|
|
 |
|
 |
Tőkés László üzenete (1. rész) (OS)
|
1989. október 17., kedd - Október 15-én, vasárnap Szabó Lukács,
az MDF debreceni elnökségének tagja és Engi László, az MDF pártoló
tagja Temesváron találkozott Tőkés Lászlóval. A lelkipásztor az
alábbi vallomást nyújtotta át nekik. Szabó Lukács és Engi László
kalandos körülmények között csempészte át a határon az üzenetet,
amelyet hétfőn eljuttattak az MTI debreceni szerkesztőségébe.
x x x
Nyilvánosságra lépésem és megszólalásom a ,,törvényszerűnek,,
elkönyvelt általános hallgatásban anyira váratlanul és
meglepetésként hatott, hogy sokakban azt a képzetet kelthette,
mintha egy vakmerő nekirugaszkodással a ,,semmiből,, tüntem volna
elő. Mintha ,,egy pillanat műve,, lett volna dönteni és megszólalni
- egy hősi gesztussal, önfeledt belevetődéssel, ,,lesz, ami lesz,,
alapon. Többen is vakmerőnek, esztelennek, meggondolatlannak ítélték
júliusi televízióbeszédemet, és egész azt követő, szókimondó
tevékenységemet a céltalan és fölösleges hősködésnek kijáró, megrovó
értetlenséggel fogadták.
Mi sem áll távolabb tőlem, mint az ilyenfajta hősködés és
forrófejűség. Bizton állíthatom, hogy az önfeledt indulatnak és
meggondolatlan felbuzdulásnak semmi köze színre lépésemhez. Mint
ahogy - a legtöbb esetben - a megtérés sem egy egyszeri, előzmény
nélküli, meredek fordulat, hanem hosszú évek változatos, sőt
ellentmondásos hatásainak, lelki-tudati folyamatainak a kiérlelődött
végeredménye - hasonlóképpen a megszólalóknak is évekre, talán
évtizedekre van szükségük ahhoz, hogy ,,kihordják,, az igét. Az
egyetemes némaságban a kimondás szakítóerejét a megtapasztalt
valóság és a kényszerűen elhallgatott igazság folyamatosan és
fokozatosan felhalmozódó energiája adja. Az ,,itt állok, másként nem
tehetek,, szellemében történt kiállásnak, a ,,protestáló hitnek,,
bonyolultan gazdag előtörténete van. (folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (2. rész) (OS)
|
,,Mi késztetett arra, hogy kilépjek a kényszerűen hallgatók
táborából és szószólója legyek ügyüknek?,, - kérdezik. - A válasz
sokrétű. Nem lehet azt mondani, hogy ,,ez,, vagy ,,az,, , sok
minden.
Eszmeileg leginkább a bibliai prófétizmus és a protestáns hit.
Mindig közel állottak hozzám a - ma úgy mondanánk - népben,
nemzetben gondolkozó ószövetségi próféták és a hitvalló ősök. Az
erdélyi kálvinizmusra egyébként is nagyon rányomja bélyegét a harcos
ószövetségi szemlélet. Földünk archaizmusa sokszor keltette bennem
azt a képzetet, hogy ótestamentumi tájakon járok... Másfelől pedig a
reformáció története és a nálunk ,,megmagyarosodott,, első
reformátorok példája lelkesített. Luther Mártont és Kálvin Jánost mi
szintúgy magunkénak érezzük, mint Verne Gyulát a magyar ifjúság.
Az erdélyi kálvinista szellemiség egyik jellegzetes vonása a -
jó értelemben - már-már fundamentalista biblicizmus. Papi családban
nőttem fel, s úgy tanultam, hogy az igét komolyan kell venni. Az ige
Isten szava az emberekhez, s így legfőbb erkölcsi imperatívusza
életünknek. Nem tehetjük, hogy Krisztus igazságáról prédikáljunk, s
közben hazudjunk, kereszthaláláról papoljunk, s ezzel szemben még a
legcsekélyebb áldozatra is restek legyünk.
Azt láttam, hogy még a lelkipásztorok túlnyomó része is milyen
könnyen talál magának felmentést az ige szigorú köteleztetése alól,
milyen hitetlenül és lelkiismeretlenül hódol be ,,mi urunk, a
helyzetnek,, (Ady parafrázis), - miközben vészesen pusztul népünk és
egyházunk. Papságunk ellentétbe került saját hivatásának a
lényegével. De úgy érzem, ezt általánosabb értelemben egész magyar
értelmiségünkre nézve kimondhatom, mely eszményei és nemzete
életében betöltött szerepe megtagadásával saját létjogosultságát
kérdőjelezte meg, magára hagyva kiszolgáltatott népét. Egyre
tudatosuló mértékben, mindig munkált bennem ez az igei-bibliai
,,szent elégedetlenség,, , mely azonban sohasem merült ki a meddő
tagadásban, öncélú ostorozásban, hanem a helyzet megváltoztatására,
az emberek felviágosítására, meggyőzésére, felrázására késztetett.
(folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (4. rész) (OS)
|
A transzilvanizmus, Reményik Sándor ,,ahogy lehet,,-erkölcsi
programja, a ,,vallani és vállalni,, , az ,,itt és most,, erdélyi
értelmiségi platformjai magukon hordozták a prófétai küldetéstudat,
a protestáns szellemű népi elkötelezettség és a krisztusi
sorsvállalás markáns jegyeit.
Ebben a szellemben nevelkedtem, ugyanannyira, hogy egyházunkat
az Erdélyi Fejedelemség történelmi-szellemi ,,örökösének,,, a
püspökséget pedig - különösen egy Makkai Sándor vagy Márton Áron
fősége alatt - az Erdélyi Fejedelemség kései jogutódjának láttam.
De éles ellentétben történelmi-szellemi-társadalmi
örökségünkkel, egyházi elhivatottságunkkal, láttam a valóságos,
egyre romló helyzetünket. A szétszóratás, beolvasztás, elsorvasztás,
leépítés manipulációs politikáját, mellyel szemben - különösen az
utóbbi negyven évben - tehetetlennek bizonyult magyarságunk. Sőt,
képviselői és vezetői legtöbbje behódolt neki, vétkes
jóhiszeműséggel és vaksággal, vagy gyalázatos opportunizmussal
járulva hozzá népünk pusztulásához. Az ,,írástudók árulását,, alig
volt képes ellensúlyozni a kábult magaőrzés, a távlattalan passzív
ellenállás, vagy maroknyi elkötelezett értelmiségi esélytelen és
kockázatos buzgalma, ,,danaida,, munkássága.
Nemzetiségi meghasonlásunk az egyházban jelentkezett a
legkirívóbban. Kontraszelekcióval kiválasztódott ,,főpapjaink és
írástudóink,, elárulták, vagy legalábbis megtagadták egyházuk népét,
magyarságukat, mint Júdás és Péter Jézust a keresztrefeszítés
idején.
Az egyetemes és történelmi nagységrendű romániai
,,buldózerpolitika,, magyarságunk végső kálváriáját készíti elő.
Érték- és hitevesztett magyarok tömegei menekülnek a hátárokon
túlra, vagy az önfeladásba. Pusztulunk. Nyakunkon a hurok. Ácsolják
a keresztet. - Eljött az ideje a kakas háromszori megszólalásának.
Meg kell kondítani a vészharangokat. Romániában azonban még ehhez
sincs jogunk. (folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (5. rész) (OS)
|
Betelt a pohár. Nem lehet tovább hallgatni. ,,Nem tehetjük, hogy
amit látunk és hallunk, azt ne szóljuk,,. Nem várhatjuk meg a -
bontásból és rombolásból származó - kövek megszólalását. Elérkezett
a megszólalás ideje - mert: ,,ideje van a szólásnak,, , és bűnösök
közt cinkos, aki néma,, (Babits).
Élet- és értékmentő segélykiáltás hangzik mind gyakrabban
Erdélyből. Magam is azok közé tartozom, akik megelégelték a
hallgatást és elhallgatást. A településrombolási program durva
jelképi erejével segített végképp megértenünk, hogy mi megy végbe
rajtunk, és áttörni a hallgatás masszív falát. Élni akarásunknak és
önazonosságunkhoz való ragaszkodásunknak hangot kell adnunk. Néma
gyereknek ki érti a szavát? Egeket ostromolni hallgatással nem
lehet. Égbekiáltó helyzetünknek meg kell találnia hiteles szavait és
képviselőit. - Ezért szóltam. Úgy érzem, másképp nem tehettem.
Most látom, hogy a feltett kérdésre jobbára eszmetörténeti és
pszichológiai természetű választ adtam. A megszólalásnak azonban
vannak más, kevésbé elvont összetevői is, melyeket a következőkben
érintek.
Mielőtt a legszélesebb nyilvánosságra léptem volna, már
teológiai éveim alatt és óta (1971-1975), bárátaimmal és
elv-társaimmal együtt, egyre tudatosabban és határozottabban
kerestük a megnyilvánulás lehetőségeit. Mindig figyelembe véve az
adott egyházi-társadalmi viszonyok korlátait és belső lehetőségeit,
számtalan esetben léptünk fel írásban és szóban a fennálló
visszásságok, egyházi problémák orvoslása érdekében, nem egy esetben
éles összeütközésbe kerülve az egyházi és világi hatalmasságokkal.
Így pédául a teológián harcoltunk a diákönkormányzátért, a hallgatók
természetes jogaiért, az egyházi életben pedig, egyedül vagy
másokkal szövetkezve, beadványokban, nyílt levelekben, elemző
dolgozatokban tettem szóvá egyházunk sok égető kérdését (egyházi
nyomtatványok hiánya, választási visszaélések, lelkészhiány stb).
Kritikai munkásságom és - kevésbé látványos - egyházon belüli
megnyilatkozásaim vezettek aztán papságból való eltávolításomhoz
(1984-1986) és - hosszú távon - temesvári telefon-interjúmhoz.
(folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (6. rész) (OS)
|
Betartottam tehát a szólás stratégiai követelményeit, miszerint
hosszú időn át az adott lehetőségek tiszteletben tartásával, az
egyházon belül maradva, a minimális kockázattal a lehető legmesszebb
menjek el, mindig tovább, egyre tágítva a kimondhatóság határait.
Volt egy egészen szubjektív oldala is szólásra bátorodásomnak.
Az tudniillik, hogy bármibe belefogtam éltemben, mindig
leküzdhetetlen akadályokba ütköztem. Saját bőrömön kellett
tapasztalnom, hogy a körülvevő társadalmi elnyomorodásban,
sötétségben magam is elnyomorodom, nem tanulhatok, nem fejlődhetem,
egyéni-szakmai kibontakozásom ára önmagam megtagadása, hivatásom és
eszményeim elárulása volna. Erre az útra nem voltam hajlandó
rálépni, s mivel a kényszerű helyzethez nem tudtam alkalmazkodni, a
helyzet megváltoztatásának a rögös útját választottam.
Végül fontos szerepe volt megszólalásomban a közép-kelet-európai
reformszellemnek, melynek térhódítását szorongással és reménykedve
követi szemmel minden hazai gondolkozó ember. Úgy gondolom, hogy az
általános megújulás kedvező politikai környezetet és viszonyokat
teremtett ahhoz, hogy minálunk is elkezdődjék valami - bár a
segélykiáltás szintjén. Sokszor gondoltam Király Károlyra, az ,,első
mohikánra,, , akinek már a ,,derengés,, előtt, kedvezőtlen viszonyok
közt volt erkölcsi bátorsága és jövőt előlegező hite szót emelni
érdekünkben. Példája kezdettől fogva bennem munkált.
Meglepetés, az igazmondás szikár örömét tetéző ráadás volt
számomra tapasztalnom, hogy milyen mély érzéseket kavart fel, mennyi
együttérzést, szolidaritást, mekkora visszhangot váltott ki -
önmagában véve szerény - televízió-beszédem, és magyarok tízezrei -
de nemcsak a magyarok - milyen csüggő figyelemmel követik tovább a
fejleményeket. Ez a tapasztalat megerősítette bennem a meggyőződést,
hogy a helyén mondott szó értéke a ,,teremtő ige,, értékével
vetekszik, ereje pedig az ősi hitvallások elemi erejével képes
közösséget teremteni az egyetemes elidegenedésben, szavunk hitelével
és a szókimondás bátorságával kell tehát megkísérelnünk rendezni
sorainkat, úrrá lennünk aggasztó helyzetünkön. Biblikus kifejezéssel
élve: helyre kell állítanunk az ige becsületét, észre kell vennünk,
hogy - ebben az összefüggésben a hallgatás, vagy az artikulálatlan
mellébeszélés: vétek, hogy: ,,csak növeli, ki elfödi a bajt,,
(Illyés Gyula). Hosszú távon nincs felmentés a hallgatásra.
(folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (7. rész) (OS)
|
Ezzel a meggyőződéssel, de a mások személyes szabadságát és
felelősségét mégis tiszteletben tartó elvárással tekintek másokra:
fog-e még valaki szólni? Mert joggal elvárható, hogy megszólaljanak,
bár azok, akiknek az írás és a szólás a kenyerük, az írók, az
igehirdetők, a tudatos értelmiség, annál is inkább, mert az
üldözések ellen viszonylag ők a legvédettebbek.
Van egy társasági szólás, mely ízesen juttatja kifejezésre a
hallgatók - értelmes - beszéd iránti igényét. ,,Halljunk szót,, -
így szokták szólásra biztatni az ódzkodó szónokokat, a közösség
bátorító figyelmével gyűrve le a hallgatás tehetetlenségi erejét. -
Teljes bizonyossággal érzékelem, hogy népünk ,,szót akar hallani,,;
rejtett jelzéseket küldözget felénk a mélységből, ahová süllyedt és
süllyesztették hogy: szóljunk. Artikulálatlan és fejtett szavukat mi
vagyunk hivatottak hiteles, érthető beszéddé transzponálni.
,,Hallván nem hall,, , vétkesen gyáva vagy megalkuvó, kényelmes,
,,ki most, ha kell, szólni nem mer,,. Úgy érzem, hogy történelmi és
jelenlegi nemzetiségi-társadalmi helyzetünk elégségesen igazolja
álláspontom helyességét, másfelől pedig a fellazult-meglódult
politikai helyzet, a nemzetközi szolidaritás soha nem látott
felerősödése is indokolja megszólalásunkat.
Úgy ítélem, hogy véleményem nem csupán vágyálom vagy puszta
erkölcsi elvárás, hanem megalapozott helyzetértékelésből és
-ismeretből fakad. Mások megszólalását nemcsak remélem, hanem
bizonyos vagyok benne. Sokan vannak, akik utolsó csatáikat vívják
önmagukkal, régi beidegződésükkel, kicsinyhitűségükkel, szellemi
válságba sodró félelmeikkel, és - meg fognak szólalni. Felemelt
szavuk remélhetőleg megtalálja kedvező közegét és csatornáit a hazai
és nemzetközi figyelem és szolidaritás kiterjedt ,,mezőiben,,.
(folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (8. rész) (OS)
|
A szabadság és demokrácia erőit nagymértékben gátolják a nemzeti
ellentétek. Durván leegyszerűsítve, a magyarok azt mondják: miért mi
szóljunk, hogy megint rajtunk csattanjon az ostor, s minden bajnak
az ódiumát reánk hárítsák? Hadd szóljanak előbb a románok. A
románokat viszont demokratikus polgári hagyományaik gyengesége
mellett manipulált pán-nacionalista beállítottaságuk tartja vissza a
régi területi félelmeket is ,,kondicionáló,, szabadságért és
demokráciáért való küzdelemtől. Éppen ezért, mi sem fontosabb, mint
végre egymásra találnia a két népnek, és lebontva a nemzeti
megosztottságból származó korlátokat, együtt fellépniük a társadalom
demokratikus átalakításáért. - Ennek már mutatkoznak is szerény,
kivételes jelei , legfőképpen a tömegek lelke mélyén élő, még néma
szolidaritásban.
Utólag magam is jóleső érzéssel és nem kevés meglepődéssel
nyugtázom volt és jelenlegi gyülekezetem, Dés és Temesvár felém
áradó bizalmát és támogatását - ami a legnagyobb jutalma egész
eddigi pályafutásomnak. Józanul állíthatom, hogy az ő kiállásuk,
odaadásuk és közreműködésük nélkül elszánt közéleti és jogvédelmi
harcaimban semmire sem mentem volna. Nem akarok ömlengő népi
vallomásokba bocsátkozni, ezért elég, ha azt mondom, amit egykor így
tanultam: a pap Isten szája a nép felé, és a nép szája Isten felé.
Az ebből fakadó fellelősséget mindig komolyan vettem, s úgy érzem,
ezzel nyertem meg bizalmukat annyira, hogy szószólójukká válhattam,
a közös sorsvállalás nemhivatalos ,,mandátuma,, alapján.
Vezetők és vezetettek viszonyával kapcsolatban két szélsőséges
vélemény hangzik el nagyon gyakran. Egyik szerint a népben, a
gyülekezetben, ,,széthúzó magyarságunkban,, van a hiba. A másik
értelmében a vezetők, a lelkipásztorok, az ,,írástudók,, felelősek a
romlásért. - Azt tapasztaltam, hogy a második álláspont közelebb áll
a valósághoz. Többnyire tehetségtelen, gyenge jellemű, önös érdekű
vezetők szokták ócsárolni a népet - saját mentségükre. Én úgy látom
- egyházi szemszögből -, hogy ,,rossz pap,, nagyon sok van, de nincs
,,rossz gyülekezet,,. Mindig ezzel a - ha tetszik - előlegezett
bizalommal viszonyultam egyházunk népéhez, hozzáadva azt a krisztusi
megértést, hogy ,,a lélek kész, de a test erőtlen,, , és a bizalom
bizalmat teremtett. (folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (9. rész) (OS)
|
A hívek sokszorosan ,,megtérítették,, a velük szemben tanúsított
megértést. Ez a kölcsönösségen alapuló kapcsolat legtöbb esetben a
válságos helyzetek, a mesterségesen keltett bizalmatlanság próbáját
is kiállotta.
Végül a jó kapcsolatok és kölcsönös bizalom ,,elmélete,, helyett
hadd szóljak e viszony gyakorlati megvalósulásáról, például a
temesvári gyülekezetben, az utóbbi fél évben.
Amikor április elején, a falurombolást, valamint az egyházi
allapotokat bíráló megnyilatkozásaink után hatósági és főpapi
közreműködéssel beindult ellenem a megsemmisítő hajsza, a temesvári
gyülekezet és a presbitérium egy emberként állott mellém,
felismerve, hogy közös ügyünket képviselem. Nehéz erről dicsekvés
nélkül szólni, de való igaz, hogy április 2-a óta az istentisztelet
egy valóságos ünnep- és demonstráció-sorozat. Különösképpen így van
ez júliusi Panoráma-beszédem óta, mely még a máskülönben közömbös
gyülekezeti tagokat is a templom felé indította. Tipikus esete ez
annak, amikor a megprbóbáltatások még jobban összekovácsolják a
közösséget, a bomlasztó hatások új erőket mozgósítanak a túlélésre.
A lelkesültségnek ebben a felfokozott közegében még az ige is
könyebben talál utat a szívekhez és a tudatosodó értelemhez.
Az együttérzésnek és a közösségvállalásnak ebből az
istentiszteleti centrumából gazdagon sugárzott ki az erő a
nehézségek, a püspöki terror és hatósági zaklatások elviselsére.
Elérkeztünk abba a stádiumba, amikor a presbitereket és a buzgóbb
híveket munkahelyükön és a Securitátén meghurcolják, fenyegetik,
zsarolják. Legutóbb megértük azt, hogy egy presbiteri gyűlésünket a
hatósági közegek erőszakkal oszlatták szét. (folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (10. rész) (OS)
|
Egy másik gyűlést viszont, melyet a püspök hivatott össze az
ellenállás letörésére, ugyanezen hatóságok kényszerítő eszközökkel
tereltek össze, autóval menve a tiltakozásból távolmaradókért. A
,,meggyőző munkát,, a titkosrendőrség kihallgatószobáiban is
folytatták. Ennek ellenére senkiben nem ébredt kétely ügyünk
igazával szemben, s az ingadozók is legfeljebb saját félelmeikkel és
a durva kényszerrel nem tudnak végül is megbirkózni.
Nem tudni, mivel végződik a huzamos ideje tartó terror, a
nemzetiségi és vallási elnyomás az újabb, temesvári fejezete, de az
bizonyos, hogy Temesvárt csak fortéllyal, árulással és
tisztességtelen túlerővel sikerülhet térdre kényszeríteni. Éppen
ezért, ezt a harcot nem lehet elveszíteni: győzni nem, csupán
leigázni tudnak bennünket.
,,Földhözragadt,, (e földhöz
) módon, megint helyi példával
élek. Amióta a televízió és a rádió sugározza szövegeimet, a
hatalmasra duzzadt templomi gyülekezet soraiban nagyon sok a
katolikus és más felekezetű résztvevő, sőt román ortodoxok is nem
ritkán eljönnek. Értékelésem szerint, bármely mozgósítás nélkül,
ökumenikus színezetet nyertek istentiszteleteink. Ez a tény
igehirdetésemre is visszahatott. Visszahatott: önkéntelenül is úgy
prédikálok és imádkozom, hogy közösségünkben mindenki itthon érezze
magát.
Mi ebből a tanulság - túl a helyi, sajátos viszonyokon? Az, hogy
az ökumenét nem lehet voluntarista módon, jelszavakkal és központi
egyházpolitikai irányelvekkel gerjeszteni. - Legalábbis nálunk -
évek óta visszhangos az egyházi élet az ökumené fennkölt
frázisaitól, s a különböző felekezetek versengve szárnyalják túl
egymást a nagyotmondásban - ennek azonban minimális a
valóságfedezete, csekély a hatása a hívők és egyházközösségek
tényleges kapcsolataira. Mint ahogy a ,,Világ proletárjai
egyesüljetek
,, dogmatikussá merevült jelszava sem teremtette meg a
valódi munkásegységet... (folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (11. rész) (OS)
|
Igazi, őszinte ökumenizmus csak hiteles társadalmi alapokon,
valóságos érzelmi és tudati talajon teremhet. Kudarcra van ítélve az
az egyházpolitikai szintre leszállított, hivatalos ,,ökumenizálás,,
amely kimerül a keresztény tömegek feje fölött váltott - mégoly
szívélyes - főpapi kézfogásokban, az egység ,,szaktudósainak,,
ezoterikus konferenciázásaiban és ünnepélyességükben semmit- és
nagyotmondó egységnyilatkozatokban.
Az ökumené kérdésének van egy sajátos és fájó hazai vonatkozása
- a nemzetiségi kérdés összefüggésében. Az államhatalom korán
felismerte az ökumené manipulálhatóságát, ezért, miközben elnyomja
az egyes egyházakat, messzemenő támogatásban részesiti
,,egységpolitikájukat,,. Szervilis egyházvezetőink viszont,
felismerve ezt az állami preferenciát, saját egyházaik rovására
előnyben részesítik a hangzatosságban és demagógiában kimerülő
ökumenét. Ez a kölcsönös opportunizmus oda vezetett, hogy -
különösen - a protestáns magyar egyházak teljesen besimultak az
országos ökumenikus és békepolitikába, készségesen kollaborálva az
állami hatóságokkal a felekezeti és ezzel együtt a nemzeti jelleg
elnyomásában, hozzájárulva az úgynevezett homogenizálási program
megvalósításához. Az ökumenikus világszervezetben teljes jogú
tagként részt vevő hazai református egyház hivatalos vezetői egyház-
és népárulást követnek el a központilag irányított romániai ökumené
kritikátlan vállalásával. Ugyanakkor a ,,győzedelmes egyház,, talmi
dicsőségére emlékeztető ökumenikus külszín kiválóan alkalmas a
tényleges egyházi és nemzetiségi problémák eltussolására. Ennek a
dicstelen szemfényvesztésnek elvtelen, tevékeny részvevője a
krisztusi eszményektől eltávolodott hazai magas klérus túlnyomó
része. (folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (12. rész) (OS)
|
Még egy - hasonlóképpen fájó - antiökumenikus jelenségről kell
szólnom. A magyar katolikusokat és protestánsokat elválasztó jobbára
mesterségesen kialakított távolságra gondolok. Noha összekapcsol
bennünket a hit mellett közös anyanyelvünk is, mégsem sikerül
összefognunk, sőt a háború óta eltávolodott egymástól a két
egyházközösség.
Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a
kisebbségek ,,kisebbségiként,, , egymástól idegenül éljenek
egyházaink közös nemzetiségi sorsunk viszontagságaiban. Megindult
ugyan némi erjedés ebben a tekintetben, de a két egyház hivatalosai
a legkevésbé sem érzékenyek ez égető kérdés iránt.
Románokhoz való viszonyunk tekintetében is nagy lehetőséget rejt
magában az ökumenikus mozgalom. A sokat áhított nemzeti megbékélés
egyik fő irányvonalát alakíthatnánk ki egyházi kapcsolataink révén.
Ehhez azonban egész addigi ökumenénk teljes reviziójára volna
szükség, amit viszont még el sem kezdtünk.
És ahogy az ateistákról is szó esett a kérdésben, ,,erről
annyit, hogy a világot átfogó kiterjedt egységmozgalmak szerencsésen
találkoznak a százados múlttal rendelkező, újkori keresztyén
egységtörekvésekkel. A tervezett Európa Ház egyik legszebb,
legmarasztalóbb terme lehetne az ,,ökumenikus szentély,,..
Világosan a tudomásukra szeretném hozni, hogy az úgynevezett
erdélyi ügy illuzórikussá válik, ha nem tisztázzuk: végső soron - az
itthon maradók érdekében történik minden; ad absurdum, még a
menekütlek megsegélyezése is, amennyiben az erdélyi magyarsággal
való szolidaritás egyik - a helyzetből fakadóan - végletes
megnyilvánulását jelenti. Mert Erdély nélkül nincs ,,erdélyi ügy,, s
még a slágerré népszerűsödött székely himnusz is gyökértelenül
,,elszáll,, Budapest templomaiban. Távlattalan és hamis tehát a
menekültek felkarolása, amennyiben nem egészül ki - legalább
ugyanazon a szinten - az itthonmaradók hathatós támogatásával.
(folyt.köv.)
1989. október 17., kedd 17:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László üzenete (13. rész) (OS)
|
Sokat írtak és szóltak már az anyaország bűnös nemtörődömségéről
Erdély ügyében. De ne erről beszéljünk, hanem a jelen kihívásáról és
a jövőről.
Elengedhetetlenül szükséges, hogy Magyarország hasonlóan átfogó
és koncepciózus, felelős politikai programot dolgozzon ki úgy a
küflödön élő magyarság érdekében, mint a sorsüldözött
menekületekért. - Ennek látom biztató előjelét az Országgyűlés
mellett alakult etnikai kollégium legutóbb kitűzött terveiben.
Ha pártot vagy egyesületet alapíthatnék, jelmondatául ezt
választanám: ,,Itt... élned kell,,. De egyelőre még ott tartunk,
hogy szorongó rosszérzéssel hallgatom Szabó Gyulától a menekültek
dalát.
Temesvár, 1989. október 14.
Tőkés László
(OS)
1989. október 17., kedd 17:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|