|
|
|
|
Magyarország a nemzetközi sajtó tükrében
|
---------------------------------------- München, 1989. október 20. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A magyar köztársasági elnök megválasztásáról és a leendő kormánykoalícióról keringő híreket gyűjtötte egybe Sylvie Kauffmann, a Le Monde Budapestre kiküldött munkatársa. A cikket Albert Pál ismerteti Párizsból: - Ide tart, vagy oda? Jobbra hajózna, vagy balra? - ilyen és hasonló vízügyi és hajózási képekkel jellemzi a friss magyar helyzetet a párizsi Le Monde kiküldött tudósítója Sylvie Kauffmann, és tüstént a kettős példát említve, az SZDSZ és Fidesz aláírásgyűjtését az elnökválasztási referendumra, illetve azt a felső taktikázást, mely mindenek ellenére elérni látszik, hogy az elnökválasztásra a kommunista jelölt helyzeti előnyével, és az ellenzék sorainak rendezetlenségével, minél előbb sor kerüljön. Az egyik tényre illő jelző a demokratikus, a másikra változatlanul a szocialista, úgy, miként a kettős szófogalom "demokratikus szocializmusként" ott szerepel az új köntöst öltött párt, az MSZP jelszókészletében és lobogóján az átmenetinek ígért szakasz kulcsfigurájának, Pozsgay Imrének. Átmenet? Mire, hogyan? A Le Monde cikke főként ezt a kérdést boncolgatja lengyel különbségekkel és hasonlóságokkal is példálózva. Emitt még van mit enni, emitt nincsen Jaruzelski tábornok, de igaz, hogy Szolidaritás sem és egy Lech Walesa sem. Hasonló viszont a társadalom majdnem egészének antikommunizmusa és a minap színt változtató, de személyükben tisztségben maradt vezetőkkel szemben érzett bizalmatlanság. Elűzni a kommunistákat akkor, legalábbis a tavaszra várható szabad választásokon? - mely kimenetelt a jelenlegi vezető gárda sem nagyon titkolja önmaga előtt. Elűzni, de az így támadt hatalmi vákuumban kivel helyettesíteni őket? Innen-amonnan közelítve a Le Monde cikkében is a készülődő koalíció módozatainak latolgatása áll. (folyt.)
1989. október 20., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mo. - nk. sajtó - 1. folyt.
|
Így például suttogott hírt, avagy nyílt titkot említ meg a francia újságíró, hogy Nyers Rezső már hallgatólagos szerződést kötött az MDF vezetőségével egy afféle lengyel-formulát illetően: miénk a köztársasági elnök, tiétek a miniszterelnök; ti Pozsgayval szemben csak súlytalan jelöltet indítotok, viszont a koalíciós kormányt ti alakíthatjátok meg. Így van, így lesz? - a Le Monde szerint így lehet. A forgatókönyv Moszkvának is megfelel, ha valamilyen formában megmarad a szovjet ellenőrzés, és mert az MSZP-MDF koalició cementje nem az ideológia, hanem a nacionalizmus, szebben a nemzeti érzés, a nemzeti azonosságtudat. Így lehet a találgatásnak persze szigorú dátumozásával, mert annyi igaz - ismétli a Le Monde - Pozsgay még ott van a magyar politikai színpad közepén, noha csillaga már nem olyan fényes, mint néhány hónappal korábban. A pártalapító kongresszusról nem került ki egyértelmű nyertesként, a személyi konfliktusok elkerülése végett nem adták meg neki az alelnöki tisztséget, és veszített népszerűségéből a lakosság körében is, mert a régi párttal való teljes szakítást ő sem tudta elérni. Tetszetős tehát - fejezi be beszámolóját és elemzését a Le Monde - az átmenet elképzelése, akár a szívesen emlegetett Keletet Nyugattal összekötő híd-hasonlattal, de marad persze szókincsnél is maradva az átmenet, az átkelés megannyi ismeretlen kockázata, vízállás a híd alatt, hullámverése a tengernek. +++
1989. október 20., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|