 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
 |
Agrárpolitika
|
München, 1989. február 21. (SZER, Magyar Híradó) - Hogyan került
ismét a csizma az asztalra? Miért éppen a néhány hónapja még
budapesti tanácselnök, Iványi Pál terjesztette elő az úgynevezett
új agrárpolitikai téziseket? Nincs az MSZMP-nek egy igazi
agrárpolitikusa? Vagy annyira nem tartják fontosnak a
mezőgazdaságot, hogy azt minden fővárosi funkcionárius
felügyelheti?
Ez a formai hiba eleve megkérdőjelezi a beharangozott gyökeres
reformot. Másrészt viszont a folyamatosság is ott trónolt az
ülésteremben. Ugyanaz a Kádár János elnökölt az 1989-es
agrártézisek ismertetésénél, aki az eddig szentírásnak számító
1957-eseket elfogadtatta, betartatta. Es ez a 32 év az átmeneti
látszateredmények ellenére súlyos csődbe sodorta a mezőgazdaságot.
Furcsának tartom, hogy a KB ülés megelőzte a TOT rendkívüli
kongresszusát, így kényszerítve a tsz-ek tagságát, hogy az általa
megszabott úton, tehát az úgynevezett szocialista nagyüzemi
mezőgazdaság javított kényszerpályáján haladjon.
Egyébként számos figyelemre méltó javaslat is elhangozott, például
a külkereskedelmi elképzelésekről, de elfelejtették megemlíteni,
hogy a magyar mezőgazdaság tönkretételéhez nagy mértékben
hozzájárult a KGST kényszer zubbonya és ha az áruforgalom a meglévő
piactalan alapokon folytatódik - különösen ha a Szovjetunióval a
kapcsolatok bővítését tervezik -, akkor minden kibontakozási
kezdeményezés eleve kudarcra ítéltetett.
Beck Tamás a nyugati protekcionizmust bírálva európai politikusokat
idézett, akik szerint ideje volna már, hogy a Közös Piac tehenei
füvet ennének és nem támogatást. Viszont az érem másik oldala, hogy
szerintem ideje volna már, hogy a magyar tehenek füvet legeljenek
és ne elvonást. Erről is szó esett a vitában, de valahogy hiányzott
a hitel, a meggyőző erő a szándékok valódiságáról. Mert hiába
beszél őszintének tűnőén mondjuk Burgert Róbert az érdekvédelem
átalakításának szükségességéről, vagy Szabó István a tsz-ek
átalakításáról - szó szerint idézem: - "ne adj Isten, akár
parasztgazdasággá". Ez már azért is gyanús, mert eddig ennek
pontosan az ellenkezőjét képviselték.
Jól hangzó utalások történtek az egyéni termelés, a kis
magánvállalkozás egyenjogúsítására, a földforgalom felszabadítására
is, de mindezt szintén megkérdőjelezi, hogy az első napirendi pont
tárgyalásánál nem kerültek szóba olyan alkotmányos módosítások,
amelyek garantálják a földmagántulajdon sértetlenségét,
elidegeníthetetlenségét. Ezek nélkül pedig nem oszlik el a falvak
népének bizalmatlansága, még akkor sem, ha megteremtenék a
kisparaszti gazdálkodás pénzügyi, tárgyi, politikai feltételeit,
amiben az eddigi tapasztalatok alapján az ígéretek ellenére is
joggal kételkedhetünk. +++
1989. február 21., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|