Rendszerváltás és az MTI

	Antall József beszéde Párizsban (4.rész)
Elnök Úr Európa és Észak-Amerika - nyugodtan mondhatjuk atlanti közösségünk - hosszú ideig pusztító háborúkban irtotta egymást, egyik-másik ország egy időre erkölcsi rendünket megszégyenítő ordas eszmék hordozójává vált évszázadunkban. Nemzetek vesztették el függetlenségüket, mások reménytelenül várták, hogy önrendelkezési joguk egyszer érvényesülni fog. Most újra a szabadság jelszavától hangos a világ, és ezt az igényt mindenki megelégedésére kell kielégíteni. Most a békében és biztonságban együttélő európai országok a stabilitás és prosperitás kontinensét teremtik meg. Európa történelmében sohasem volt még ilyen ígéretes pillanat, mint ez a mostani, amikor földrészünk valamennyi országa, valamint Észak-Amerika két nagy állama egyszerre deklarálja, hogy csak és kizárólag a több évezredes európai civilizáció politikai jogi és gazdasági eszközeivel, fegyverek használata nélkül kívánja megoldani valamennyi problémáját. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ez az ígéret valósággá váljék. Bízunk benne, hogy amikor felszámoltuk a konfrontációt és már nem tekintjük egymást szemben álló feleknek, amikor alacsonyabb fegyverzeti szinten állapítjuk meg az egyensúlyt, akkor nem lesz ország, ahol sértett katonák politikai kalandokba bocsájtkoznak és hatalompolitikai ambíciókkal kísérlik meg útját állni a demokrácia kiteljesedésének. Ilyen kísérletek még a legsúlyosabb gazdasági és társadalmi feszültségekre sem jelentenek megoldást. A XXXI. század előestéjén Európának és Észak-Amerikának együtt kell önmagára találnia, hiszen olyan új hatalompolitikai, energetikai, szociális és tőlünk idegen világszemléleti kihívásoknak nézhet elébe - sok esetben a nemzetközi terrorizmus árnyékában -, amelyek indokolttá teszik a történelmi egység, a szellemi és erkölcsi szolidaritás helyreállítását. Ez a történelmi felelősség nehezedik most a párizsi csúcsértekezlet résztvevőinek vállára. Ne rokkanjunk meg e súly alatt, hanem egyenes tartásal és emelt fővel nézzünk a világ - és remélhetőleg - utódaink szemébe. Köszönöm, hogy meghallgattak. +++ 1990. november 20., kedd 15:34
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »