|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - negyedik nap (15. rész)
|
Horváth Miklós (Vas m., 4. vk.) bizalmát fejezte ki a sajtó
--------------
iránt; szerinte a tömegkommunikáció az Országgyűlés
állásfoglalásának eleget tenne. Korántsem tartotta viszont
etikusnak, hogy akadnak olyan felszólalók, akik bizonyos
pártpolitikai célokból, az ügyrendi szabályokat megkerülve tárták a
nyilvánosság elé a jelentés leglényegesebb részeit. Javasolta, hogy
az Országgyűlés fogadja el a jelentést, s az ne képezze egyes pártok
privilégiumát, ne szolgáljon választási harcokat.
Hámori Csaba (országos lista) annak a véleményének adott hangot,
------------
hogy Tamás Gáspár Miklós saját pártja érdekében választási
beszédének alapelemeit mondta el. Mint mondotta, képviselőtársa
farizeusként viselkedett, mert olyan jelentések kézbesítettjeiről
szólt, mondta el neveiket ország-világ előtt, amelyek tartalmát az
Országgyűlés, s a közvélemény sem ismerheti. Arról sem szólt, hogy a
jelentések nagy része a bizottság megítélése szerint értéktelen
adatokat tartalmazott. Javasolta, hogy a titkosszolgálati
jelentésekben foglaltakkal ismerkedhessen meg az Országgyűlés. Ez
tisztázhatja, hogy végül is választási propaganda volt-e
képviselőtársa hozzászólása, vagy sem.
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) Bánffy György véleményét erősítve,
------------
az MDF parlamenti csoportjának nevében követelte: az Országgyűlés
hallgassa meg a jelentést, szó szerinti felolvasásban. Az említett
állami- és pártvezetők hibájaként rótta fel, hogy a lehallgatási
botrány kirobbanása után is arról nyilatkoztak: nem tudnak arról,
hogy a BM ilyen tevékenységet folytat. Hámori Csaba és Horváth
Miklós felszólalására reagálva leszögezte: tények hangzottak el a
parlamenti vizsgálóbizottság munkájával kapcsolatban, s ezeket
ismertetni kellett, függetlenül attól, hogy választások előtt, vagy
után vagyunk. Az ismertté vált gyakorlat egyébiránt árnyékot vet az
elmúlt év végén tartott háromoldalú politikai egyeztető
tárgyalásokra is: feltételezhető, hogy az uralkodó párt képviselői
minden alkalommal úgy ültek tárgyalóasztalhoz, hogy ismerték az
ellenzék tervezett lépéseit. Ennek fényében joggal állítható, hogy
másként is alakulhattak volna a tárgyalóasztalnál született
megállapodások. (folyt. köv.)
1990. március 2., péntek 16:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|