|
|
|
|
- Reformok a reformátusoknál - 1. folyt.
|
Szerintem egy bibliai modell lenne a mi egyházunk számára is kritikusan kisérni azt, ami történik, és azt szembesíteni azzal, ami számunkra mértékadó, ez pedig a Bibliának a tanítása lenne. Azt gondolom, hogy erre nem vagyunk képesek jelenleg, mert nagyon súlyos hitelességi válságban vagyunk. Ez nemcsak személyi kérdés, nemcsak a püspökökre, az egyházi vezetőkre vonatkozik, hanem egyszerűen az a hitelességi válságnak a gyökere, hogy nem igazán tudjuk, mi lenne a mi feladatunk, mi lenne a mondanivalónk, mit kellene képviselnünk ebben a helyzetben.
Vannak, akik új pozíciókat szeretnének az egyháznak - ahogyan ezt a katolikus egyház is csinálja -, ez egy nagy kísértés. Ugyan mi ezt még olyan erősen nem tudjuk képviselni, de nagyon irigyeljük a katolikusokat ezért sokan. Aztán vannak, akik azt mondják, hogy végre teljesen vissza kellene vonulni és a lelkekre koncentrálni, az evangélizáciára, a hit hirdetésre, Jézus Krisztusnak nyerni embereket - számomra ez lenne az igazi evangélium, az alkotmányosságból kiindulva, a társadalmi környezetből, a kereszténységnek a világhelyzetéből kiindulva szembesítenénk a saját helyzetünket, az országunk helyzetét, az embereknek a helyzetét és a perspektíváit azzal, amit a Bibliában Isten mond arról, hogy mi is az embernek a küldetése és mi az emberi közösségnek a feladata, mik a lehetőségei és mi a nyomorúság ezen a világon.
- Ez mit jelentene az egyház mindennapi életében?
- Azt gondolom, hogy a gyülekezetünknek olyan hellyé kellene válni, amelyek nem egyszerűen csak menekülésre alkalmas zugok, ahol megtörlik az embereknek az orrát, akik sebeket kaptak a nagy társadalmi küzdelemben, hanem valamifajta kísérletező műhellyé, hogy úgymondjam laboratóriummá, ahol a jövőnek az erkölcsi és egyáltalán a magatartási mintái kikristályosodhatnak, ahol egy problémával egyszerűen egy közösségen belül sokkal tiszteségesebben és emberségesebben lehet szembesülni. (folyt.)
1990. augusztus 23., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|