![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
OS:
Kádár János Alapítvány
"Néhai Kádár János özvegye, Kádár
Jánosné Tamáska Mária Kádár János nevét viselő alapítványt tett,
melynek célja: olyan tudományos alkotómunka elismerése, mely a
legszélesebb tömegek felemelkedését szolgálja; azok elismerése, akik
az állami gondozásba vett gyermekek nevelését vállalják, mint
pedagógusok, illetve nevelőszülők; olyan állami gondozottak
tanulmányainak támogatása, akik felvételt nyernek valamely egyetem,
vagy főiskola nappali tagozatára.
A Kádár János díj összege 200.000 forint, az ösztöndíj
alapösszege havi 5.000 forint, mely évente kerül kiosztásra a
kuratórium döntése alapján.
"
BBC, Panoráma:
Amerikai gazdasági nehézségek Irak miatt
" Az Amerikai Nemzeti Bank magas kamatlábbal próbálja fékezni az
inflációt. Ennek évi rátája 4 és 5 százalék között mozog, amely
sokkal alacsonyabb, mint Angliában, de kétszerese a
nyugat-németországi és franciaországi infláció méretének. Márpedig
az amerikai kormány szerint a kamatláb lassítja le az amerikai
gazdasági életet.
Az olajárak körül mutatkozó bizonytalanság is káros hatással
van. Ha sokmillió amerikai csökkenti költekezését, az ebből származó
nagy pénzmegtakarítás komoly gazdasági pangást okozhat."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Összefogást a szlovákiai magyar oktatás ügyéért
|
![](../img/spacer.gif)
-----------------------------------------------
München, 1990. augusztus 22. (SZER, Lármafa) - A politikai légkör általában nem attól jó és nyugodt, hogy a szemben álló felek békén hagyják egymást. Inkább attól, hogy demokratikus eszközökkel küzdenek egymással. Jó jel, ha ennek a küzdelemnek van kézzelfogható, világosan körülhatárolt célja, tórgya. Például az, amelyről Hidi Árpád következő riportjában lesz szó:
- Örömmel köszöntöm a SZER müncheni stúdiójában a csehszlovákiai magyarság egyik képviselőjét, Gáspárt Tibort, aki a legnagyobb felvidéki magyar középiskola: a komáromi gimnázium tanára.
Ön az 1968-as kitavaszodás idején - párton kívüliként - a szlovák Művelődésügyi Minisztériumban a nemzetiségi kultúra irányítója volt. A Prágai Tavasz eltiprása után természetesen mennie kellett, de - ha csak további munkája, tanári tevékenysége folytán is - kapcsolatban maradt a magyarság kulturális életével, iskolaügyével. Mi a helyzet, melyek a legfontosabb teendők ezen a területen mostanában?
- Egy nemzeti kisebbség léte, jövője elsősorban annak iskoláin áll, vagy bukik. Ezt jól tudják nemcsak az államhatalom képviselői, hanem tudjuk mi is: a kisebbség tagjai. Napjainkban már pedagógushiánnyal küszködünk. Egyes tantárgyakat a magyar iskolákban több mint 50 százalékban szakképzetlen erők tanítják. Kétségtelen, hogy mindez a magyar iskolák színvonalának a rovására megy.
A pedagógushiány olyan nagy méretű, hogy a következő 10 évben 2500 végzett magyar pedagógusra lesz szüksége iskoláinknak. Ezt az igényt a Nyitrai Pedagógiai Főiskola még abban az esetben sem tudja kielégíteni, ha történetesen a következő tanévtől kezdve növeli a magyar hallgatók számát.
- Szó van erről? (folyt.)
1990. augusztus 22., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Interjú Gáspár Tiborral - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
- Szó van róla. De - adott körülmények között - a nyitrai főiskola csak néhány tucat hallgatót vehet még fel -, és nekünk évente legalább 200 hallgatót kellene felvetetnünk ahhoz, hogy ezt a jövőbeli igényt ki tudjuk elégíteni.
Ezért gondoltunk arra, hogy egy önálló magyar főiskolát kérünk, ahol nem csupán magyar óvónőket, pedagógusokat képeznénk, hanem néprajzosokat, könyvtárosokat, népművelőket, újságírókat, sőt: ennek a főiskolának a keretében oldanánk meg a magyar református lelkész-képzést is.
Ezt a főiskolát mi olyan városban szeretnénk felállítani, ahol megvan ehhez a megfelelő nyelvi, pedagógiai, szellemi és anyagi háttér. Mindez Komáromban biztosítva van. Úgy tervezzük, hogy most - a választások után - az új parlament elé, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács elé egy átgondoltabb, alaposabb törvényjavaslatot készítünk - és ha ezt netalán elutasítják, akkor kis lépésekkel próbáljuk megoldani a magyar főiskola kérdését.
- Mire gondol? Melyek volnának ezek a lépések?
- Elsősorban arra gondoltunk, hogy most ősszel már megnyitnánk az átképző tanfolyamot Komáromban azon pedagógusok részére, akik német, avagy angol nyelvet szeretnének tanulni. Közismert ugyanis, hogy nálunk eddig az orosz nyelv dominált az iskolákban.
Most, a változások után az orosz nyelvet a tanulóknak csak egy töredéke választotta. A többség - több mint 95 százalék - az angolt és a németet választotta. Igen ám, de ilyen szakos tanáraik nekik nincsenek. A múltban ezen nyelveknek a tanításával nem törődtek. Tehát most nekünk orosz szakosok egy részét át kell képeznünk angol és német szakos tanárokká. Ezt szeretnénk beindítani most, már az ősszel Korámoban - távtanulás formájában. (folyt.)
1990. augusztus 22., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Interjú Gáspár Tiborral - 3. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
- Magyarországról kiváló szakemberek, kiváló tanárok jönnének hozzánk tanítani - hiszen ha mi egy magyar főiskolát megnyitnánk, minden tanári állást nem tudunk betölteni felvidéki tanárokkal. De Magyarország ebben segítene nekünk.
A másik dolog amiben segíthetne a nyugati magyarság az, hogy néhány magyar főiskolai hallgató részére teremtenének tanulási lehetőséget - vagyis hogy értelmes, okos magyar gyerekek - egy vagy két szemeszterre - kijussanak valamelyik nyugat-európai egyetemre. Ehhez az ösztöndíjat a nyugat-európai, avagy az amerikai magyarok - remélem - biztosítanák.
- Tulajdonképpen ezzel az üzenettel érkezett Münchenbe, ahol az itteni magyarság körében ismertette és népszerűsítette a felvidéki magyar egyetem ügyét. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy hosszú története folyamán a magyar emigráció sohasem volt még ilyen kedvező helyzetben: ami az anyaországon és a kisebbségi magyarságon való segítést illeti. Reméljük, hogy üzenete minél több nyugati magyarhoz eljut, és meghallgatásra is talál. Tiszta szívből kívánjuk, hogy nem is olyan nagyon sokára - esetleg ismét Önnel együtt - arról számolhassunk be, hogy a komáromi magyar egyetem ügye előbbre lépett. +++
1990. augusztus 22., szerda
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|