![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
Az MDF nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselőinek tanácskozása
"Olyan politikai és társdalmi helyzetet, légkört kell
teremteni, amelyben bárki, félelem nélkül nemzeti vagy etnikai
kisebbséginek, illetve ezekhez tartozónak vallhassa magát.
- Konkrét segítséggel, felvilágosítással és más módon az adott
településen közre kell működni abban, hogy a nemzeti és etnikai
kisebbségek a helyhatósági választáson élhessenek az önkormányzati
képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény kínálta
lehetőségekkel.
A tanácskozás résztvevői megengedhetetlennek tartják azt, hogy a
kisebbségeket bármely párt pártpolitikai célokra használja fel.
Megállapítják azt is, hogy az 1990. szeptember 30-án esedékes
helyhatósági választást a kisebbségi problémák megoldásának csak
egyik, bár jelentős állomásának tekintik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Interjú Kállay Kristóffal
"- Kállay Kristóf vagyok, idén április 8-ikától a magyar
parlament egyik tagjaként tevékenykedem, független képviselőként
jutottam be Szabolcs megyéből, azon belül is Nagykálló körzetéből.
- Ez a Nagykálló nagyon ismerős, egy jól ismert Kállay képviselő
jött onnét: Kállay Miklós, az egykori miniszterelnök. Milyen
rokonságban van - volt - vele?
- Nagyapán volt.
- Képviselő úr, milyen volt a megválasztása ezzel a névvel -
segített a név, vagy pedig ártott?
- Valószínűleg segített, bár kétségtelenül megpróbálták
kihasználni azt is, hogy ezzel ártsanak, de ez nem sikerült. Tehát
ahol ismerték a család nevét, ott kifejezetten jól csengett ez a
név.
- Milyen nagy a kerület?
- 60 ezer fő, ezen belül körülbelül 40 ezer fő, aki
választóképes.
- Hogyan oszlanak meg a helységekben?
- Nagykálló mint város, 16 község van és 20-30 tanya.
- Hogyhogy képviselő úr függetlennek lépett föl? Nem talált
pártot, amelyik az ön ízlése szerinti volt?
- Pártot többet is találtam ugyanis most vagyok független
képviselő, de a rajtnál három párt támogatott, mégpedig a Fidesz, a
szabaddemokraták és a kereszténydemokraták - csak abban maradtunk,
hogy nem csatlakozom egyikhez sem, hanem függetlenül tevékenykedek."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Interjú Kimmel Emillel
|
![](../img/spacer.gif)
----------------------
London, 1990. május 26. (BBC, Panoráma) - Végjáték a Fehér Házban - címmel a jövő hét elején kerül a magyarországi könyvesboltokba Kimmel Emilnek, az MSZMP szóvivő-helyettesének visszaemlékezése a pártállam lebontásának, az MSZMP uralma utolsó napjainak történetére. Ez alkalomból készített interjút vele munkatársunk, Szakonyi Péter. Elsősorban az érdekelte: milyen megfontolásokat mérlegelt Kimmel Emil, milyen érvek szóltak amellett, hogy megírja és kiadja a könyvet, és milyen érvek szóltak ellene?
- A leglényegesebb érvek, amelyek a könyv megírása mellett hatottak - ezt én belefogalmaztam a könyvbe, ott is olvasható lesz majd - az, hogy a történések lényegét még most melegében mondjuk el: az eseményekhez közel, amikor az emlékezést nem szépíti meg a múlt, nem torzítja el a harag, a gyűlölet. Én azt hiszem, hogy ez volt a legdöntőbb szempont ennek a közreadásánál.
Ezenkívül természetesen motivált engem az, hogy ami belülről tetszett, amit én mindig el akartam mondani, de az volt a dolgom: szóvivő - én helyettes szóvivő vagyok. El kell mondani - s nem mondhattam el... Egyszer el kell mondani az embernek, és mielőtt megfeküdné az ember gyomrát - elmondtam...
- A könyve címlapján egy nagy sakktábla van a Fehér Ház tetején, amelyben az akkori vezető garnitúra vélhető felfedezni - gondolom, hogy ez a könyv az ő köreikben is nagy feltűnést aratott. Megmutatta-e a könyv kéziratát valamelyik egykori pártvezetőnek - hiszen rólik is van szó? (folyt.)
1990. május 26., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Interjú Kimmel Emillel - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
- Nem mutattam meg - bár mind Grósz Károlynak, mind Nyers Rezsőnek megemlítettem még a múlt év végén, hogy én könyvet fogok írni az elmúlt év történéseiről.
Teljes mértékben én kívánom vállalni a felelősséget ezért a könyvért. Ami viszont a könyvben van, ami le van írva a könyvben, azért a felelősséget nekik kell vállalni, és a helyzet tulajdonképpen az, hogy ezek közül az emberek közül senki nem marad, nem maradhat állva és talpon a magyar politikai közéletben. Legalábbis rövid távon belül biztos, hogy mindenki el fog tűnni.
- A könyvből egyes részletek napvilágot láttak a Népszabadságban és a Magyarországban is. Ezekből úgy derül ki - legalábbis számomra az derült ki - hogy Ön tudatosan készült: már akkor tervezett egy ilyen könyvet, hiszen nagyon pontos feljegyzéseket, magnófelvételeket tartalmaz ez a könyv. Így volt-e?
- Igen. Így volt -, örülök, hogy ez kiderült már a szemelvényezésekből is: tudatosan készültem arra tulajdonképpen tavaly 89 februárjától, amikor kiderült, hogy a párt, - az MSZMP - a korábban felvállalt nyilvánosságot nem tudja, nem akarja, nem hajlandó vállalni -, hiszen a belső harcokat jobbnak vélték a kulisszák mögött lefolytatni.
Nos, én a kulisszák mögé óhajtottam bevinni az olvasót. Igyekeztem csak azokat belerakni a könyvbe, amelyekről biztosan tudom, hogy igazak: nem bemondásos alapon, nem pletykákra hagyatkoznak, hanem ennek a dokumentumai a korábbi Központi Bizottság irattárában bármikor fellelhetők. (folyt.)
1990. május 26., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Interjú Kimmel Emillel - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Amit nagyon sajnálok, talán a legjobban: amikor én munkatárs lettem a pártközpontban, én kaptam egy szobát, és tüntetően kezdtem nézegetni a páncélszekrényt. Teli volt irattal. S ahogy egyre lejjebb másztam az iratkupacokban, egyre értékesebb dokumentumokat találtam. Nem levéltári igényességű dokumentumok, hanem munkatársak személyes feljegyzései, levelezések egymás között, feljegyzés Szirmai elvtársnak, vagy feljegyzés Aczél elvtársnak - iktatás, minden nélkül. Ott, dossziéban ezek hevertek.
Bevallom becsülettel: engem megkísértett ennek az értéke, szerettem volna kimenteni, össze is gyüjtöttem -, de olyan gyorsan lettem szóvivő, olyan gyorsan kellett költöznöm másik szobába, és oly sok munkám volt, hogy egyszerűen képtelen voltam ezt magammal vinni, és mire kerestem volna már, ezek nem voltak. Az új lakója a szobának azt mondta, hogy dobozokba rakatta őket, és a zúzdába küldték.
Én tudatosan készültem erre: jegyzeteltem, gyüjtögettem. Mindig úgy álltam föl az újságírók elé, hogy el akarom mondani az igazságot, a történések rövid lényegét - jegyzetek mindig a birtokomban voltak, kollégáim és én ezeket elkészítettük. Hogy nem mondhattam el - az a politikai helyzet függvényében történt így. +++
1990. május 26., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|