|
|
|
|
A Hazafias Népfront szerepe
|
--------------------------- München, 1989. október 16. (SZER, Világhíradó) - Mindazok, akik a pártállamként megnevezhető képződményt közelebbről ismerik, pontosan tudják, hogy egy ilyen struktúrában, legalábbis annak klasszikus változatában mi a Hazafias Népfrontnak, és a hozzá hasonló szervezeteknek - például Romániában a szocialista demokrácia és egységfrontjának - a szerepe, önállósága, valós kompetenciája, mennyiben képesek-e szervezetek a társadalomban létrejövő eszmei, ideológiai, politikai mozgások hordozójává lenni? Erről annyit: még az elnök főtitkár, Huszár István is csak annyit tudott a mozgalom érdeméül felhozni hétvégi kongresszusi beszédében, hogy idézem: "odaálltunk a rejtett erőkhöz, hogy azok ne legyenek elhallgatottak." Udvarisan és tapintatosan elfogadva, hogy ez volt a Hazafias Népfront legnagyobb politikai teljesítménye, a kérdés akkor sem kerülhető meg. No és most, amikor a rejtett erőket már nem hallgattatja el az állampárt, most akkor miben volna megragadható a Hazafias Népfront létjogosultsága? Mi indokolhatná létének további fenntartását és főként milyen pénzalapokból? Hiszen csak ez a legutóbbi kongresszusuk is 8 millió forintot emésztett föl. Ki volna a megmondhatója, olcsó, vagy drága árat fizetett-e a magyar társadalom azért, hogy újjá szervezhesse magát egy olyan front, amely a politikai palettán sehova nem tartozó tömegek frontjaként kívánja artikulálni magát. Csak hát a semleges politikai hovatartozást választók még akkor sem volnának homogén bázisnak tekinthetők, ha egytől-egyig azonos nyomós okokból döntöttek volna úgy, hogy távol tartják magukat a pártpolitizálástól. Másrészt pedig kérdéses, hogy a jó szándékon kívül mi az a horizontális minőség, amely az egyes pártok szimpatizánsaiból mozgalmat lenne képes kovácsolni. (folyt.)
1989. október 16., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A HNF szerepe - 1. folyt.
|
A Hazafias Népfront most megválasztott vezérkarában olyan neveket találunk egymás mellett, mint Berend T. Iván, Cseres Tibor, Fekete Gyula, Hankiss Elemér, Kodály Zoltánné, Kovács András, Kulcsár Kálmán, Makovecz Imre, Németh Miklós, Pozsgay Imre. Mint a névsorból is látható, itt szó sem lehet valamiféle egységes politikai garnitúra képződéséről, inkább valamiféle spirituális jellegű szövetkezéséről jó szándékú értelmiségieknek. Ez azonban egy politikai centrum létrejöttéhez még akkor is kevés, ha a mozgalom egymás mellett nagy számban fölsorakoztatja a békés átmenet eddigi kulcsfiguráit, vagy más-más politikai táborokhoz tartozó még oly kiváló kultúrszemélyiségeket. Adva lévén azok a pénzügyi nehézségek, amelyekkel egy valós társadalmi bázis nélküli mozgalomnak előbb-utóbb szembe kell néznie, mostantól emberfölötti erőfeszítésre lesz szüksége Kulcsár Kálmán csapatának, ha ebből a jelenlegi, cseppfolyós, és nemegyszer tisztázhatatlan képződményből, ami ma a Hazafias Népfront, egy ütőképes, versenyképes, önálló és meggyőző profillal és programmal rendelkező mozgalmat remél kovácsolni. +++
1989. október 16., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|