|
|
|
|
Az ötnapos moszkvai látogatás idején a két unoka egy francia- orosz tolmács segítségével beszélgetett egymással. ,,Alekszandra - mesélte Volkow - csak néhány héttel korábban
|
határozta el, hogy feladja a névtelenséget, nyilvánosan elismeri a rokonságot, az örökséget. Ma már nem fél semmitől. Elmondta, hogy neki sem hagyott nyugtot egy emlék, az elválás napja. Soha nem értette, hogy anyánk miért velem ment el, őt miért nem vitte magával.,, Pierre Broue fejtette meg azt a titkot, hogy Trockij lánya - Zina - miért hagyta ott egyik gyermekét. ,,Anyám, amikor Sztálin száműzte, folytatta Volkow, csak a legkisebb gyermekét vihette magával. Ez volt Sztálin utasítása.,, Alekszandra atyai nagyanyjánál maradt. Hat hónapot börtönben töltött, majd öt évet belső száműzetésben. Moszkvába 1954-ben, Sztálin halála után térhetett vissza. Mérnök lett belőle, férjhez ment, lánya született. Névtelenségben, rettegve élt. Volkow szintén mérnök, ő Mexikóban nőtt fel, Trockijjal ment oda, miután anyja Párizsban öngyilkos lett. Nem tockista, a világforradalomban nem hisz. Mexikóinak vallja magát. A két unokát, akik kinézésre nagyon hasonlítanak, künböző módokon fosztották meg örökségüktől. Alekszandra elveszítette nagyapját, Volkow elveszítette szülőföldjét. Amikor nemrég visszatért, úgy érezte, mintha egy másik bolygóra került volna. ,,Az igazság az, mondta, hogy idegen volt nekem ez az ország. Nagyon fiatalon hagytam el. Jóformán semmi emlékem sincs róla. Talán csak a tél beköszöntésére, a hidegre emlékszem. De megnyugvással, boldogsággal töltött el az a téli este, amikor 57 év múltán újra láthattam Alekszandrát. Kicsit olyanok voltunk, mint a hajótöröttek, akik a parton találkoznak. Remélem még nem hal meg. Szeretném, ha lányaim megismerhetnék a nagynénjüket.,, ++++
1989. február 14., kedd 12:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|