaságot, előre vetíti a politikai válság árnyékát. Ez kényszerítette lépésváltásra az MSZMP-t, de az állampolgárok körében egyre kisebb befolyással bíró hatalmi csoportosulás mégis, a régi gyakorlatot követve, úgy próbálja meg eladni saját agrárpolitikai téziseit, mintha azok az egész országra érvényesek lennének. Szintén furcsának tartom, hogy a KB ülés megelőzte a TOT rendkívüli kongresszusát, így kényszerítve a téeszek tagságát, hogy az általa megszabott úton - tehát az úgynevezett szocialista nagyüzemi mezőgazdaság javított kényszerpályáján haladjon. Egyébként számos figyelemre méltó javaslat is elhangzott, például a külkereskedelmi elképzelésekről, de elfelejtették megemlíteni, hogy a magyar mezőgazdaság tönkretételéhez nagymértékben hozzájárult a KGST kényszerzubbonya, és ha az áruforgalom a meglévő, piactalan alapokon folytatódik, ( különösen ha a Szovjetunióval a kapcsolatok bővítését tervezik), akkor minden kibontakozási kezdeményezés eleve kudarcra ítéltetett. Beck Tamás - a nyugati protekcionizmust szapulva - európai politikusokat idézett, akik szerint ideje volna már, hogy a Közös Piac tehenei füvet ennének, és nem támogatást. Viszont az érem másik oldala, hogy szerintem ideje lenne már, hogy a magyar tehenek füvet legeljenek - és ne elvonást. Erről is szó esett a vitában, de valahogy hiányzott a hitel, a meggyőző erő a szándékok valódiságáról. Mert hiába beszél őszintének tűnőén mondjuk Burgert Róbert az érdekvédelem átalakításának szükségességéről, vagy Szabó István a téeszek átalakításáról, (szó szerint idézem: "Ne adj Isten - akár parasztgazdasággá") - ez már azért is gyanús, mert eddig ennek pontosan az ellenkezőjét képviselték, és a hatalom tüzénél az érdekvédelem ürügyén a saját pecsenyéjüket sütögették. Jól hangzó utalások történtek az egyéni termelés, a kis magánvállalkozás egyenjogúsítására, a földforgalom felszabadítására is - de mindezt szintén megkérdőjelezi, hogy az első napirendi pont tárgyalásánál nem kerültek szóba olyan alkotmányos módosítások, amelyek garantálják a föld-magántulajdon sérthetetlenségét, elidegeníthetetlenségét. Ezek nélkül pedig nem oszlik el a falvak népének bizalmatlansága, még akkor sem, ha megteremtenék a kisparaszti gazdálkodás pénzügyi, tárgyi, politikai feltételeit - amiben az eddigi tapasztalatok alapján, az ígéretek ellenére is joggal kételkedhetünk. +++
1989. február 26., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|