|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Szegénység Magyarországon
|
--------------------------
Washington, 1990. július 4. (VOA, Esti híradó) - Szénási Sándor beszámolója következik:
- Szegénység mindig volt és talán mind ig lesz. Az elkövetkező években azonban milliónyian fogják megfizetni az elmúlt 40 év összes gazdasági bűnét. A számolatlanul felvett külföldi hiteleket, az értelmetlen nagyberuházásokat: Bős-Nagymarost, Tengizt, Jamburgot a Szovjetunióban - és persze meg kell fizetni a gazdasági átállás árát is, amelyre most remény jut. A szegénység egyre láthatóbb Magyarországon. Kukákban turkáló öregasszonyok, a koldusok megjelenése, a nyomorgó sokgyerekes családok számának növekedése jelzi, hogy a kormánynak régen látott szociális feszültségekkel kell szembe néznie, sokan úgy is fogalmaznak, "az elnyomorodás miatti társadalmi feszültségek magát a modernizációt is megkérdőjelezhetik".
Az MDF programja talán ezért is számolt már a választások előtt egy lassú és kiegyensulyozott, bár tovább, sokkal tovább tartó átmenettel, mig a most legnagyobb ellenzéki párt az SZDSZ gyors és radikális nagy munkanélküliséggel, nagy társadalmi polarizációval járó programban gondolkodott.
A kérdés persze az, hogy program ide vagy oda, a gazdaság gyors hanyatlása idején lehet e még tervezni egyáltalán? A szegénység nem vár és nem várnak az áremelkedések sem. Az energiaárak után, amelyek nagyságát mintegy 30 százalék, a lakosság még fel sem fogta igazán, lévén, hogy a nagyobb villany- és gázszámlát majd ősztől kezdik fizetni, tehát az energiaárak után drágul a liszt, következésképpen a kenyér és többféle cukor is. Az emberek erről persze már értesültek így az elmúlt félévben 50 ezer tonnával többet vásároltak fel, ezért a tartalékok elfogytak, dollárért kellett francia és lengyel cukrot behozni az országba.
Az áremeléseket, illetve a már 30 százalékra rugó inflációt alig ellensúlyozza valami. Szerdán összeült az országos érdekegyeztető tanács, amelyben résztvesznek a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleti testületei és megállapodtak abban, hogy az országos minimálbért 5600 forintban állapítják meg. (folyt.)
1990. július 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|