Rendszerváltás és az MTI

	A történelem nem lehet a hatalom önigazolása 2. rész
Összegezve tehát a történettudománynak számolnia kell a vidék, a régió, illetve a magyar kisebbség történészeinek munkájával. Ami pedig a kérdés második részét illeti, úgy vélem, a lehetőség most jött el, hiszen még két éve sem gondolhattuk, hogy 25-30 erdélyi magyar történészt fogadjunk. - Akár a közelmúltból is számos példát sorolhatnánk arra, hogy a politikai hatalom a maga igazolását kereste a történelemben. Hogy mítoszokat gyártottak, eseményeket és személyeket rekesztettek ki, illetve emeltek föl túlzóan. Ugyanakkor idetartozónak érzem, hogy ez a sajátos múltértelmezés azzal párosult, hogy az állampolgárok hiányos történelmi- és nemzettudattal léptek az életbe. Ön hogyan látja, lehet e a történészeknek szerepe ma abban, hogy a hatalom ne csupán az önigazolást keresse-lássa a nemzet múltjában? Alcím: Közelebb állunk az európai értékrendhez - Én mindenek előtt abban látom a mai, nagy lehetőséget, hogy nincs egyetlen uralkodó felfogás, amely kötelezően meghatározná, hogy mit kell gondolni, vélni a történelemről. Többféle elgondolás lehetséges, győzzenek a dokumentumokra alapozott érvek. Továbbá abban látom a lehetőséget, hogy most újat kezdünk, s remélem, szakítani tudunk a két világháború közti korszak elfogult nacionalizmusával, a mérgező jobboldali nézetekkel és szakítani tudunk az erőltetett, egyoldalú marxista-leninista történelemfelfogással. S ez azt jelenti - én remélem - hogy a mai politikai vezetőréteg megpróbál valaminő józan, tárgyilagos utat járni. Reményemet a tények is táplálják: a kormányban, a kormánypártokban szaktörténészek töltenek be miniszteri posztokat. A parlament elnöke is történész. De az ellenzék vezetői között is nagy számban vannak filozófusok, történészek. Mindezek alapján reménykedem, hogy a politikusokban több belátás lesz aziránt, hogy a történelmet nem lehet példatárként használni, nem lehet kirángatni belőle ezt-azt, mint a múzeumi tárlókból. A tanulságokat a történelem folyamatából kell levonni. Mert igenis van olyan tanulság, hogy - például - Magyarországnak nem egy irányban elkötelezett kül- és gazdaságpolitikát kell folytatni. Nekünk sokoldalú tájékozottságra van szükségünk. Ezért bízom abban is, hgoy a vezető politikusok nem csatlakoznak a különálló magyar út szemléletéhez. Szembeszállnak azzal a véleménnyel, hogy egyenlő távolságra vagyunk mind a nyugati liberalizmustól, mind a szovjet kommunizmustól. Nem vagyunk egyenlő távolságra (folyt.) 1990. augusztus 23., csütörtök 11:43
Vissza » Folytatásokkal »