 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
|
|
|
|
 |
Horn Gyula interjú (5. rész)
|
- Reagált-e hivatalosan a Szovjetunió arra, hogy a temetés
előtti estén a FIDESZ aktivistái tüntetést rendeztek a Szovjetunió
budapesti nagykövetsége előtt, sőt a temetés egyes szónokai a
Magyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali kivonását
követelték?
- Hivatalos reagálás nem történt, csak a szovjet sajtóban
megjelent írásokat ismerem, mint azt már említettem is, a tüntetés
azonban nem használt a két ország kapcsolatának. Véleményem szerint
ezek a megnyilvánulások nem éppen felelősségteljes gondolkodásról
árulkodnak. Ugyanis nekünk alapvető szükségünk van arra, hogy ne
csak jóban legyünk a mai szovjet vezetéssel, hanem folyamatosan
erősítsük a kapcsolatokat, a bizalmat. Az ilyen szélsőséges
megnyilatkozások ennek a jó szándéknak a gyengítését jelentik. A
magyar kormánynak nincs szándékában, és nem is akar olyan helyzetbe
kerülni, hogy ilyesfajta tüntetéseket adminisztratív eszközökkel
tiltson be. Rendkívül fontos lenne az, hogy a közvélemény
határolódjék el az ilyen jelenségektől. Annál is inkább, mert
meggyőződésem, hogy akár a tüntetés, akár a Hősök terén elhangzott
már említett egyik beszéd csak egy nagyon kis csoportnak a
véleményét fejezi ki. Hozzáteszem, hogy abban nemcsak szovjetellenes
kitételek voltak, hanem nagyon éles, mondhatni útszéli hangnemben
fogalmazott, gyűlölettől átitatott kommunistaellenes kijelentések
is, amelyek végül is hasonló érzést válthatnak ki mások részéről.
Tehát ez éppen nem a nemzeti megbékélést és a közös cselekvés ügyét
szolgálja.
- A temetésen nem képviseltette magát a Kínai Népköztársaság.
Nagyon sok megfigyelő párhuzamot vont az 1956-os magyarországi és a
néhány héttel ezelőtti véres pekingi események között. Nagyon
jelentős-e az a veszteség, amely a pekingi események kapcsán minket
ért? Egy reformirányba haladó Kína tűnik úgy, hogy elvált tőlünk,
vagy elváltak útjaink?
- Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy semmiképpen sem használnak
azok az események a reformfolyamatoknak. Bízom abban, hogy Kínában
is előbb-utóbb ez a folyamat kerül ismét előtérbe. Mindeddig
kapcsolatunkban nem éreztük a hatását az ottani eseményeknek, és mi
szeretnénk előrelépni a viszony fejlesztésében. (folyt. köv.)
1989. június 19., hétfő 19:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|