|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - negyedik nap (15. rész)
|
Horváth Miklós (Vas m., 4. vk.) bizalmát fejezte ki a sajtó -------------- iránt; szerinte a tömegkommunikáció az Országgyűlés állásfoglalásának eleget tenne. Korántsem tartotta viszont etikusnak, hogy akadnak olyan felszólalók, akik bizonyos pártpolitikai célokból, az ügyrendi szabályokat megkerülve tárták a nyilvánosság elé a jelentés leglényegesebb részeit. Javasolta, hogy az Országgyűlés fogadja el a jelentést, s az ne képezze egyes pártok privilégiumát, ne szolgáljon választási harcokat.
Hámori Csaba (országos lista) annak a véleményének adott hangot, ------------ hogy Tamás Gáspár Miklós saját pártja érdekében választási beszédének alapelemeit mondta el. Mint mondotta, képviselőtársa farizeusként viselkedett, mert olyan jelentések kézbesítettjeiről szólt, mondta el neveiket ország-világ előtt, amelyek tartalmát az Országgyűlés, s a közvélemény sem ismerheti. Arról sem szólt, hogy a jelentések nagy része a bizottság megítélése szerint értéktelen adatokat tartalmazott. Javasolta, hogy a titkosszolgálati jelentésekben foglaltakkal ismerkedhessen meg az Országgyűlés. Ez tisztázhatja, hogy végül is választási propaganda volt-e képviselőtársa hozzászólása, vagy sem.
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) Bánffy György véleményét erősítve, ------------ az MDF parlamenti csoportjának nevében követelte: az Országgyűlés hallgassa meg a jelentést, szó szerinti felolvasásban. Az említett állami- és pártvezetők hibájaként rótta fel, hogy a lehallgatási botrány kirobbanása után is arról nyilatkoztak: nem tudnak arról, hogy a BM ilyen tevékenységet folytat. Hámori Csaba és Horváth Miklós felszólalására reagálva leszögezte: tények hangzottak el a parlamenti vizsgálóbizottság munkájával kapcsolatban, s ezeket ismertetni kellett, függetlenül attól, hogy választások előtt, vagy után vagyunk. Az ismertté vált gyakorlat egyébiránt árnyékot vet az elmúlt év végén tartott háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokra is: feltételezhető, hogy az uralkodó párt képviselői minden alkalommal úgy ültek tárgyalóasztalhoz, hogy ismerték az ellenzék tervezett lépéseit. Ennek fényében joggal állítható, hogy másként is alakulhattak volna a tárgyalóasztalnál született megállapodások. (folyt. köv.)
1990. március 2., péntek 16:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|