|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
A húsvét ünnepi szertartásai
|
1990. április 15., vasárnap - A kereszténység kétezer éves
hagyományai szerint köszöntötték húsvétkor Jézus Krisztus
feltámadásának emlékezetét az ország templomaiban. Az egyházközségek
ünnepi szertartásokkal, istentiszteletekkel és egyházzenei
hangversenyekkel emlékeztek a feltámadás misztériumára. Több helyen
tartottak olyan szertartásokat - nyilvános körmenetet, passiójátékot
-, amelyekre negyven év óta most először kerülhetett sor. A magyar
és a nemzetiségi lakosság évszázados népi hagyományokat elevenített
fel húsvét vasárnapján.
Az ország legrégibb keresztény városában, Pécsett, ahol a rómaiak idejére nyúlik vissza a keresztény vallás eredete, minden eddiginél nagyobb számban vettek részt a hívők a húsvéti szertartásokon. A zsúfoláisig megtelt székesegyházban Mayer Mihály megyéspüspök celebrált ünnepi szentmisét; a múlt évben történt beiktatását követően ez volt az új pécsi főpap első húsvéti nagymiséje. A belvárosi plébániatemplomban húsvéti virrasztást tartottak a szombatról vasárnapra virradó éjszakán: a tűzszentelést, a gyertyaáldást és a vigiliai szentmisét követően - negyven év óta először - feltámadási körmenettel emlékeztek Jézus húsvét hajnalán történt feltámadására.
A Szent István alapította pécsi egyházmegyében mintegy kétszáz templom szervezett a hivők számára feltámadási körmenetet nagyszombat estéjén, majd tartott ünnepi szentmisét húsvét vasárnapján. Az országrész többnemzetiségű voltának megfelelően magyarul, németül és horvátul csendültek fel az egyházi hirdető énekek.
Hagyományos tisztelettel ülték meg a húsvét ünnepét a baranyai-tolnai falvakban, ahol régi szokások keltek életre ez alkalommal. A magyarok és a horvátok az ünnepi istentisztelethez kapcsolódóan ételszentelést tartottak. A pap jelképesen megáldotta a kosarakban elhelyezett, hófehér vagy hímzett vászonkendőbe takart főtt sonkát, főtt tojást, kenyeret és kalácsot, vasárnap reggel azt fogyasztották a családok. A német nemzetiségű falvak lakói hajnalban kimentek a temetőbe szeretteik sírjához, ahol imával és elmélkedéssel várakoztak a nap felkeltéig. Ez a kegyeletes aktus annak a bibliai eseménynek az emlékezetét őrzi, hogy húsvét hajnalán az apostolok és a jeruzsálemi asszonyok felkeresték a városon kívül levő sziklasírt, Jézust Krisztus eltemettetésének helyét. (MTI)
1990. április 15., vasárnap 14:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|