|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- A magyar társadalom - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Hirtelenjében mindenki a nép, a magyarság érdekeire hivatkozva korteskedik, tárgyalgatnak, egyezkednek, érvelnek, tüntetésekkel, munkabeszüntetésekkel, rángatják a leplet, dobnak közprédára parancsteljesítőket, miközben a nagyhalakra továbbra is horgászati tilalom van. Érdekes jelenség az is, hogy a háttérből jól szervezett irányítással zsarolják, fenyegetik a józanságra törekvőket, betörik a magánkereskedő üzletének kirakatát ha nem csatlakozik a sztrájkhoz, de a maszek erkölcsi kötelességének tartja az előfizetéses ebédek főzését, a koszorúk szállítását, a bölcsődék, óvodák, öregotthonok raktárainak feltöltését. A BKV alkalmazottai sem egyhangúlag döntöttek a végső fegyver bevetéséről, pedig fizetésemelésük jogossága tagadhatatlanúl időszerű. Az ország lakossága döntő többségének elkeseredettség nyilvánvaló. A társadalmi légkör sem nyugodt, az árak rohamos emelkedése és az életszínvonal drasztikus csökkenése cáfolhatatlan tény. De ebben a feszült helyzetben nagy felelőtlenség szikrákat csiholgatni a választásokra készülőkre gyujtogatni, indulatokat szítani.
Pontosítsunk csak. A sztrájkhoz, tüntetéshez, felvonuláshoz való jog a demokrácia fontos alappillére. Ám ezzel nem szabad visszaélni. Az embereknek most nyugalom kell, remény kell és legfőképpen becsületes bérezéssel végezhető munka. Ennek teljesítése már aligha lehet a jelenlegi kormány feladata. Egy dűledező várat ostromolni idő és energiapocsékolás. Legyen az erőgyüjtés ideje a következő pár hét, hogy okosan körültekintően dönthessenek majd arról, kire adják voksukat, melyik párt jelöltjében bízzanak, mert szavazataikkal nem csupán a haza, az ország, de önmaguk sorsát meghatározhatják. +++
1990. február 3., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|