|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
A kormány meghátrálása nem az ellenzék győzelme
|
-----------------------------------------------
München, 1990. július 15. (SZER, Világhíradó) - Kemény István szemügyre veszi a kormány csomagtervét és egyben bírálja az ellenzéket is:
- A kormány nem mondott le gyors csomagtervének végrehajtásáról, de lemondott arról, hogy azt a parlamenttel elfogadtassa. Az utóbbi döntés - tehát a parlamenti jóváhagyásról való lemondás - csak azzal magyarázható, hogy a parlamenti jóváhagyást nem is tudták volna megszerezni. Presztízsveszteség a parlamenti szavazás előli kitérés, de még nagyobb lett volna a presztízsveszteség, ha a rövid távú programot a parlament elutasította volna.
Tölgyessy Péter az ellenzék győzelmének minősítette a kormány visszavonulását - ebben azonban nyilvánvalóan tévedett. Nem az ellenzék erős a parlamentben, hanem a kormánykoalíció gyenge. A koalíció pártjai többségben vannak, de a számszerű többséget a kormány nem tudta realizálni. Nem számíthatott a kisgazdapárti képviselők jórészének szavazataira és nem számíthatott az MDF-képviselők egy részének szavazataira sem. Kár ezt a gyengeséget ellenzéki győzelemnek feltüntetni.
Az ellenzéknek természetes törekvése, hogy a helyhatósági választásokon erősítse pozícióit, és hogy a következő parlamenti választást megnyerje.
A kormánynak viszont az a feladata, hogy az ország gazdasági helyzetét javítsa. Parlamenti gyengesége megnehezíti a feladat végrehajtását. A gyors csomagterv legtöbbet támadott pontjai az áremelések voltak. Támadták ezeket azzal, hogy nincs szükség ilyen mérvű áremelésekre. Ez az érv nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. Néhány bíráló talán azért használta, mert rosszul ismeri a gazdasági helyzetet. Mások tudják, hogy ezekre szükség van, de nem akarták elmulasztani az alkalmat arra, hogy kortesbeszédet mondjanak. (folyt.)
1990. július 15., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|