|
|
 |
|
 |
Válasz a hallgatóknak
|
London, 1989. június 25. (BBC, Panoráma) - Adásunkat hallgatóink
e héten beküldött leveleire és telefonüzeneteire adott válasszal
folytatjuk.
Osztályunk nevében ma Siklós István felel hallgatóink
kérdéseire, megjegyzéseire. Mindenekelőtt egy közvetlen vonalon
érkezett és hangszalagra vett hosszú okfejtésből idézünk, amely
ezzel a kérdéssel kezdődik:
- Kiváncsiak volnának Önök, hogy a hallgatók miként vélekednek a
tüntetést megelező estén történt dolgokról?
Hallgatónk a június 16-iki gyásznapot megelőző estére gondol,
amikor is a budapesti szovjet nagykövetség előtt - tudósítói
jelentések szerint - a Fidesz tüntetést rendezett a szovjet csapatok
azonnali kivonását követelve. Hallgatónk, miután feltette a kérdést,
így folytatja:
- Itt, Budapesten eléggé széltében-hosszában beszélik az
emberek, hogy ez szélsőbalos erőknek volt a provokációja, amit az
ember persze megerősíteni nem tud. De lehet valami a dologban, mert
józan fővel elgondolva kevesen értenek egyet azzal, hogy így és
ilyen formában kellene kifejezésre juttatni.
Én azt gondolom, hogy a mesebeli, hamubasült pogácsa helyébe
valamilyen csomagot tehetnénk a most induló reformpolitikusok
tarisznyájába, mert légyen akár ellenzéki, kormánypárti vagy
harmadik oldali, akkor ez olyan üzenet volna, hogy légy jóban a
szomszédaiddal, s a lehető legjobb viszony kialakítására törekedjél.
Én azt hiszem, hogy sokan gondolkodnak így.
Nem tudom, hogy mi önöknek a véleménye. Feltételezem, hogy a
hallgatóknak is van erről véleménye, és az, hogy ilyen vélemény
terjedt el, valami oka kell, hogy legyen. Én a lehető legnagyobb
nyomatékkal azt üzenném - akár mint a leendő választópolgárok
egyike, akár ilyen minőségben is - a politikusoknak: a lehető
legjobb viszony kialakítására kellene törekedni a szomszédainkkal.
(folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
Hallgatónk ezután rátér a szovjet csapatok kivonására. Ezt
mondja:
- Ezt valami olyan módon kellene intézni, hogy ne tűnhessék más
szemszögből sem olyan lépésnek, ami az ő jogos érdekeiket sérti.
Tehát - szerintem legalábbis - a külpolitikai aspektusait tekintve a
magyar politikusoknak nincs nagyobb vagy fontosabb feladata, mint
meggyőzni a Szovjetuniót, hogy a Szovjetuniónak érdekében áll egy
semleges, baráti, igazán jószomszédi Magyarország, mint egy ilyen
bizonytalan státusú, "formálisan szeretem, informálisan ki tudja
mennyire szeretem" kapcsolat.
Ezért gondolom, hogy nem teljesen véletlen ez a városban kószáló
hír, hogy itt tulajdonképpen provokációról volt szó, ami azt lett
volna hivatott, hogy az egyébként nagyon méltóságteljes és
megrendítő, teljesen csendben és nyugalomban lefolyt másnapi
szertartásnak a tervezett rendjét megzavarja. De hát szerencsére nem
sikerült ezt megzavarnia.
Ezután hallgatónk rátér arra, hogy véleménye szerint miért
voltak viszonylag kevesen a Hősök terén:
- Ebben óriási szerepe volt a teljesen nyilvánvaló félelemnek,
vagy nevezzük inkább óvatosságnak, azon kívül, hogy a magyar rádió
és televízió egyenes adásban közvetítette egész nap.
Hallgatónk még egy másik okot is említ:
- A pekingi események is hatással voltak, annak olyan
egyértelműek voltak az áthallásai. Engem két dolog lepett meg. Az
egyik az, hogy - vagy legalábbis a hallgatói üzenetekben nem volt
hallható - nem tükröződött az a felháborodás, ami elég erősen
érzékelhető volt. Én akkor első felháborodásomban azt mondtam, hogy
ha szavam Pekingig hallatszana, akkor azt kiáltanám, hogy: ti
kommunisták még mindig nem hagytatok fel rossz szokásotokkal, hogy
azonnal a tömegbe lövettek, mihelyt a nép - amelynek nevében
állítólag ti kormányoztok - valódi demokráciáért és
szabadságjogokért emel szót békésen, és hogy pont ti követitek a
régi, úgymond lejárt uralkodó osztályoknak a példáját, pont ti, akik
állítólag a nép nevében kormányoztok
(folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 2. folyt.
|
És hallgatónk második gondolata a pekingi vérengzéssel
kapcsolatban:
- Hol vannak azok a radikálisnak mondott nyugat-európaiak és
világ szerte is a hatvannyolcas radikálisok, akik olyan hangosan
emelték fel szavukat a vietnami háború idején, és kis piros
könyveket lengetve tiltakoztak, s a kulturális forradalom idején
olyan nagy figyelemmel vetették vigyázó szemüket Pekingre, vajon
most hol vannak? Most miért nem vonulnak ki az utcára, és most miért
nem tüntetnek, amikor fegyvertelen diákokat taposnak agyon a
lánctalpak - szinte groteszk kimondani - a Mennyei Béke terén? Hát
ehhez képest igen nagy megkönnyebülés volt ez a méltóságteljes
nyugalom, szervezettség és fegyelem, ami megnyilvánult a Hősök
terén, illetve az egész gyászszertartás-sorozat másik helyszínén is.
Hallgatónk mintegy átgondolva előbbi mondandóját, egy újabb
telefonhívással visszatér a jószomszédi viszony kérdéséhez:
- Van abban valami fátumszerűség, hogy amikor megmozdulni
látszik Kelet-Közép-Európa állóvize, megint egyszer - sajnos nem
először - hirtelen előtérbe kerülnek, felerősödni látszanak az egyes
országok közötti, korántsem újkeletű ellentétek, illetőleg a régi
ellentétek új tartalommal telítődnek.
A jószomszédi kapcsolatok fenntartása érdekében talán nekünk is
a mostaninál jobban kellene tolerálnunk szomszédaink esetleges
másságát, tekintve, hogy mi is elvárjuk az itthoni változásaink
tolerálását az ő részükről. Talán lehetne tompítani a hivatalos
román politika hazai bírálatának élét, már csak azért is, hogy - és
ezt háromszor is aláhuznám, ami most következik - nehogy egyik
napról a másikra egy olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor
esetleg azért szorulunk rá egyik szomszédunk fegyveres ereje által
képviselt támogató jelenlétére, hogy megvédjen egy másik szomszédunk
fegyveres ereje részéről jelentkező potenciális fenyegettségtől.
(folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 3. folyt.
|
Hallgatónk ezzel a tanáccsal zárja gondolatmenetét:
- Így tehát meg kell kísérelnünk a szóértést, és még akkor sem
szabad megemelnünk a hangunkat, ha úgy tűnnék, ha egyik másik
szomszédunk nagyot hall, avagy félrehall, és persze nekünk is meg
kell hallgatni és figyelmesen hallgatni, amit rólunk nekünk
mondanak.
Most pedig visszatérünk - ígéretünhöz híven - ahhoz a Belgiumból
érkezett levélhez, amelyet írója nemcsak a maga, hanem egész
családja és több barátja nevében írt, velük is megbeszélve a levél
tartalmát, a hallgatói kifogásokat ekképpen vezetve be:
- Ami az adásukat illeti, meg vagyok elégedve vele. Nem kívánunk
beleavatkozni munkájukba, tudván azt a közmondást, hogy a suszter
maradjon a kaptafánál. Önök minden bizonnyal jobban tudják, mint mi,
hallgatók, hogy mikor, mit és hogyan kell szerkeszteni és
közvetíteni. Azonban mivel önök lehetőséget adnak a hallgatók
fórumának, mi is szeretnénk egy pár megjegyzést tenni adásaikkal
kapcsolatosan.
Tehát az első kifogás:
- Véleményünk szerint az adás alatt igen sok az ismétlés.
Önöknek nem tűnik fel, hogy egyes dolgokat négyszer is, ötször is,
sőt többször is megismételnek? Rövid az adásidő, sok az anyag,
szerintünk nincs szükség az állandó ismétlésre. Ott vannak például a
hírek. Pár mondatban, aztán részletesen, aztán még több szóban.
Igaza van hallgatónknak
A rövid híreket részletes hírek
követik, és előfordul, hogy a részletes hírek végén a főbb híreket
megismétli a bemondó, mint ahogy a londoni Panoráma végén is
elhangzanak a főbb hírek. A szerkesztők abból a feltevésből indulnak
ki, hogy adásunk talán legfontosabb része a hírszolgálat. De lássuk
a második kifogást: (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz hallgatóknak - 4. folyt.
|
- Szeretnénk, ha a műsorvezető nem pletykálná el előre azt, amit
a bemondónak mondania kell. A bemondó rendszeresen már csak ismétli
azt, amit a műsorvezető előre mondott. Ha a műsorvezető elmeséli,
ismerteti magát a lényeget, már nem érdekel senkit az, amit a
bemondó mond. Szerintünk a műsorvezetőnek az lenne a feladata, hogy
szót adjon a bemondónak, hogy ő mondja, amit mondani kell, s ne
mondják el előtte is, és ne ismételjék meg utána is. A
kerekasztal-beszélgetésnél is azt tapasztaljuk, hogy a kerekasztal
vezetője mindent elmond jó előre, amit a kerekasztal résztvevőinek
kellene elmondaniuk. A műsorvezetőnek szerintünk csak a témát
kellene ismertetnie röviden, és kérdéseket tenni fel, irányítani a
beszélgetést.
A harmadik kifogás:
- A múltban, egészen a közelmúltig a BBC magyar nyelvű adása
tárgyilagosságáról volt híres. Ezért is hallgatta sok magyar,
nemcsak Magyarországon, hanem Romániában is, ahol az elmúlt évi
ott-tartozkodásom alkalmával megtudtam, hogy több mint 2 millió
hallgatója van a BBC magyar adásának, mivel nemcsak a magyarok, de a
magyarul tudó románok is rendszeres hallgatói a BBC magyar nyelvű
adásának. Ez részben a BBC tárgyilagos híreinek és kommentárjainak,
részben pedig annak köszönhető, hogy ameddig a Szabad Európa és az
Amerika Hangja adásait rendszeresen zavarják, addig a BBC magyar
adásait nem.
Ezután hallgatónk a középhullámú közvetítést szorgalmazta a kora
esti adásnál éppúgy, mint a késő estinél. Mint írja: megérdemelné a
több mint 2 millió hallgató.
Ezután hallgatónk - mint említettük - többek nevében ír, rátér
az adások tárgyilagosságára:
- Ami az utóbbi időkben szerintünk kívánnivalót hagy maga után,
ugyanis amióta jelentős változás állt be a magyar politikai életben,
az az érzésünk, hogy kissé eltértek az adások a tárgyilagos
közlésektől - természetesen csak magyar vonatkozásban - akkor,
amikor elkötelezték magukat az úgynevezett magyar ellenzék mellett,
amely megfeledkezik arról a történelmi tényről, hogy Magyarország, a
magyarok elvesztették a háborút. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 5. folyt.
|
Úgy tűnik, hogy nemcsak a mai magyar ellenzék, de a BBC magyar
osztálya is figyelmen kívül hagyja ezt a tényt, különben adásaiban
meg-megemlítené azok okulására, akik ma úgy viselkednek, illetve
politizálnak, mintha nem a Szovjetunió, hanem Magyarország került
volna ki győztesen a háborúból.
Sajnos ez volt a helyzet 1956-ban is, akkor sem és ma sincs egy
reálpolitikusa sem Magyarországnak. Irreális volt akkor is, és
irreális ma is az ellenzék politikája, amit a BBC is támogat a maga
módján, nem gondolva arra a nagy felelősségre, amit a BBC magára
vállal e zűrzavaros magyar események és változások idejében.
E gondolatnál időnk lejártával megszakítjuk hallgatónk levelét
azzal, hogy visszatérünk még rá. A tárgyilagosságot illetően a
magyar adások is azt a BBC-elvet követik, hogy többféle vélemény
lehetséges, és a hatalmon lévő párt véleménye mellett mindig
indokolt, sőt kívánatos megszólaltatni az ellenzéket. Magyarországon
immár hovatovább hivatalosan is létezik a többpártrendszer, egy-egy
esemény kapcsán illő tehát megszólaltatni a pártok képviselőit.
Tehát erre még visszatérünk.
Kérjük hallgatóinkat, írják meg ezzel kapcsolatban is
véleményüket, vagy bármilyen más kérdésről, ami adásainkkal
kapcsolatban foglalkoztatja a hallgatót. +++
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|