|
|
 |
|
 |
Paraszti érdekvédelem
|
(Zoltán Károly)
München, 1989. február 26. (SZER, Földközelben) - Mint ismeretes: a
kormány februárban döntött, hogy az árhivatal és a MÉM
negyedévenként áttekinti az élelmiszer- és a termelői árak, illetve
költségek alakulását. Ha a kettő között jelentős az eltérés, akkor
ezt jelezni kell a kormánynak, megfelelő intézkedések érdekében.
Erre a döntésre azért volt szükség, mert az agrárolló két szára: a
termelési költségek és a felvásárlás, illetve a piaci árak közötti
különbség egyre nagyobb, mind több termelőüzem kerül a
veszteségesek táborába. Ezzel természetesen semmi újat nem mondtam,
az újságok, szakemberek, meg a Termelőszövetkezetek Országos
Tanácsa, a SZOT is átvette a szlogent. A mezőgazdaság
költségfeltételei mégsem javultak, sőt egyre rosszabbodtak.
Alakultak ugyan közben agrárpártok, az Országgyűlésben is létrejött
az agrárérdekeltségi képviselet frakciója. A főbűnös - a SZOT,
illetve főtitkára is alig néhány hete fejtette ki - hogy a
jelenlegi ár-, adó- és támogatás-rendszer viszi el a gazdálkodás
jövedelmezőségét, mert nem veszi figyelembe a mezőgazdasági
termelés sajátosságait.
Ezek a súlyos, alapvető gondok kényszerítették a TOT vezetőit
konferenciájuk megtartására. A felmerült problémák sokasága, a
megoldásukra irányuló viszonylagos értékű javaslatok azonban
bizonyítják, hogy a TOT nem tudja ellátni érdekvédelmi feladatát.
Képtelen szabadulni transzmissziós szerepétől, még csak az eddig
elhangzott életképes ellenzéki javaslatokat sem tudja eltenni,
feldolgozni és hatásosan képviselni. A TOT hitele, s ezzel együtt
ideje is lejárt. Szabó Istvánnak ellentmondó szerepe, a kormány
agrárpolitikájával szemben mutatott tehetetlensége, sőt megalkuvása
nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek
tekintélyes része; válságba került, és hogy zsákutca felé tart a
mezőgazdaság általában is.
Nem véletlen, hogy az olyan közvetlen pártérdekeltségtől független
szakintézmény, mint az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatója,
két hónappal ezelőtt hirdette az immár egy éve kidolgozott
javaslataik elfogadását.
Ezek 8. pontja szerint "meg kell újítani a termelőszövetkezeti
érdekképviseleti rendszert. Szövetkezeti érdekeket képviseljenek, s
ne transzmissziós feladatokat oldjanak meg. Alulról felfelé
szerveződjenek. Megfontolandó a mezőgazdasági és élelmiszeripari
kamarai érdekképviselet létrehozása is" - eddig az idézet.
Igen ám, csakhogy a mezőgazdasági szövetkezetek, mint nagyüzemi
gazdaságok, az egész magyar mezőgazdaságnak csupán egyik szektora,
amelyen belül megoldatlan a több mint 600 ezres tagság és az
ugyancsak többszázezer nyugdíjas réteg tényleges tulajdonosi
érdekeinek védelme. Ezen kívül külön érdekképviseleti igénnyel
jelentkeztek a kisgazdák, a saját földjükön még ma is önállóan
termelők - és az ezt a réteget kiegészítő háztáji, ház körüli
gazdálkodók közel egymilliós tábora.
Ha figyelmen kívül hagyjuk az állami gazdaságokat, a
mezőgazdaságban kialakult ágazat- és üzemforma szerinti tagozódás
ennek megfelelő differenciált érdekképviseleti hálózatot igényel.
Nem sok érdekképviseleti szervezetet, hanem elsősorban a paraszti
érdekek képviseltének belső strukturáltságát. Tulajdonképpen
meglepő, hogy a nagy hagyományú Magyar Parasztszövetség eddig még
nem hallatta hangját. A kistermelők más címen szervezkedő
érdekképviselete sem jelentkezik a közéletben tagjaik súlyos
gazdasági helyzetének megfelelő határozottsággal.
A Veres Péter Társaság két hete tartott közgyűlésén szóba került a
mezőgazdasági termelők és üzemek érdekképviseletének kérdése. Az
elhangzott számos, kétségtelenül a paraszti érdekek irányába mutató
javaslat közül az egyik legfigyelemreméltóbb az a megállapítás
volt, amely így hangzott: a társaság egyedül nem vállalhatja fel az
agrártársadalom érdekeinek képviseletét. Szükség van minden haladó
agrárérdeket képviselő erő összefogására. A kibontakozó
Kisgazdapárt is felvette programjába a mezőgazdaságban dolgozó
kistermelők érdekeinek védelmét - hagyományainak megfelelően.
Ennyi ígéret és kezdeményezés után azonban méltán merül fel a
kérdés: nem vész el a sok bába között a gyerek? Vagyis: az
érdekeinek valóban hatásos védelmére szoruló mezőgazdasági termelő
- legyen az kisüzemi, vagy nagyüzemi dolgozó, vagy akár maga az
üzem - illetve az egész magyar mezőgazdaság. Sürgető feladatként
jelentkezik tehát az első őszinte és becsületes kísérletek után a
meglevő kezdeményezések összefogása.
Olyan érdekképviseleti központ, legfelsőbb országos testület
létrehozása várat magára, amely szövetségbe vonja a meglevő
mezőgazdasági, illetve termelői érdekképviseleti kezdeményezéseket,
és a kialakult pártpolitikai keretektől, kormánytól és párttól
független fórumot teremt az időszerű agrárérdekek képviseletére és
az agrárpolitikai reformtervek egyeztetésére. +++
1989. február 26., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|