|
|
|
|
Interjúk a kormányátalakításról
|
-------------------------------
London, 1990. december 14. (BBC, Panoráma) - Először Horváth Balázs belügyminiszter szólal meg, akit a miniszterelnök javaslatára tárca nélküli miniszternek neveznek ki. Mennyiben tekinthető a most létrejött kormány újnak?
- Én azt hiszem, hogy ez nem új kormány, de hogy változott, az nem vitás egy pillanatig sem. Rendkívüli jelentősége van a pénzügyminisztérium élén történt változásnak. A gazdaságpolitikának a karakterét az új miniszter meg fogja adni, ismerve az ő egyéniségét, határozott voltát. Ez már önmagában nagy jelentőségű döntés. Az egyik feladatom az, hogy biztosítsam az egészséges információ-áramlást, összefogjam a parlamenti frakciót, a kormányt és a Magyar Demokrata Fórumot. Feladatom az, hogy a házbizottsági üléseken a kormány álláspontját képviseljem a miniszterelnök úr helyett. Másik terület, amire felügyelni fogok, a határainkon kívül élő magyarság gondja-baja. Az ő érdeküket szolgáló intézmények felügyelete hozzám tartozik és ez a kötelességem is lesz.
- A mai kormányátalakítás bizonyos mértékig meglepetésként hangzott, hiszen holnap kezdődik az MDF negyedik országos gyűlése. Sokan úgy gondolták, hogy a miniszterelnök megvárja az átalakítással ezt is és a Kisgazdapárt nagyválasztmányának ülését is. Miért döntött úgy a miniszterelnök, hogy nem várja meg, hanem megelőzi ezeket?
- Úgy gondolom, hogy nem szaladt előre a döntésével, hiszen már tárgyalás folyt a koalíciós pártok vezetőivel, a frakcióvezetőkkel és így alakította ki végleges álláspontját, magától értetődően megkérdezve a jelölteket, engem is. (folyt.)
1990. december 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjúk - 1.(folyt)
|
Három héttel ezelőtt beszélgettünk először erről a miniszterelnök úrral. Érdekes, amit ketten tudunk, az nem szivárog ki, mikor van egy harmadik is, akkor már kiszivárog. Célzok itt a tegnapi újságokban megjelent hírekre.
1990. december 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjúk - 2. folyt.
|
- Az első dolog, hogy én ennek a népnek, ennek a társadalomnak mint gazdaságpolitikus, nem mint politikus, szeretném visszaadni a hitét és az önbizalmát, mert ezt vesztette el és ezért pesszimista. Nem bízik önmagában, pedig óriási lehetőségei vannak. Ez az egyik. A másik az, hogy az apparátust, amit természetesen meg fogok jól válogatni, nem pesszimistákból fogom összeválogatni és olyan tervet fogok nekik adni, amiért majd érdemes lesz dolgozni.
- Régóta beszélik, hogy egy gazdasági csúcsminisztérium jön létre, most az ön vezetésével ez valósággá változott. Nem fél-e attól, hogy túl nagy hatalom összpontosul ennek a minisztériumnak a kezében és ily módon a hibázás lehetősége is nagyobb lesz?
- Nem, ettől nem félek. A hibázás lehetősége így is, úgy is nagy. De én úgy gondolom, hogy rendkívül jó és ésszerű munka és felelősségmegosztást kell és lehet alkalmazni. Egyrészt a Nemzeti Bank elnökével, Surányi úrral, aki régi barátom, másrészt Botos Katalin asszonnyal, aki a bankfelügyeleti teendőket létja el. Szeretném megemlíteni, hogy Kádár Béla úrral, szintén régi nagyon jó kapcsolat van közöttünk, természetesen meg fogom osztani az összes gondot és felelősséget is.
- Hogyan foglal állást a legutóbbi költségvetési vitában, hiszen az elmúlt héten a parlament vitáinak középpontjában ez állt. Lehetséges-e az, hogy ez a költségvetés most már az ön vezetése alatt megváltozik, valamilyen módon elviselhetőbb lesz a lakosság nagy részének számára?
- Amennyire a vitákat követtem, van egy csomó javaslat az ellenzék részéről, mások részéről is, hogy hogyan lehet a deficitet csökkenteni, ezt meg kell vizsgálni. De a lakosságot nem akarom tévedésbe ejteni, hogy most itt csoda történik és akkor 91-re minden rendben lesz, mert annyi kiszámíthatatlan, tőlünk majdnem független tényező van. (folyt.)
1990. december 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjúk - 3. folyt.
|
Például az egész, dollárra történő áttérés Kelet-Európával. Felelőtlenség lenne azt mondani, hogy én most beültem, és akkor minden rendben van. Ez nem így lesz. Kemény év lesz, de meg fogjuk csinálni.
- Végezetül engedje meg, hogy megkérdezzem, mennyi időt gondolkodott azon, hogy elvállalja-e ezt a pozíciót?
- Tulajdonképpen egy éjszakát.
- Álmatlanul?
- Eléggé.
1990. december 14., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|